TEXT 20

20. VERS

Tekstas

Szöveg

āsurīṁ yonim āpannā
mūḍhā janmani janmani
mām aprāpyaiva kaunteya
tato yānty adhamāṁ gatim

Synonyms

Szó szerinti jelentés

āsurīm — demoniškas; yonim — rūšis; āpannāḥ — gavę; mūḍhāḥ — kvailiai; janmani janmani — gimimas po gimimo; mām — Manęs; aprāpya — nepasiekdami; eva — tikrai; kaunteya — o Kuntī sūnau; tataḥ — po to; yānti — eina; adhamām — į pasmerktą; gatim — tikslą.

āsurīm – démoni; yonim – fajt; āpannāḥ – elérve; mūḍhāḥ – az ostobák; janmani janmani – születésről születésre; mām – Engem; aprāpya – nem érvén el; eva – bizony; kaunteya – ó, Kuntī fia; tataḥ – azután; yānti – mennek; adhamām – kárhozott; gatim – cél felé.

Translation

Fordítás

Šie žmonės nuolat gimsta tarp demoniškų gyvybės rūšių atstovų, o Kuntī sūnau, todėl jie negali priartėti prie Manęs. Palengva jie ritasi žemyn į bjauriausias gyvybės formas.

Ó, Kuntī fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Visiems žinoma, kad Dievas yra visų gailestingiausias, tačiau posmas nurodo, kad demonai niekada nepatiria Jo malonės. Posme aiškiai sakoma, kad demoniški žmonės gyvenimas po gyvenimo patenka į tokių pačių demonų, kaip ir jie patys, įsčias ir nepatyrę Aukščiausiojo Viešpaties malonės, ritasi vis žemiau, kol galų gale patenka į šunų, kačių ar kiaulių kūnus. Čia aiškiai pasakyta, kad tokie demonai neturės galimybių pelnyti Dievo malonę jokiame tolesnės būties etape. Vedose taip pat teigiama, kad tokie žmonės palengva nusirita iki to, kad tampa šunimis ir kiaulėmis. Galima būtų paprieštarauti: ar teisinga skelbti begalinį Dievo gailestingumą, jei jis apeina demonus. „Vedānta-sūtra“ taip atsako į šį klausimą: Aukščiausiasis Viešpats niekam nejaučia neapykantos. O tai, kad asurus, demonus, Jis siunčia į žemiausius gyvybės lygius, parodo Jo gailestingumą kitu požiūriu. Kartais Aukščiausiasis Viešpats Pats nužudo kokį nors asurą, tačiau asurui tai išeina tik į naudą, nes, kaip tvirtina Vedų raštai, tasai, kurį užmuša Aukščiausiasis Viešpats, gauna išsivadavimą. Istorija žino nemaža atvejų, kai asurams – Rāvaṇai, Kaṁsai, Hiraṇyakaśipu – Viešpats apsireiškė įvairiomis inkarnacijomis vien tik tam, kad juos užmuštų. Taigi gailestingumą Viešpats parodo ir asurams, jei jiems nusišypso laimė žūti nuo Jo rankos.

Köztudott, hogy Isten végtelenül könyörületes, ám most mégis azt olvassuk, hogy a démonokkal szemben sohasem az. E versből világossá válik, hogy a démonikus embereket életről életre hasonló démonok méhébe küldi. A Legfelsőbb Úr kegyét nem kapják meg, s egyre lejjebb és lejjebb csúsznak, míg végül macskák, kutyák és disznók testében születnek újra. Egyértelműen kiderül tehát, hogy gyakorlatilag eljövendő életükben semmikor nem lesz esélyük, hogy Isten kegyében részesüljenek. A Védák szintén megerősítik, hogy az ilyen lények egyre lejjebb süllyednek, hogy aztán kutya és disznó legyen belőlük. Ezzel kapcsolatban valaki azt mondhatná: ha Isten nem könyörületes a démonokkal szemben, akkor nem szabadna azt hirdetni Róla, hogy végtelenül könyörületes. Erre a Vedānta-sūtra adja meg a választ, amikor azt írja, hogy a Legfelsőbb Úr nem gyűlöl senkit. Hogy az asurákat alacsonyabb fajokba dobja, az csak kegyének egy másik megnyilvánulása. A Legfelsőbb Úr néha megöli az asurákat, ez azonban nagyon jó nekik, mert a védikus irodalom leírja, hogy akiket a Legfelsőbb Úr elpusztít, azok mind felszabadulnak. A történelem sok példával szolgál arra, hogyan jelent meg az Úr különböző inkarnációiban, csak azért, hogy elpusztítson olyan démonokat, mint Rāvaṇa, Kaṁsa, Hiraṇyakaśipu és mások. Ha tehát az asurák eléggé szerencsések, akkor számukra is megnyilvánul Isten kegye azáltal, hogy végez velük.