Skip to main content

TEXT 71

71. VERS

Tekstas

Szöveg

vihāya kāmān yaḥ sarvān
pumāṁś carati niḥspṛhaḥ
nirmamo nirahaṅkāraḥ
sa śāntim adhigacchati
vihāya kāmān yaḥ sarvān
pumāṁś carati niḥspṛhaḥ
nirmamo nirahaṅkāraḥ
sa śāntim adhigacchati

Synonyms

Szó szerinti jelentés

vihāya — atmetęs; kāmān — materialius juslinių malonumų siekius; yaḥ — kas; sarvān — visus; pumān — žmogus; carati — gyvena; niḥspṛhaḥ — be troškimų; nirmamaḥ — be nuosavybės jausmo; nirahaṅkāraḥ — be klaidingos savimonės; saḥ — jis; śāntim — visišką ramybę; adhigacchati — pasiekia.

vihāya – feladva; kāmān – az érzékkielégítés utáni anyagi vágyakat; yaḥ – aki; sarvān – mindet; pumān – az az ember; carati – él; niḥspṛhaḥ – vágyak nélkül; nirmamaḥ – birtoklásvágy nélkül; nirahaṅkāraḥ – hamis ego nélkül; saḥ – ő; śāntim – tökéletes békét; adhigacchati – elér.

Translation

Fordítás

Kas atsisakė noro tenkinti jusles, gyvena neturėdamas troškimų, visiškai atsikratė nuosavybės jausmo ir neturi klaidingos savimonės – tik tas pasieks tikrą ramybę.

Egyedül az éri el az igazi békét, aki megszabadult minden érzékkielégítésre irányuló vágytól, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a hamis egótól.

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Neturėti troškimų – tai nesiekti to, kas teikia juslinį pasitenkinimą. Kitaip sakant, tikrasis troškimų nebuvimas – tai troškimas įsisąmoninti Kṛṣṇą. Tobulą Kṛṣṇos sąmonės pakopą pasiekė tas, kuris suvokė savo tikrąją padėtį – suprato, kad yra amžinas Kṛṣṇos tarnas, klaidingai nelaiko savęs materialiu kūnu ir neklysta manydamas, kad kažkas šiame pasaulyje jam priklauso. Pasiekusieji šią tobulumo pakopą žino, kad viskas reikalinga Kṛṣṇai patenkinti, nes Jis – visa ko savininkas. Pataikaudamas savo jutimams Arjuna nenorėjo kautis, tačiau kai visiškai įsisąmonino Kṛṣṇą, jis stojo į mūšį, nes Kṛṣṇa pageidavo kautynių. Kautis dėl savęs karys nenorėjo, bet vardan Kṛṣṇos Arjuna kovėsi kaip tiktai sugebėjo. Tikrasis troškimų nebuvimas – tai siekimas patenkinti Kṛṣṇą, o ne dirbtinės pastangos užgniaužti troškimus. Gyvoji esybė negali neturėti norų ir būti bejausmė – ji turi kokybiškai transformuoti troškimus. Žmogus, neturintis materialių troškimų, iš tikrųjų žino, kad viskas priklauso Kṛṣṇai (iśāvāsyam idaṁ sarvam), todėl jis į nieką nereiškia nuosavybės teisių. Toks transcendentinis žinojimas grindžiamas savęs pažinimu, t.y. tobulu žinojimu, kad kiekviena gyvoji esybė dvasinio identiškumo prasme yra amžina neatskiriama Kṛṣṇos dalelė, todėl pagal savo padėtį niekada neprilygs Kṛṣṇai ir Jo nepranoks. Toks Kṛṣṇos sąmonės supratimas yra fundamentalus tikrosios ramybės principas.

Vágyak nélkül élni azt jelenti, hogy az ember nem törekszik az érzékkielégítésre. Az a vágy tehát, hogy valaki Kṛṣṇa-tudatúvá váljon, valójában vágynélküliség. Amikor az ember megérti valódi helyzetét mint Kṛṣṇa örök szolgája, s nem tekinti magát tévesen az anyagi testnek, valamint nem vallja magát jogtalanul semmi tulajdonosának, akkor a Kṛṣṇa-tudat tökéletes szintjére érkezett el. E tökéletes szintre eljutva tudja, hogy mivel Kṛṣṇa a birtokosa mindennek, mindent arra kell használnia, hogy Neki örömet szerezzen. Arjuna saját érzékkielégítésére gondolva nem akart harcolni, ám amikor teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá vált, mégis fegyvert fogott, mert Kṛṣṇa ezt kívánta tőle. Saját magáért nem akart harcolni, Kṛṣṇáért azonban ugyanaz az Arjuna minden erejével küzdött. Az az ember a valóban vágyak nélküli, aki Kṛṣṇa kedvét keresi, s nem az, aki természetellenes módon próbálja elűzni vágyait. Az élőlény nem lehet vágyak vagy érzékek nélküli, de változtatnia kell vágyai minőségén. Az anyagi kívánságoktól mentes ember jól tudja, hogy minden Kṛṣṇához tartozik (īśāvāsyam idaṁ sarvam), ezért semmit sem tekint jogtalanul a magáénak. Ez a transzcendentális tudás az önmegvalósításon alapszik, vagyis annak tökéletes felismerésén, hogy az élőlény lelki azonosságában Kṛṣṇa örök, szerves része, s ezért az élőlény örök helyzetében sohasem állhat Kṛṣṇával egyenlő vagy Nála magasabb szinten. E Kṛṣṇa-tudatos felfogás jelenti az igazi béke alapját.