TEXT 18

18. VERS

Tekstas

Szöveg

yadā viniyataṁ cittam
ātmany evāvatiṣṭhate
nispṛhaḥ sarva-kāmebhyo
yukta ity ucyate tadā

Synonyms

Szó szerinti jelentés

yadā — kai; viniyatam — itin drausmingas; cittam — protas ir jo veikla; ātmani — transcendenciją; eva — tikrai; avatiṣṭhate — pasiekia; nispṛhaḥ — be troškimų; sarva — visų rūšių; kāmebhyaḥ — materialiam juslių tenkinimui; yuktaḥ — tvirtas yogoje; iti — tuo būdu; ucyate — sakoma yra; tadā — tada.

yadā – amikor; viniyatam – különösen fegyelmezett; cittam – az elme és tevékenysége; ātmani – a transzcendensben; eva – bizony; avatiṣṭhate – megállapodik; nispṛhaḥ – mentesen a vágytól; sarva – mindenféle; kāmebhyaḥ – anyagi érzékkielégítésre; yuktaḥ – szilárd a yogában; iti – így; ucyate – mondják; tadā – akkor.

Translation

Fordítás

Kai yogos praktika sudrausminęs proto veiklą yogas tampa transcendentalus – be jokių materialių troškimų – jis, sakoma, pasiekia yogos pastovumą.

Ha a yogī a yoga gyakorlása által képes fegyelmezni az elméjét, és minden anyagi vágy nélkül a transzcendensben állapodik meg, akkor azt mondják róla, megingathatatlan a yogában.

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Charakteringas bruožas, skiriantis yogą nuo paprasto žmogaus, yra tas, kad jis atsižadėjo materialių troškimų, kurių svarbiausias – seksas. Tobulas yogas taip gerai sudrausmina savo proto veiklą, kad jo daugiau nebegali sujaudinti materialūs troškimai. „Śrīmad-Bhāgavatam“ (9.4.18–20) tvirtinama, kad Kṛṣṇą įsisąmoninęs žmogus savaime pasiekia šią tobulumo pakopą:

A yogī tetteit az különbözteti meg a közönséges ember tetteitől, hogy mentes minden anyagi vágytól, melyek közül a nemi élvezet vágya a legerősebb. A tökéletes yogī olyan jól tudja fegyelmezni elméje működését, hogy semmilyen anyagi vágy nem zavarja meg többé. A Śrīmad-Bhāgavatam (9.4.18–20) szerint ezt a tökéletes síkot a Kṛṣṇa-tudatú emberek minden külön erőfeszítés nélkül elérik:

sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor
vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
karau harer mandira-mārjanādiṣu
śrutiṁ cakārācyuta-sat-kathodaye

mukunda-liṅgālaya-darśane dṛśau
tad-bhṛtya-gātra-sparśe ’ṅga-saṅgamam
ghrāṇaṁ ca tat-pāda-saroja-saurabhe
śrīmat-tulasyā rasanāṁ tad-arpite

pādau hareḥ kṣetra-padānusarpaṇe
śiro hṛṣīkeśa-padābhivandane
kāmaṁ ca dāsye na tu kāma-kāmyayā
yathottama-śloka-janāśrayā ratiḥ

„Karalius Ambarīṣa pirmiausiai nukreipė mintis į Viešpaties Kṛṣṇos lotosines pėdas, po to paeiliui žodžius paskyrė transcendentinėms Viešpaties savybėms apibūdinti, rankas – Viešpaties šventyklai plauti, ausis – klausytis apie Viešpaties žygius, akis – transcendentinėms Viešpaties formoms regėti, kūną – Viešpaties bhaktams lytėti, nosį – uosti Viešpačiui aukotų lotoso žiedų kvapus, liežuvį – ragauti tulasī lapelį, paaukotą Viešpaties lotosinėms pėdoms, kojas – lankyti šventas vietas bei Viešpaties šventyklą, galvą – pagarbiai nusilenkti Viešpačiui, troškimus – Viešpaties misijai vykdyti. Ši transcendentinė veikla visiškai pritinka tyram bhaktui.“

„Ambarīṣa király először elméjét az Úr Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítette. Szavaival az Ő transzcendentális tulajdonságait írta le, kezével a templomát takarította, fülével cselekedeteinek történeteit hallgatta, szemével transzcendentális formáit nézte, testével a bhakták testét érintette, orrával az Úrnak felajánlott lótuszvirág illatát szagolta, nyelvével az Ő lótuszlábának ajánlott tulasī-levelet ízlelte, lábával a templomba és a zarándokhelyekre látogatott, fejével az Úrnak ajánlotta hódolatát, vágyaival pedig az Úr küldetésének teljesülését szolgálta. E transzcendentális tettek jellemzik a tiszta bhaktát.”

Impersonalizmo pasekėjams šis transcendentinis būvis atrodo nenusakomas ir nepasiekiamas, bet (kaip rodo aukščiau cituotas Mahārājos Ambarīṣos veiklos aprašymas) jis yra lengvai pasiekiamas Kṛṣṇą įsisąmoninusiam žmogui. Tokia transcendentinė veikla atrodo neįgyvendinama tol, kol mintys nesutelktos į Viešpaties lotosines pėdas, nuolat Jį prisimenant. Nurodyta pasiaukojimo tarnystės veikla vadinama arcana, arba visų juslių panaudojimas tarnaujant Viešpačiui. Juslėms ir protui reikia veiklos. Jų slopinimas nieko gero neduos. Todėl paprastiems žmonėms, o ypač tiems, kurie neatsižadėjo pasaulio, transcendentaliai užimti protą ir jusles kaip anksčiau aprašyta – tai geriausias būdas siekti transcendentinių aukštumų. „Bhagavad-gītoje“ šis būdas vadinamas yukta.

Az imperszonalista út követői számára ez a transzcendentális sík a szubjektum szempontjából talán kifejezhetetlen, ám nagyon könnyű és célravezető a Kṛṣṇa-tudatúak számára, ahogyan ez Ambarīṣa Mahārāja említett tetteiből is kitűnik. E transzcendentális cselekedetek nem eredményesek mindaddig, amíg elménket az állandó emlékezés segítségével nem rögzítjük az Úr lótuszlábára. Az Úr odaadó szolgálatában ezeket az előírt tetteket arcanának hívják, ami azt jelenti, hogy minden érzéket az Úr szolgálatába állítunk. Az elmének és az érzékeknek elfoglaltságra van szükségük; a cselekedetek puszta tagadása nem járható út. Az átlagemberek, s közülük is leginkább azok számára, akik nem a lemondást gyakorlók életrendjében élnek, a transzcendentális sík eléréséhez vezető tökéletes folyamat az érzékeknek és az elmének az említett transzcendentális szolgálattal való elfoglalása, amit a Bhagavad-gītā yuktának nevez.