Skip to main content

TEXTS 3-4

3–4. VERS

Tekstas

Szöveg

na rūpam asyeha tathopalabhyate
nānto na cādir na ca sampratiṣṭhā
aśvattham enaṁ su-virūḍha-mūlam
asaṅga-śastreṇa dṛḍhena chittvā
na rūpam asyeha tathopalabhyate
nānto na cādir na ca sampratiṣṭhā
aśvattham enaṁ su-virūḍha-mūlam
asaṅga-śastreṇa dṛḍhena chittvā
tataḥ padaṁ tat parimārgitavyaṁ
yasmin gatā na nivartanti bhūyaḥ
tam eva cādyaṁ puruṣaṁ prapadye
yataḥ pravṛttiḥ prasṛtā purāṇī
tataḥ padaṁ tat parimārgitavyaṁ
yasmin gatā na nivartanti bhūyaḥ
tam eva cādyaṁ puruṣaṁ prapadye
yataḥ pravṛttiḥ prasṛtā purāṇī

Synonyms

Szó szerinti jelentés

na — ne; rūpam — forma; asya — šio medžio; iha — šiame pasaulyje; tathā — taip pat; upalabhyate — gali būti suvokta; na — niekada; antaḥ — pabaiga; na — niekada; ca — taip pat; ādiḥ — pradžia; na — niekada; ca — taip pat; sampratiṣṭhā — pagrindas; aśvattham — banjano medį; enam — šį; su- virūḍha — stipriai; mūlam — įsišaknijusį; asaṅga-śastreṇa — atsižadėjimo ginklu; dṛḍhena — tvirtu; chittvā — nukirtus; tataḥ — paskui; padam — padėtį; tat — tą; parimārgitavyam — reikia surasti; yasmin — kur; gatāḥ — nuėjus; na — niekada; nivartanti — grįžtama atgal; bhūyaḥ — vėl; tam — Jam; eva — tikrai; ca — taip pat; ādyam — pirminiam; puruṣam — Dievo Asmeniui; prapadye — turi atsiduoti; yataḥ — iš kurio; pravṛttiḥ — pradžia; prasṛtā — išsiplėtė; purāṇī — labai senai.

na – nem; rūpam – formája; asya – ennek e fának; iha – ebben a világban; tathā – szintén; upalabhyate – érzékelhető; na – soha; antaḥ – vége; na – soha; ca – is; ādiḥ – eleje; na – soha; ca – is; sampratiṣṭhā – az alapja; aśvattham – banyanfát; enam – ezt; su-virūḍha – erősen; mūlam – gyökerezőt; asaṅga-śastreṇa – a közömbösség fegyverével; dṛḍhena – erőssel; chittvā – kivágva; tataḥ – ezután; padam – helyzetet; tat – azt; parimārgitavyam – fel kell kutatni; yasmin – ahová; gatāḥ – akik eljutottak; na – soha; nivartanti – visszatérnek; bhūyaḥ – ismét; tam – Neki; eva – bizony; ca – is; ādyam – az eredetinek; puruṣam – az Istenség Személyiségének; prapadye – meghódol; yataḥ – akitől; pravṛttiḥ – a kezdet; prasṛtā – a kiterjedés; purāṇi – nagyon ősi.

Translation

Fordítás

Tikrosios šio medžio formos materialiame pasaulyje patirti neįmanoma. Niekas nesupranta, kur jis baigiasi ir kur prasideda, ir kur yra jo pagrindas. Tačiau reikia ryžtingai, atsižadėjimo ginklu nukirsti šį giliai įsišaknijusį medį, o po to surasti tą vietą, į kurią patekus niekada negrįžtama, ir ten atsiduoti Aukščiausiajam Dievo Asmeniui – tam, iš kurio viskas kilo ir iš kurio visa kas plinta nuo neatmenamų laikų.

Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem értheti meg, hogy hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. Gyökerei erősek, de nagy elszántsággal, a közömbösség fegyverével az embernek ki kell vágnia ezt a fát. Azután fel kell kutatnia azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérnie, s ott meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiből időtlen idők óta minden kiárad.

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Čia aiškiai nurodyta, kad materialiame pasaulyje neįmanoma suprasti, kaip iš tikrųjų atrodo tas banjano medis. Jo šaknys yra viršuje. Vadinasi, tikrasis medis keroja priešingame gale. Susipainiojęs materialaus medžio šakų tankmėje, žmogus nemato, kaip plačiai jis išsišakojęs ir iš kur auga. Vis dėlto reikia rasti pirminę priežastį: „Aš esu savo tėvo sūnus, o mano tėvas ano žmogaus sūnus etc.“ Taip besiaiškinant, prieinama iki Brahmos, kurį sukūrė Garbhodakaśāyī Viṣṇu. Kai tokiu būdu prieinamas Aukščiausiasis Dievo Asmuo, ieškojimai baigiasi. Ieškoti materialųjį pasaulį simbolizuojančio medžio pradžios, Aukščiausiojo Dievo Asmens, reikia bendraujant su tais, kurie Jį pažino. Pažinimo procese žmogus palengva atsižada šio netikro realybės atspindžio, o ilgainiui ir visiškai nutraukia visus ryšius su juo ir atsiduria tikrajame medyje.

Ez a vers egyértelműen kimondja, hogy e banyanfa igazi formáját ebben az anyagi világban lehetetlen megismerni. Mivel gyökerei felfelé állnak, az igazi fa a másik végén van. Aki a fa anyagi kiterjedésének útvesztőjébe bonyolódott, az nem láthatja, milyen messzire nyúlik, s így a kezdetét sem ismeri. Ám mégis meg kell találnunk az eredetét. „Én az apám fia vagyok, az apám pedig ennek és ennek az embernek a fia stb.” Ha így tekintünk vissza, akkor eljutunk Brahmāhoz, akit Garbhodakaśāyī Viṣṇu teremtett. Így végül elérkezünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, s ez kutatásunk végét jelenti. Fel kell tehát kutatnunk a fa eredetét, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, olyan emberek segítségével, akik ismerik Őt. Ilyen tudás birtokában az ember fokozatosan eltávolodik a valóság hamis tükröződésétől, s a tudás fegyverével elvághatja a kötelékeket, hogy végül elérje az igazi fát.

Šiuo atveju labai svarbus žodis asaṅga, nes polinkis tenkinti savo jusles ir viešpatauti materialioje gamtoje yra labai stiprus. Todėl reikia mokytis atsižadėti aptariant dvasinio mokslo, pagrįsto autoritetingais šventraščiais, klausimus ir klausytis, ką sako išties išmanantys. Dvasinių temų aptarimai bhaktų draugijoje leis prisiartinti prie Aukščiausiojo Dievo Asmens. Priartėjus prie Jo, pirmiausia reikia atsiduoti. Posme kalbama apie tą šalį, kur patekęs žmogus niekad nebegrįžta atgal, prie netikro, atspindėto medžio. Aukščiausiasis Dievo Asmuo, Kṛṣṇa – pirmoji šaknis, iš kurios viskas išaugo. Kad pelnytume Dievo Asmens malonę, tereikia Jam atsiduoti, o tai galima padaryti atliekant pasiaukojimo tarnystę: klausantis apie Viešpatį, kartojant Jo vardą etc. Jis yra materialaus pasaulio atsiradimo priežastis. Tai jau aiškino Pats Viešpats. Ahaṁ sarvasya prabhavaḥ: „Aš esu visa ko pradžia.“ Taigi tam, kad išsigautume iš materialų gyvenimą simbolizuojančio banjano medžio tankynės, reikia atsiduoti Kṛṣṇai. Atsiduodamas Kṛṣṇai žmogus tuo pat metu savaime atsižada šio materialaus pasaulio.

Ezzel kapcsolatban az asaṅga szó nagyon fontos, mert az érzéki élvezethez és az anyagi természet feletti uralkodáshoz való ragaszkodás nagyon erős. Azáltal, hogy a hiteles szentírásokon alapuló lelki tudományról beszélgetünk, illetve meghallgatjuk azokat, akik valódi tudással rendelkeznek, meg kell tanulnunk, hogyan szabaduljunk meg ettől a ragaszkodástól. A bhakták társaságában folytatott efféle beszélgetések azt eredményezik, hogy az ember eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Ekkor az első, amit tennünk kell, hogy meghódolunk Neki. Ez a vers megemlíti azt a helyet, ahová ha egyszer eljutunk, nem térünk vissza többé a hamis tükörkép-fához. Az eredeti gyökér Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s Belőle árad minden. Az Istenség Személyisége kegyének elnyeréséhez csupán az szükséges, hogy meghódoljunk Előtte, s ezt az odaadó szolgálat végzésével – hallással, énekléssel stb. – érhetjük el. Ő tehát az anyagi világ kiáradásának oka. Amint ezt az Úr már korábban kijelentette: ahaṁ sarvasya prabhavaḥ. „Én vagyok minden dolog eredete.” Ahhoz tehát, hogy kijussunk az anyagi élet erős banyanfájának sűrű ágai közül, át kell adnunk magunkat Kṛṣṇának. Amint ez megtörténik, automatikusan eltávolodunk ettől az anyagi világtól.