Skip to main content

TEXT 24

24. VERS

Tekstas

Szöveg

tasmāc chāstraṁ pramāṇaṁ te
kāryākārya-vyavasthitau
jñātvā śāstra-vidhānoktaṁ
karma kartum ihārhasi
tasmāc chāstraṁ pramāṇaṁ te
kāryākārya-vyavasthitau
jñātvā śāstra-vidhānoktaṁ
karma kartum ihārhasi

Synonyms

Szó szerinti jelentés

tasmāt — todėl; śāstram — šventraščių; pramāṇam — liudijimai; te — tavo; kārya — pareigą; akārya — ir uždraustą veiklą; vyavasthitau — skirti; jñātvā — žinodamas; śāstra — šventraščių; vidhāna — taisykles; uktam — paskelbtas; karma — darbą; kartum — atlikti; iha — šiame pasaulyje; arhasi — tu turi.

tasmāt – ezért; śāstram – az írásokat; pramāṇam – bizonyítékot; te – tiéd; kārya – kötelességed; akārya – és tiltott cselekedeted; vyavasthitau – meghatározókat; jñātvā – tudván; śāstra – az írásoknak; vidhāna – az előírásai; uktam – által mondott; karma – munkát; kartum – végezni; iha – ebben a világban; arhasi – meg kell tenned.

Translation

Fordítás

Todėl iš šventraščių žmogus privalo sužinoti, kas sudaro jo pareigą, ir kas nėra jo pareiga. Išmanydamas šventraščių taisykles, jis turi elgtis taip, kad galiausiai pasiektų tobulumą.

Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem az. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Penkioliktame skyriuje tvirtinama, kad visos Vedų taisyklės – tai priemonė pažinti Kṛṣṇą. Jei žmogus iš „Bhagavad-gītos“ suvokia Kṛṣṇą ir su pasiaukojimu tarnaudamas pasiekia Kṛṣṇos sąmonę, tai reiškia, kad jis pasiekė aukščiausią žinojimą, kurį perteikia Vedų raštai. Viešpats Caitanya Mahāprabhu gerokai palengvino tą procesą. Jis teprašė žmonių giedoti: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, pasiaukojamai tarnauti Viešpačiui ir valgyti Dievybei paaukoto maisto likučius. Tą, kuris tiesiogiai atlieka visus šiuos pasiaukojimo tarnystės veiksmus, reikia laikyti išstudijavusiu visus Vedų raštus. Jis jau padarė teisingas išvadas. Žinoma, paprasti žmonės, neįsisąmoninę Kṛṣṇos ir neatsidėję pasiaukojimo tarnystei, ką daryti ir ko nedaryti turėtų spręsti vadovaudamiesi Vedų priesakais. Reikia vykdyti šiuos nurodymus nepriešgyniaujant – tai vadinama śāstrų, t.y. šventraščių, principų laikymusi. Śāstros neturi keturių svarbiausių sąlygotai sielai būdingų trūkumų: netobulų juslių, polinkių apgaudinėti, neišvengiamai klysti, ir neišvengiamai pasiduoti iliuzijai. Šie keturi svarbiausi sąlygoto gyvenimo trūkumai atima iš žmogaus teisę nustatinėti taisykles. Todėl visi didieji išminčiai, acāryos ir didžiosios sielos be jokių pataisymų pripažįsta śāstrų nurodytas taisykles, nes śāstros yra aukščiau minėtų trūkumų.

Mint ahogy a tizenötödik fejezet kijelentette, a Védák minden szabályának és előírásának célja Śrī Kṛṣṇa megismerése. Az ember akkor érte el a védikus irodalomból elsajátítható tudás legtökéletesebb szintjét, ha megértette a Bhagavad-gītāból, kicsoda Kṛṣṇa, s ekképpen Kṛṣṇa-tudatossá válva odaadó szolgálatot végez. Az Úr Caitanya Mahāprabhu megkönnyítette számunkra ezt a folyamatot. Csupán arra kérte az embereket, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát, szolgálják odaadóan az Urat, és fogyasszák a mūrtiknak felajánlott étel maradékait. Aki egyenesen az ilyen odaadó tettekhez lát, arról tudnunk kell, hogy már áttanulmányozta az egész védikus irodalmat, és tökéletesen megértette a végkövetkeztetést. Természetesen a közönséges, nem Kṛṣṇa-tudatú embernek vagy azoknak, akik nem végeznek odaadó szolgálatot, a Védák utasításaiból kell megtudniuk, hogy mit kell és mit nem szabad tenniük, s az előírásokat vita nélkül végre kell hajtaniuk. Ezt hívják a śāstra, vagyis a szentírás által előírt elvek követésének. A śāstrák mentesek attól a négy alapvető hibától, melyek a feltételekhez kötött lelket jellemzik: a feltételekhez kötött léleknek tökéletlenek az érzékei, hajlamos a csalásra, biztos, hogy hibázik, és biztos, hogy illúzióban van. Ez a négy legfőbb hiányosság alkalmatlanná teszi arra, hogy szabályokat és előírásokat teremtsen. Ezért a négy hibán felül álló śāstrák előírásait és kijelentéseit valamennyi nagy szent, ācārya és nagy lélek módosítás nélkül követi.

Indijoje daug grupių siekia dvasinio pažinimo, jos dažniausiai skiriamos į dvi kryptis: impersonalistinę ir personalistinę. Tačiau ir vienos, ir kitos krypties atstovai gyvena vadovaudamiesi Vedų principais. Nesilaikant šventraščių nustatytų principų, tobulumo pakopa nepasiekiama. Todėl laimingas yra tas, kuris iš tikrųjų suvokia śāstrų prasmę.

Indiában a lelki tudomány művelőinek számtalan csoportja van, melyek általában két irányzathoz, a személytelen és a személyes filozófiai irányzathoz tartoznak. A Védák elveit követő életforma mindkettőre jellemző. Az írások elveinek betartása nélkül ugyanis senki sem érheti el a tökéletesség szintjét. Ezért tekinthető szerencsésnek az, aki valóban megértette a śāstrák szándékát.

Visų žmonių visuomenės patiriamų nuopuolių priežastis – atitolimas nuo principų, kurie padeda pažinti Aukščiausiąjį Dievo Asmenį. Tai ir yra didžiausia žmogaus nuodėmė. Todėl materiali Aukščiausiojo Dievo Asmens energija, māyā, visą laiką verčia mus kentėti trijų rūšių kančias. Materialią energiją sudaro trys materialios gamtos guṇos. Kad atsivertų kelias į Aukščiausiojo Viešpaties pažinimą, reikia pasiekti bent dorybės guṇą. Šios guṇos nepasiekę, liekame aistros ir neišmanymo valdžioje, o aistra ir neišmanymas – demoniško gyvenimo priežastis. Tie, kuriuos valdo aistros ir neišmanymo guṇos, išjuokia šventraščius, šventuosius ir teisingą Aukščiausiojo Dievo Asmens pažinimą. Jie nepaklūsta dvasinio mokytojo nurodymams ir nepaiso šventraščių regulų. Net ir išgirdę apie pasiaukojimo tarnystės didingumą, jie išlieka abejingi jai. Tokie žmonės susikuria savus tobulėjimo būdus. Štai keletas žmonių visuomenės trūkumų, kurie veda ją į demoniško gyvenimo būklę. Tačiau jei žmogus paklūsta tikram bona fide dvasiniam mokytojui, sugebančiam vesti tobulėjimo keliu aukščiausio tikslo link, jo gyvenimas bus sėkmingas.

Az emberi társadalom degradálódását az okozza, hogy elfordultunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége megismerését szolgáló elvektől. Ez az emberi életben a legnagyobb bűn, ezért a māyā, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének anyagi energiája a háromféle szenvedés formájában folytonosan aggodalmat okoz nekünk. Ez az anyagi energia az anyagi természet három kötőerejéből áll. Az embernek legalább a jóság szintjére fel kell emelkednie ahhoz, hogy a Legfelsőbb Úrról szóló tudás útjára léphessen. Ha nem jut el a jóság szintjéig, akkor a tudatlanságban és a szenvedélyben kell maradnia, melyek démoni létet idéznek elő. A szenvedély és tudatlanság kötőerejének rabjai gúnyt űznek az írásokból, a szent emberekből és az Istenség Legfelsőbb Személyisége helyes megismeréséből. Nem engedelmeskednek a lelki tanítómester utasításainak, és nem törődnek a szentírások parancsolataival sem. Annak ellenére, hogy hallottak az odaadó szolgálat dicsőségéről, nem vonzódnak hozzá, ehelyett saját utakat találnak ki fejlődésük érdekében. Ez csupán néhány az emberi társadalom azon hibái közül, amelyek a démoni léthez vezetnek. Ha azonban valaki képes követni egy megfelelő, hiteles lelki tanítómester utasításait, aki a felemelkedés útjára, egy magasabb szintre tudja vezetni, élete sikeressé válik.

Taip Bhaktivedanta baigia komentuoti šešioliktąjį „Śrīmad Bhagavad-gītos“ skyrių, pavadintą „Dieviškos ir demoniškos prigimtys“.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā tizenhatodik fejezetéhez, melynek címe: „Az isteni és a démoni természet”.