TEXT 17
17. VERS
Tekstas
Szöveg
yukta-ceṣṭasya karmasu
yukta-svapnāvabodhasya
yogo bhavati duḥkha-hā
yukta-ceṣṭasya karmasu
yukta-svapnāvabodhasya
yogo bhavati duḥkha-hā
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yukta – a szabályozott; āhāra – evésűnek; vihārasya – és pihenésűnek; yukta – a szabályozott; ceṣṭasya – létfenntartásúnak; karmasu – a kötelességek végrehajtása közben; yukta – a szabályozott; svapna-avabodhasya – alvásúnak és ébrenlétűnek; yogaḥ – a yoga gyakorlása; bhavati – lesz; duḥkha-hā – fájdalmat enyhítő.
Translation
Fordítás
Kas saikingai maitinasi, miega, ilsisi ir dirba, tas praktikuodamas yogos sistemą gali numaldyti visas materialias kančias.
Akinek evése, alvása, pihenése és munkája szabályozott, az a yoga gyakorlásával minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni.
Purport
Magyarázat
KOMENTARAS: Nesaikingas miego, valgymo, gynimosi ir poravimosi – kūno poreikių tenkinimas gali sustabdyti yogos praktikos pažangą. O dėl mitybos, tai ją galima reguliuoti tik tuomet, kai valgomas prasādam – pašventintas maistas. Pasak „Bhagavad-gītos“ (9.26) Viešpačiui Kṛṣṇai aukojamos daržovės, vaisiai, gėlės, grūdai, pienas etc. Vadinasi Kṛṣṇos sąmonę puoselėjantis žmogus savaime įpranta nevalgyti maisto, kuris žmogui neskirtas, t.y. maisto, kuris nepriklauso dorybės kategorijai. O dėl miego galima pasakyti tiek, kad Kṛṣṇą įsisąmoninęs žmogus visada pasiruošęs atlikti savo Kṛṣṇos sąmonės pareigas, todėl kiekviena tuščiai pramiegota minutė – didžiausias praradimas. Avyartha-kālātvam: Kṛṣṇą įsisąmoninęs žmogus nenori praleisti nė akimirkos Jam netarnaudamas, todėl miegą jis riboja iki minimumo. Tokiam žmogui idealas – Śrīla Rūpa Gosvāmis, kuris kiekvieną gyvenimo akimirką tarnavo Kṛṣṇai ir miegojo ne ilgiau dviejų valandų per parą, o kartais dar mažiau. Ṭhākura Haridāsa neliesdavo prasādam ir nesumerkdavo akių tol, kol nepakartodavo maldos karoliais dienos normos – tris šimtus tūkstančių kartų neištardavo šventojo vardo. O dėl darbo, tai Kṛṣṇą įsisąmoninęs žmogus nedaro to, kas nėra susiję su Kṛṣṇos interesais, todėl jo veikla visada yra sureguliuota ir nesutepta troškimo jusliškai pasitenkinti. Jis nesiekia juslinių malonumų sau, todėl nė akimirkos nenori skirti materialioms pramogoms. Jis žino saiką kalbėti, dirbti, miegoti, būdrauti ir atlikti kitą fizinę veiklą, todėl materialios kančios jam neegzistuoja.
A szertelenség az evésben, az alvásban, a védekezésben és a nemi életben – melyek mind a test követelései – gátolhatja a yoga gyakorlásában tett fejlődést. Ami az evést illeti, azt csak akkor lehet szabályozni, ha az ember hozzászokott, hogy csakis prasādát, megszentelt ételt fogyasszon. A Bhagavad-gītā szerint (9.26) az Úr Kṛṣṇának zöldségeket, virágokat, gyümölcsöket, gabonaféléket, tejet stb. ajánlanak fel, s a Kṛṣṇa-tudatú ember így megtanulja, hogy ne fogyasszon olyan ételt, ami nem emberi táplálék, s ami nem tartozik a jóság kategóriájába. Ami az alvását illeti, Kṛṣṇa-tudatos kötelességei végrehajtása közben mindig éber, ezért nagy veszteségnek tekint minden percet, amelyet alvással tölt. Avyartha-kālatvam: a Kṛṣṇa-tudatú ember képtelen elviselni, hogy életéből akár egy percet is az Úr szolgálata nélkül töltsön, s ezért a lehető legkevesebbre csökkenti alvását. Példaképe ebben Śrīla Rūpa Gosvāmī, aki mindig Kṛṣṇa szolgálatába merült, s nem aludt többet napi két óránál, sőt néha még annyit sem. Haridāsa Ṭhākura még prasādát sem fogyasztott, s egy pillanatot sem aludt addig, amíg el nem végezte napi japa-gyakorlatát, amelynek során háromszázezerszer mondta ki az Úr szent nevét. Ami pedig tetteit illeti: aki Kṛṣṇa-tudatú, nem tesz semmi olyat, ami nem áll kapcsolatban Kṛṣṇa érdekével, így munkája mindig szabályozott, s mentes az érzékkielégítéstől. Mivel az ő esetében nincs szó érzékkielégítésről, anyagi értelemben vett pihenéséről sem beszélhetünk. És mivel munkájában, beszédében, alvásában, ébrenlétében és testének minden működésében egyaránt szabályozottan él, számára nem létezik anyagi nyomorúság.