Skip to main content

TEXT 42

42. VERS

Tekstas

Szöveg

tasmād ajñāna-sambhūtaṁ
hṛt-sthaṁ jñānāsinātmanaḥ
chittvainaṁ saṁśayaṁ yogam
ātiṣṭhottiṣṭha bhārata
tasmād ajñāna-sambhūtaṁ
hṛt-sthaṁ jñānāsinātmanaḥ
chittvainaṁ saṁśayaṁ yogam
ātiṣṭhottiṣṭha bhārata

Synonyms

Szó szerinti jelentés

tasmāt — todėl; ajñāna-sambhūtam — neišmanymo pagimdytą; hṛt-stham — esančią širdyje; jñāna — žinojimo; asinā — ginklu; ātmanaḥ — savojo „aš“; chittvā — nukirtęs; enam — šią; saṁśayam — abejonę; yogam — yogoje; ātiṣṭha — būk; uttiṣṭha — pakilki kovai; bhārata — o Bharatos aini.

tasmāt – ezért; ajñāna-sambhūtam – a tudatlanságból született; hṛt-stham – a szívben elhelyezkedő; jñāna – tudásnak; asinā – a fegyverével; ātmanaḥ – az önvalóról szóló; chittvā – elvágva; enam – ezt; saṁśayam – kétséget; yogamyogában; ātiṣṭha – állapodj meg; uttiṣṭha – kelj fel és harcolj; bhārata – ó, Bharata leszármazottja.

Translation

Fordítás

Todėl žinojimo ginklu nukauki abejones, kurias neišmanymas pagimdė tavo širdyje. Apsiginklavęs yoga, o Bhārata, pakilki ir kovoki.

Ezért az önvalóról szóló tudás fegyverével hasítsd szét a kétségeket, melyek tudatlanságból támadtak szívedben! Ó, Bhārata, állj fel a yogával felfegyverkezve, és harcolj!

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Yogos sistema, kurios mokoma šiame skyriuje, vadinasi sanātana-yoga, arba gyvosios esybės amžina veikla. Šiai yogai būdingos dvi aukojamosios veiklos formos: pirma – materialių gėrybių aukojimas, antra – savojo „aš“ pažinimas, o tai – gryna dvasinė veikla. Jeigu materialių gėrybių aukojimas nėra susiejamas su dvasiniu pažinimu, tai tokia auka – materiali. Bet kai atnašaujama su dvasiniu tikslu, t.y. atliekama pasiaukojimo tarnystė, auka įgyja savo tikrąją prasmę. Nagrinėdami dvasinę veiklą pastebėsime, kad ji būna dviejų rūšių: savojo „aš“ (ar savo prigimtinio būvio) ir tiesos apie Aukščiausiąjį Dievo Asmenį suvokimas. Kas eina „Bhagavad-gītos“, kokia ji yra, nurodytu keliu, lengvai suvokia šiuos du svarbius dvasinio pažinimo aspektus. Jam nesunku tobulai suvokti savąjį „aš“ kaip neatskiriamą Viešpaties dalelę. Toks suvokimas naudingas žmogui, nes padeda suprasti transcendentinius Viešpaties žygius. Skyriaus pradžioje Pats Aukščiausiasis Viešpats aiškina Savo transcendentinius žygius. Nesuvokiantis Gītos pamokymų yra netikintysis, jis neteisingai naudojasi daline nepriklausomybe, kurią jam dovanojo Viešpats. Tas, kuris nepaisant šių pamokymų, nesupranta tikrosios Viešpaties prigimties, nesuvokia Jį esant amžiną, palaimingą, visą žinantį Dievo Asmenį – iš tiesų yra didžiausias kvailys. Neišmanymas įveikiamas laipsniškai perimant Kṛṣṇos sąmonės principus. Kṛṣṇos sąmonė pažadinama per įvairias aukas pusdieviams, Brahmanui, per lytinio susilaikymo auką, reglamentuotą šeimyninį gyvenimą, juslių suvaldymą, mistinės yogos praktiką, askezę, materialių turtų atsisakymą, Vedų studijavimą, dalyvavimą varṇāśrama- dharmos socialinės institucijos gyvenime. Visa tai laikoma auka ir grindžiama reglamentuota veikla. Tačiau svarbiausias visų minėtųjų veiksmų faktorius yra savęs pažinimas. Kas siekia šio tikslo, yra tikrasis „Bhagavad-gītos“ pasekėjas, o abejojąs Kṛṣṇos autoritetu patiria nuopuolį. Todėl yra patartina „Bhagavad-gītą“ ar bet kurį kitą šventraštį studijuoti vadovaujant bona fide dvasiniam mokytojui ir su atsidavimu jam tarnaujant. Bona fide dvasinis mokytojas priklauso mokinių sekai, kurios pradžia siekia amžinybę, jis nė kiek nenukrypsta nuo Aukščiausiojo Viešpaties nurodymų, išsakytų prieš milijonus metų Saulės dievui ir per jį „Bhagavad-gītos“ pamokymų forma atėjusių į žemės karalystę. Todėl reikia eiti „Bhagavad-gītos“ nurodytu keliu, kaip tai rekomenduojama pačioje Gītoje, vengiant šlovės siekiančių savanaudžių, kurie kitus nuvilioja nuo teisingo kelio. Viešpats, be jokių abejonių, yra Aukščiausioji Asmenybė, o Jo veiksmai transcendentalūs. Šią tiesą suvokęs jau yra išsivadavęs, net jei dar tik pradeda studijuoti „Bhagavad-gītą“.

Az ebben a fejezetben ismertetett yogát sanātana-yogának nevezik, amely az élőlény által végzett örök tetteket jelenti. Ez a yoga kétféle áldozati tevékenységet foglal magában: az egyik az anyagi javak feláldozása, a másik pedig az önvalóról szóló tudás megszerzése. Ez utóbbi tiszta lelki cselekedet. Ha az anyagi javak feláldozása nem kapcsolódik egybe a lelki önmegvalósítással, akkor az ilyen áldozat anyagi lesz, ám ha lelki céllal, azaz odaadó szolgálatban hajtják végre, akkor tökéletessé válik. A lelki tettekhez érve azt találjuk, hogy azok szintén két részre oszthatók: az önvalónak (a lélek eredeti helyzetének) a megértése, valamint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére vonatkozó igazság felismerése. Aki az igazi Bhagavad-gītā útját követi, az nagyon könnyen megértheti a lelki tudás e két fontos kategóriáját. Számára nem nehéz tökéletes tudást szerezni a lélekről, amely az Úr szerves része. Az ilyen tudás hasznos, mert aki ezt megérti, az könnyen megérti az Úr transzcendentális tetteit is. A fejezet elején maga a Legfelsőbb Úr beszélt transzcendentális cselekedeteiről. Aki nem érti meg a Gītā parancsait, az hitetlen, és úgy kell tekinteni rá, hogy visszaélt az Úrtól kapott töredék függetlenségével. Aki ezen utasítások ellenére sem érti meg az Úr igazi természetét – hogy Ő az örökkévaló, gyönyörrel teli és mindentudó Istenség Személyisége –, az kétségtelenül első számú ostoba. A Kṛṣṇa-tudat elveinek fokozatos elfogadásával véget vethetünk a tudatlanságnak. A Kṛṣṇa-tudatot különféle módszerekkel lehet felébreszteni: a félisteneknek végzett különféle áldozatokkal, a Brahmannak végzett áldozattal, a cölibátus áldozatával, a házasság áldozatával, az érzékek fegyelmezésének, a misztikus yoga gyakorlásának, a vezekléseknek, az anyagi javak feláldozásának, a Védák tanulmányozásának és a varṇāśrama-dharma társadalmi intézményében való részvételnek az áldozatával. Valamennyit áldozatnak nevezik, s mindegyikük a szabályozott cselekedeteken alapszik, de valamennyiben az önmegvalósítás a fontos tényező. Aki ezt a célt kutatja, az a Bhagavad-gītā igazi tanulmányozója, míg a Kṛṣṇa felsőbb hatalmában kételkedő visszaesik. Ajánlatos tehát, hogy a Bhagavad-gītāt vagy bármelyik más szentírást egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt, őt szolgálva és neki meghódolva tanulmányozzuk. A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott, akitől a Bhagavad-gītā tanítása eljutott a földi világba. Követnünk kell tehát a Bhagavad-gītāt, magának a Gītānak az utasításai alapján, s kerülnünk kell az olyan önző embereket, akik a saját dicsőségükre vágyva letérítenek másokat az igaz útról. Kétség sem fér hozzá, hogy az Úr a legfelsőbb személy, s tettei transzcendentálisak. Aki ezt megérti, az már a Bhagavad-gītā tanulmányozása kezdetén felszabadul.

Taip Bhaktivedanta baigia komentuoti ketvirtąjį „Śrīmad Bhagavad-gītos“ skyrių, pavadintą „Transcendentinis žinojimas“.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā negyedik fejezetéhez, melynek címe: „Transzcendentális tudás”.