Skip to main content

TEXT 1

1. VERS

Tekstas

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
mayy āsakta-manāḥ pārtha
yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ
asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ
yathā jñāsyasi tac chṛṇu
śrī-bhagavān uvāca
mayy āsakta-manāḥ pārtha
yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ
asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ
yathā jñāsyasi tac chṛṇu

Synonyms

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca — Aukščiausiasis Viešpats tarė; mayi — į Mane; āsakta- manāḥ — sutelkdamas protą; pārtha — o Pṛthos sūnau; yogam — savęs pažinimą; yuñjan — praktikuodamas; mat-āśrayaḥ — visiškai Mane įsisąmoninęs (pasiekęs Kṛṣṇos sąmonę); asaṁśayam — be abejonės; samagram — visiškai; mām — Mane; yathā — kaip; jñāsyasi — tu gali pažinti; tat — tai; śṛṇu — pasistenk išklausyti.

śrī-bhagavān uvāca – a Legfelsőbb Úr mondta; mayi – Hozzám; āsakta-manāḥ – ragaszkodó elme; pārtha – ó, Pṛthā fia; yogam – önmegvalósítást; yuñjan – gyakorolva; mat-āśrayaḥ – tudatodat Rám irányítva (Kṛṣṇa-tudatban); asaṁśayam – kétség nélkül; samagram – teljesen; mām – Engem; yathā – hogyan; jñāsyasi – ismerhetsz meg; tat – azt; śṛṇu – halld.

Translation

Fordítás

Aukščiausiasis Dievo Asmuo tarė: Dabar išgirski, o Pṛthos sūnau, kaip praktikuodamas yogą visiškai įsisąmoninęs Mane ir nukreipęs į Mane mintis gali atsikratyti abejonių ir pažinti Mane visą.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Halld most, ó, Pṛthā fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségektől mentesen, ha tudatodat Bennem elmerítve, elmédet Rám szögezve gyakorlod a yogát!

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Septintame „Bhagavad-gītos“ skyriuje nuodugniai aprašoma Kṛṣṇos sąmonės prigimtis. Kṛṣṇa kupinas turtų ir galybės, ir šis skyrius parodo, kaip Jis tuos turtus atskleidžia. Taip pat čia apibūdinamos keturios grupės laimingų žmonių, kurie savo gyvenimą susieja su Kṛṣṇa, bei keturios grupės nelaimingųjų, kurie niekada į Jį neatsigręžia.

A Bhagavad-gītā hetedik fejezete teljes leírást ad a Kṛṣṇa-tudat természetéről. Kṛṣṇa minden fenséges jellemvonással a legteljesebb mértékben rendelkezik, s hogy ezeket hogyan nyilvánítja ki, arról ebben a fejezetben olvashatunk. Ezenkívül leírást találhatunk a négyféle szerencsés emberről, akik kapcsolatba kerülnek Kṛṣṇával, illetve a négyféle szerencsétlen emberről, akik sohasem fordulnak Hozzá.

Pirmieji šeši „Bhagavad-gītos“ skyriai gyvąją esybę apibūdina kaip nematerialią dvasinę sielą, kuri pajėgi pakilti iki savęs pažinimo įvairių yogos tipų pagalba. Šeštojo skyriaus pabaigoje aiškiai pasakyta, kad nuolatinis proto sutelkimas į Kṛṣṇą, kitaip sakant, Kṛṣṇos sąmonė – aukščiausia yogos forma. Visiškai suvokti Aukščiausiąją Tiesą galima tik nukreipus protą į Kṛṣṇą, ir niekaip kitaip. Beasmenio brahmajyoti arba lokalizuotos Paramātmos patyrimas nėra tobulas Aukščiausiosios Tiesos pažinimas, nes jis dalinis. Išsamus, mokslinis žinojimas – tai Pats Kṛṣṇa, todėl Kṛṣṇą įsisąmoninusiam žmogui atsiskleidžia viskas. Žmogus visa savo esybe pasinėręs į Kṛṣṇos sąmonę žino, kad Kṛṣṇa yra galutinis žinojimas ir atsikrato abejonių. Įvairūs yogos tipai tėra tik laipteliai kelyje į Kṛṣṇos sąmonę. Tiesiogiai įsijungus į Kṛṣṇos sąmonę savaime iki galo atsiskleidžia brahmajyoti ir Paramātma. Praktikuojant Kṛṣṇos sąmonės yogą, pažįstama viskas iki galo: Absoliuti Tiesa, gyvosios esybės, materiali gamta bei jos įvairiausios apraiškos.

A Bhagavad-gītā első hat fejezete nem anyagi természetű lelki lényként írta le az élőlényt, aki a különféle yoga-folyamatok révén az önmegvalósítás síkjára emelkedhet. A hatodik fejezet vége egyértelműen kijelenti, hogy az elme Kṛṣṇára való rendíthetetlen összpontosítása – vagyis a Kṛṣṇa-tudat – a yoga valamennyi formája közül a legmagasabb rendű. Az ember csakis akkor ismerheti meg az Abszolút Igazságot teljesen, ha elméjét Kṛṣṇára függeszti. Tudatára ébredni a személytelen brahmajyotinak vagy a helyhez kötött Paramātmānak részlegessége miatt nem nevezhető az Abszolút Igazság tökéletes ismeretének. Kṛṣṇa ismerete jelenti a teljes és megvalósított tudást, s a Kṛṣṇa-tudatú ember előtt minden feltárul. Aki teljesen Kṛṣṇa-tudatú, az belátja, hogy minden kétséget kizáróan Kṛṣṇa a végső tudás. A különféle yoga-folyamatok csupán lépcsőfokok a Kṛṣṇa-tudat útján. Aki közvetlenül a Kṛṣṇa-tudathoz fordul, az minden külön erőfeszítés nélkül teljes ismeretet szerez a brahmajyotiról és a Paramātmāról is. A Kṛṣṇa-tudat yogájának gyakorlásával az ember mindent a maga teljességében ismerhet meg: az Abszolút Igazságot, az élőlényeket, az anyagi természetet és mindezek megnyilvánulásait, minden hozzájuk tartozó dologgal együtt.

Todėl yogos praktiką reikia pradėti taip, kaip nurodo paskutinis šeštojo skyriaus posmas. Sutelkti mintis į Kṛṣṇą, Aukščiausiąjį, galima atliekant pasiaukojimo tarnystę, turinčią devynias formas. Pirmoji ir svarbiausia iš jų – śravaṇam. Todėl Viešpats sako Arjunai: tac cḥṛnu – „Išklausyk Mane“. Negali būti didesnio autoriteto už Kṛṣṇą, todėl kiekvienas, Jo klausydamasis, gauna didžią galimybę tobulai įsisąmoninti Kṛṣṇą. Taigi žinių semtis reikia tiesiogiai iš Kṛṣṇos arba iš tyro Krṣṇos bhakto, o ne iš nebhakto išsišokėlio, besipuikuojančio savo akademiniu išsilavinimu.

Ezért az embernek a hatodik fejezet utolsó versének utasítása értelmében el kell kezdenie a yoga gyakorlását. Az elme összpontosítása Kṛṣṇára, a Legfelsőbbre az odaadó szolgálat kilenc formájának előírásos végzése által válik lehetségessé. Ezek közül a śravaṇam az első és legfontosabb. Ezért mondja az Úr Arjunának: tac chṛṇu, azaz „Halld Tőlem!”. Senki sem lehet hitelesebb szaktekintély, mint Kṛṣṇa, ezért Őt hallgatva kapja meg az ember a legjobb lehetőséget arra, hogy tökéletesen Kṛṣṇa-tudatossá váljon. Vagy közvetlenül Kṛṣṇától, vagy Kṛṣṇa tiszta bhaktájától kell tanulnunk tehát, nem pedig holmi csaló abhaktától, aki fölöttébb büszke tudományos műveltségére.

Štai kaip Kṛṣṇos, Aukščiausiojo Dievo Asmens, Absoliučios Tiesos, pažinimo procesas aprašomas pirmosios „Śrīmad-Bhāgavatam“ giesmės antrame skyriuje:

A Śrīmad-Bhāgavatam első énekének második fejezete leírja Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Abszolút Igazság megismerésének módját (1.2.17–21):

śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ
puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ
hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi
vidhunoti suhṛt satām
śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ
puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ
hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi
vidhunoti suhṛt satām
naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu
nityaṁ bhāgavata-sevayā
bhagavaty uttama-śloke
bhaktir bhavati naiṣṭhikī
naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu
nityaṁ bhāgavata-sevayā
bhagavaty uttama-śloke
bhaktir bhavati naiṣṭhikī
tadā rajas-tamo-bhāvāḥ
kāma-lobhādayaś ca ye
ceta etair anāviddhaṁ
sthitaṁ sattve prasīdati
tadā rajas-tamo-bhāvāḥ
kāma-lobhādayaś ca ye
ceta etair anāviddhaṁ
sthitaṁ sattve prasīdati
evaṁ prasanna-manaso
bhagavad-bhakti-yogataḥ
bhagavat-tattva-vijñānaṁ
mukta-saṅgasya jāyate
evaṁ prasanna-manaso
bhagavad-bhakti-yogataḥ
bhagavat-tattva-vijñānaṁ
mukta-saṅgasya jāyate
bhidyate hṛdaya-granthiś
chidyante sarva-saṁśayāḥ
kṣīyante cāsya karmāṇi
dṛṣṭa evātmanīśvare
bhidyate hṛdaya-granthiś
chidyante sarva-saṁśayāḥ
kṣīyante cāsya karmāṇi
dṛṣṭa evātmanīśvare

„Klausytis Vedų raštų pasakojimų ar tiesiogiai Paties Kṛṣṇos žodžių „Bhagavad-gītoje“ – jau pats savaime dievotas poelgis. Tam, kuris nuolat klausosi apie Kṛṣṇą, Viešpats Kṛṣṇa, glūdintis kiekvieno širdyje, yra geriausias draugas; Jis apvalo bhaktą, atiduodantį Jam savo klausą. Taip natūraliai atsiskleidžia bhakto širdyje užslėptas transcendentinis žinojimas. Vis daugiau girdinti Bhāgavatam ir bhaktų pasakojimus apie Kṛṣṇą, pasiaukojimo tarnystė Viešpačiui įgauna pastovumo. Intensyvėjant pasiaukojimo tarnystei, žmogui nebedaro įtakos aistros ir neišmanymo guṇos, jo materialūs geismai bei godumas silpsta. Nusiplovęs nešvarybes, mokinys pasiekia stabilų tyros dorybės būvį, jį pagauna pasiaukojimo tarnystės įkvėpimas, ir jis kuo geriausiai suvokia Dievo mokslą. Šitaip bhakti-yoga perkerta tvirtą materialių prisirišimų mazgą ir įgalina išsyk pasikelti į asaṁśayaṁ samagram – Aukščiausiosios Absoliučios Tiesos, Dievo Asmens, pažinimo lygmenį.“ (SB 1.2.17–21)

Todėl tik klausantis Kṛṣṇos arba Jo bhakto, įgijusio Kṛṣṇos sąmonę, žodžių įmanoma suprasti Kṛṣṇos mokslą.

„Ha valaki a védikus irodalomból hall Kṛṣṇáról, vagy ha közvetlenül a Bhagavad-gītāból hallja az Ő szavait, az már magában is jámbor tettnek számít. Az Úr Kṛṣṇa mindenki szívében ott lakozik, s jóakaró barátként segíti, valamint megtisztítja azt a bhaktát, aki állandóan Róla hall. A bhakta szunnyadó transzcendentális tudása így természetes módon felébred. Ahogy egyre többet hall Kṛṣṇáról a Bhāgavatamból és a bhaktáktól, egyre szilárdabb lesz az Úr odaadó szolgálatában. Az odaadó szolgálat kifejlesztésével megszabadul a szenvedély és a tudatlanság kötőerőitől, s így megtisztul az anyagi vágyaktól és a mohóságtól. E tisztátalanságok lemosása után szilárdan megállapodik a tiszta jóságban, majd az odaadó szolgálatot végezve újjáéled, és tökéletesen megérti az Istenről szóló tudományt. A bhakti-yoga tehát kettévágja az anyagi ragaszkodás erős csomóját, és egyszerre az asaṁśayam samagram, vagyis a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége megismerésének síkjára emeli az embert.”

A Kṛṣṇáról szóló tudományt tehát csakis akkor értheti meg az ember, ha Kṛṣṇától vagy Kṛṣṇa-tudatos bhaktájától hallja.