Skip to main content

TEXT 29

29. VERS

Tekstas

Szöveg

bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
sarva-loka-maheśvaram
suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
sarva-loka-maheśvaram
suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
jñātvā māṁ śāntim ṛcchati

Synonyms

Szó szerinti jelentés

bhoktāram — tas, kuriam skirti rezultatai; yajña — aukų; tapasām — ir atgailų bei askezių; sarva-loka — visų planetų ir jų pusdievių; mahā-īśvaram — Aukščiausiasis Viešpats; su-hṛdam — geradaris; sarva — visų; bhūtānām — gyvųjų esybių; jñātvā — žinodamas tai; mām — Mane (Viešpatį Kṛṣṇą); śāntim — išsivadavimą iš materialių skausmų; ṛcchati — tas pasiekia.

bhoktāram – a haszonélvezőjeként; yajña – áldozatoknak; tapasām – vezekléseknek és lemondásoknak; sarva-loka – minden bolygónak és azok félisteneinek; maha-īśvaram – a Legfelsőbb Uraként; su-hṛdam – a jótevőjeként; sarva – minden; bhūtānām – élőlénynek; jñātvā – így ismervén; mām – Engem (az Úr Kṛṣṇát); śāntim – megszabadulást az anyagi kínoktól; ṛcchati – elér.

Translation

Fordítás

Kas visiškai įsisąmonino Mane, žinodamas, kad Man skirti visų aukų ir askezių rezultatai, kad Aš esu visų planetų bei pusdievių Aukščiausiasis Viešpats ir visų gyvųjų esybių draugas, linkintis joms gera, to nebekankina materialios negandos.

Akinek tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső haszonélvezője, minden bolygó és félisten Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és jótevője, az megszabadul az anyagi szenvedésektől, és eléri a békét.

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Sąlygotos sielos, patekusios į iliuzinės energijos gniaužtus, atkakliai siekia ramybės materialiame pasaulyje. Tačiau jos nežino taikos (ramybės) formulės, kuri yra pateikiama šiame „Bhagavad-gītos“ skyriuje. Geriausia taikos formulė tokia: visos žmonijos veiklos vaisiai skiriami Kṛṣṇai. Žmonės turėtų viską skirti transcendentinei Viešpaties tarnystei, nes Jis – planetų ir gyvenančių jose pusdievių savininkas. Jo niekas nepranoksta, net patys didžiausi pusdieviai – Viešpats Śiva ir Viešpats Brahmā. Vedose („Śvetāśvatara Upaniṣada“ 6.7) Aukščiausiasis Viešpats apibūdinamas taip: tam īśvarāṇāṁ paramaṁ maheśvaram. Iliuzijos apkerėtos gyvosios esybės stengiasi tapti visko, ką tik aprėpia jų žvilgsnis, valdovėmis, tačiau iš tikrųjų sąlygas joms diktuoja materiali Viešpaties energija. Viešpats – materialios gamtos valdovas, o sąlygotos sielos pavaldžios griežtiems jos dėsniams. Kol nesuprasime tos paprastos tiesos, nepasieksime taikos pasaulyje nei vieni patys, nei visi kartu. Kṛṣṇos sąmonės esmė tokia: Viešpats Kṛṣṇa yra aukščiausias dominuojantis subjektas, o visos gyvosios esybės kartu su didžiausiais pusdieviais yra Jo valdiniai. Visišką ramybę galima rasti tik pasiekus Kṛṣṇos sąmonės aukštumas.

A feltételekhez kötött lelkek az illuzórikus energia karmai között nagyon vágyódnak a békére az anyagi világban. Nem tudják, hogyan érhetik el, ám a Bhagavad-gītānak ez a része megmagyarázza mindezt. A béke legnagyszerűbb képlete a következő: az Úr Kṛṣṇa a haszonélvezője minden emberi tettnek. Ő az összes bolygó és az azokon uralkodó félistenek tulajdonosa, ezért mindent az Ő transzcendentális szolgálatára kell felajánlanunk. Nála senki sem hatalmasabb. Még a legnagyobb félisteneknél, az Úr Śivánál és az Úr Brahmānál is hatalmasabb. A Védák (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.7) a Legfelsőbb Úrról azt írják: tam īśvarāṇāṁ paramaṁ maheśvaram. Az élőlények az illúzió varázsa alatt megpróbálnak az urai lenni mindennek, amit csak látnak, noha a valóságban mind alárendeltjei az Úr anyagi energiájának. Az anyagi természetnek az Úr a mestere, a feltételekhez kötött élőlények pedig arra kényszerülnek, hogy engedelmeskedjenek az anyagi természet szigorú törvényeinek. Mindaddig, amíg meg nem értjük ezeket a magától értetődő tényeket, nem érhetünk el sem egyéni, sem általános békét a világban. A Kṛṣṇa-tudat lényege nem más, mint hogy az Úr Kṛṣṇa a legfelsőbb uralkodó, az élőlények pedig – beleértve a hatalmas félisteneket is – valamennyien az Ő alárendeltjei. A tökéletes békét tehát csakis teljes Kṛṣṇa-tudatban lehet elérni.

Penktasis skyrius argumentuotai išaiškina Kṛṣṇos sąmonę, kuri paprastai vadinama karma-yoga. Jis atsako ir į klausimą iš spekuliatyvių samprotavimų srities, kaip praktikuojant karma-yogą galima išsivaduoti. Veikti Kṛṣṇos sąmonės dvasia – tai veikti aiškiai įsisąmoninus Viešpaties viršenybę savo atžvilgiu. Tokia veikla nesiskiria nuo transcendentinio žinojimo. Tiesioginė Kṛṣṇos sąmonė yra bhakti-yoga, o jñāna-yoga – tai kelias, vedantis į bhakti-yogą. Kṛṣṇos sąmonė – tai veikla visiškai suvokiant savo ryšį su Aukščiausiuoju Absoliutu, o aukščiausias tos sąmonės lygis – visiškai suvokti Kṛṣṇą, Aukščiausiąjį Dievo Asmenį. Tyra siela – amžinas Dievo tarnas, fragmentinė ir neatsiejama Jo dalelė. Sąlyčiui su māya (iliuzija) sielą paskatina noras ją valdyti – tai ir yra daugelio sielos kančių priežastis. Kol siela kontaktuoja su materija, ji dirba verčiama materialaus būtinumo. Tačiau Kṛṣṇos sąmonė netgi materijos valdomą sielą grąžina į dvasinį gyvenimą, per veiklą atgaivindama dvasinį gyvosios esybės būvį dar materialiame pasaulyje. Kuo labiau pažengęs žmogus, tuo labiau jis vaduojasi iš materijos gniaužtų. Viešpats nėra kam nors šališkas. Viskas priklauso nuo to, kaip praktiškai įgyvendinamos Kṛṣṇos sąmonės pareigos, kurios padeda visiškai valdyti jusles, nugalėti troškimų bei pykčio jėgą. Turint tvirtą Kṛṣṇos sąmonės pagrindą ir kontroliuojant anksčiau minėtas aistras, realiai pasiekiamas transcendentinis lygmuo, t.y. brahma-nirvāṇa. Kṛṣṇos sąmonės praktika savaime apima ir aštuonialypę mistinę yogą, nes pasiekiamas ir jos galutinis tikslas. Galimas ir laipsniško tobulėjimo kelias, kai praktikuojama yama, niyama, āsana, prāṇāyāma, pratyāhāra, dhāraṇā, dhyāna, samādhi, tačiau visa tai – tik pirmas žingsnis į tobulumą, kuris pasiekiamas pasiaukojus tarnaujant. Tik pasiaukojimo tarnystė suteikia žmogui ramybę. Toks yra aukščiausias gyvenimo tobulumas.

Az ötödik fejezet az általában karma-yogának nevezett Kṛṣṇa-tudat gyakorlati magyarázata. Arra a spekulatív kérdésre, hogy miképpen eredményezhet a karma-yoga felszabadulást, itt kapunk választ. A Kṛṣṇa-tudatbeli cselekvés azt jelenti, hogy úgy cselekszünk, hogy közben tökéletes tudásunk van az Úrról, mindenek uralkodójáról. Az ilyen tevékenység nem különbözik a transzcendentális tudástól. A bhakti-yoga nem más, mint közvetlen Kṛṣṇa-tudat, a jñāna-yoga pedig egy olyan út, amely a bhakti-yogához vezet. A Kṛṣṇa-tudat tehát azt jelenti, hogy az ember úgy cselekszik, hogy teljes tudással rendelkezik a Legfelsőbb Abszolúthoz fűződő kapcsolatáról. Ez a tudat a Kṛṣṇáról, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló teljes tudás ismeretében válik tökéletessé. A tiszta lélek Isten parányi szerves része, s így örök szolgája. A māyāval (illúzióval) azért kerül kapcsolatba, mert annak ura akar lenni, s ez okozza tengernyi szenvedését. Mindaddig, míg kapcsolatban van az anyaggal, munkát is kell végeznie, hogy anyagi szükségleteit előteremtse. A Kṛṣṇa-tudat azonban a lelki életbe vezeti át az embert, miközben még az anyagi világban él, mert ennek az anyagi világban való gyakorlása feléleszti lelki létét. Minél emelkedettebb az ember, annál inkább kiszabadul az anyag karmai közül. Az Úr nem részrehajló senkivel szemben sem. Minden a Kṛṣṇa-tudatos kötelességek gyakorlati végrehajtásától függ, amelynek segítségével az ember eléri, hogy minden tekintetben uralkodni tud az érzékein, s képes szembeszállni a vágyak és a düh késztetéseivel. Aki pedig szilárd a Kṛṣṇa-tudatban, s uralkodik az említett szenvedélyeken, az valóban a transzcendentális síkon, a brahma-nirvāṇában marad. Aki Kṛṣṇa-tudatban él, az ezzel együtt a nyolcfokú yogát is végzi, mert annak a végső célját is eléri. A yama, niyama, āsana, prāṇāyāma, pratyāhāra, dhāraṇā, dhyāna és samādhi gyakorlásával az ember fokozatosan emelkedik felfelé, ám ezek csupán előkészítik az odaadó szolgálat által elért tökéletességet. Egyedül az odaadó szolgálat ajándékozhatja meg békével az embert. Ez az élet legmagasabb rendű tökéletessége.

Taip Bhaktivedanta baigia komentuoti penktąjį „Śrīmad Bhagavad-gītos“ skyrių, pavadintą „Karma yoga – veikla įsisąmoninus Kṛṣṇą“.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā ötödik fejezetéhez, melynek címe: „Karma-yoga – cselekvés Kṛṣṇa-tudatban”.