TEXT 27
27. VERS
Tekstas
Szöveg
guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
ahaṅkāra-vimūḍhātmā
kartāham iti manyate
guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
ahaṅkāra-vimūḍhātmā
kartāham iti manyate
Synonyms
Szó szerinti jelentés
prakṛteḥ – az anyagi természetnek; kriyamāṇāni – megtett; guṇaiḥ – a kötőerői által; karmāṇi – cselekedetek; sarvaśaḥ – mindenféle; ahaṅkāra-vimūḍha – a hamis egótól megtévesztett; ātmā – szellemi lélek; kartā – a cselekvő; aham – én vagyok; iti – így; manyate – gondolja.
Translation
Fordítás
Klaidingos savimonės apgauta dvasinė siela mano, kad ji pati atlieka veiksmus, kuriuos iš tiesų vykdo trys materialios gamtos guṇos.
A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.
Purport
Magyarázat
KOMENTARAS: Gali pasirodyti, kad du, panašią veiklą atliekantys žmonės, kurių vienas – Kṛṣṇos, o kitas – materialios sąmonės, veikia vienodai, tačiau iš tikrųjų jų padėtis labai skiriasi. Klaidingas ego įtikina žmogų su materialia sąmone, kad visus veiksmus atlieka jis pats. Jis nesupranta, jog kūno mechanizmą sukūrė materiali gamta, kurios judėjimą valdo Aukščiausiasis Viešpats. Materialistas net nenumano, kad iš esmės jį kontroliuoja Kṛṣṇa. Klaidingos savimonės veikiamas žmogus įsivaizduoja, kad jo veikla nepriklausoma, ir visus nuopelnus jis skiria sau, o tai kalba apie jo neišmanymą. Jis nesuvokia, kad jo grubųjį bei subtilųjį kūnus sukuria materiali gamta pagal Aukščiausiojo Dievo Asmens įsakymą, todėl jo kūnas bei protas turi tarnauti Kṛṣṇai, išsiugdžius Kṛṣṇos sąmonę. Neišmanėlis pamiršta, kad Aukščiausiasis Dievo Asmuo – Hṛṣīkeśa, materialaus kūno juslių valdovas. Jis ilgą laiką neteisingai naudojosi juslėmis, siekdamas juslinio pasitenkinimo, todėl jį lengvai apgauna klaidinga savimonė ir priverčia užmiršti jo amžiną ryšį su Kṛṣṇa.
Ha egy Kṛṣṇa-tudatú és egy anyagi tudatú ember hasonló tetteket hajt végre, látszólag azonos szinten cselekszenek, ám kettejük helyzete között nagy különbség van. A materialista tudatú ember hamis egójának köszönhetően meg van róla győződve, hogy ő a tettei végrehajtója. Nem tudja, hogy a test mechanizmusát a Legfelsőbb Úr ellenőrzése alatt álló anyagi természet hozza létre. Arról sincsen tudomása, hogy ő maga végső soron Kṛṣṇa irányítása alatt áll. A hamis ego hatása alatt azt hiszi, hogy függetlenül cselekszik, s tetteiért magának tulajdonít minden érdemet. Ez az ismertetőjele a tudatlanságának. Nem érti, hogy ez a durva- és finomfizikai test az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irányítása alatt álló anyagi természet terméke, s hogy ezért teste és elméje cselekedeteivel Kṛṣṇát kellene szolgálnia Kṛṣṇa-tudatban. A tudatlan elfelejti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét Hṛṣīkeśának, az anyagi test érzékei urának hívják. Ez annak köszönhető, hogy érzékszerveit hosszú időn keresztül helytelenül az érzékkielégítésben használva a hamis ego teljesen megtévesztette, minek következtében megfeledkezett Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatáról.