TEXT 20
20. VERS
Tekstas
Szöveg
sarva-bhūtāśaya-sthitaḥ
aham ādiś ca madhyaṁ ca
bhūtānām anta eva ca
sarva-bhūtāśaya-sthitaḥ
aham ādiś ca madhyaṁ ca
bhūtānām anta eva ca
Synonyms
Szó szerinti jelentés
aham – Én; ātmā – a lélek; guḍākeśa – ó, Arjuna; sarva-bhūta – minden élőlénynek; āśaya-sthitaḥ – a szívében elhelyezkedve; aham – Én vagyok; ādiḥ – az eredet; ca – is; madhyam – a közép; ca – is; bhūtānām – minden élőlénynek; antaḥ – a vége; eva – bizony; ca – és.
Translation
Fordítás
O Arjuna, Aš – Supersiela, glūdinti visų gyvųjų esybių širdyse. Aš – visų būtybių pradžia, vidurys ir pabaiga.
Ó, Arjuna! Én vagyok a Felsőlélek, aki ott lakozik minden élőlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége.
Purport
Magyarázat
KOMENTARAS: Posme Arjuna pavadinamas Guḍākeśa – „nugalėjusiu miego tamsybę“. Miegantieji neišmanymo tamsybėje nesuvokia, kaip Aukščiausiasis Dievo Asmuo reiškiasi ir materialiame, ir dvasiniame pasaulyje, nesuvokia to reiškimosi įvairovės. Todėl Kṛṣṇos kreipinys labai svarbus. Arjuna nugalėjo neišmanymo tamsybę, ir dėl to Dievo Asmuo sutinka apibūdinti įvairius Savo turtus.
Kṛṣṇa ebben a versben Guḍākeśának szólítja Arjunát, aminek jelentése: „aki legyőzte az álom sötétségét”. Akik a tudatlanság sötétségében alszanak, képtelenek megérteni, hogyan nyilvánul meg oly sokféleképpen az Istenség Legfelsőbb Személyisége a lelki és az anyagi világban. Ezért annak, hogy Kṛṣṇa így szólítja Arjunát, nagy jelentősége van. Az Istenség Személyisége azért egyezett bele különféle fenségeinek leírásába, mert Arjuna fölötte állt e sötétségnek.
Pirmiausiai Kṛṣṇa sako Arjunai, kad Jis per Savo pirminę ekspansiją egzistuoja kaip viso kosminio pasaulio siela. Prieš materialaus pasaulio sukūrimą, Savo pilnutine ekspansija Aukščiausiasis Viešpats sukuria puruṣos inkarnacijas, ir iš Jo viskas gauna pradžią. Todėl jis yra ātmā – visatos pradmenų, mahat-tattvos, siela. Visuminė materijos energija nėra kūrimo priežastis. Tai Mahā-Viṣṇu įeina į mahāt-tatvą – visuminę materijos energiją ir yra jos siela. Mahā-Viṣṇu įėjus į jau gavusias išraišką visatas, Jis Savo ekspansija, Supersiela, apsireiškia kiekvienoje be išimties esybėje. Mūsų patirtis rodo, kad individualus gyvosios esybės kūnas gyvuoja dvasinės kibirkšties dėka. Be jos kūnas negali vystytis. Lygiai taip ir materiali kūrinija negali plėtotis tol, kol į ją neįžengia Aukščiausioji Siela, Krsna. „Subala Upaniṣadoje“ sakoma: prakṛty-ādi-sarva-bhūtāntar-yāmī sarva-śeṣī ca nārāyaṇaḥ – „Aukščiausiasis Dievo Asmuo egzistuoja visose išreikštose visatose Supersielos pavidalu.“
Kṛṣṇa először azt mondja el Arjunának, hogy elsődleges kiterjedése által Ő az egész kozmikus megnyilvánulás lelke. Az anyagi teremtés előtt a Legfelsőbb Úr teljes értékű kiterjedésében a puruṣa inkarnációkban jelenik meg, és Tőle származik minden. Ő ezért ātmā, a mahat-tattvának, az univerzum elemeinek lelke. A teremtést nem a totális anyagi energia idézi elő: Mahā-viṣṇu az, aki behatol a mahat-tattvába, a teljes anyagi energiába. Ő a lélek. Miután behatol a megnyilvánult univerzumokba, Felsőlélekként újra megnyilvánul minden élőlényben. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az élőlények teste azért él, mert jelen van benne a lélekszikra. A lélekszikra nélkül a test nem alakulhat ki. Éppen így az anyagi megnyilvánulás sem fejlődhet ki addig, amíg a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa bele nem hatol. Ahogyan a Subāla-upaniṣad elmondja: prakṛty-ādi-sarva-bhūtāntar-yāmi sarva-śeṣī ca nārāyaṇaḥ. „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Felsőlélekként minden megnyilvánult univerzumban jelen van.”
Trys puruṣa-avatāros yra aprašytos „Śrimad-Bhāgavatam“. Jie aprašyti ir „Sātvata-tantroje“. Viṣṇos tu trīṇi rūpāṇi puruṣākhyāny atho viduḥ – materialioje kūrinijoje Aukščiausiasis Dievo Asmuo pasireiškia trimis aspektais: kaip Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇu ir Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu. Māhā-Viṣṇu, arba Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, apibūdintas „Brahma- saṁhitoje“ (5.47): yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-nidrām – Aukščiausiasis Viešpats, Kṛṣṇa, visų priežasčių priežastis, guli kosmoso vandenyne Mahā-Viṣṇu pavidalu. Taigi Aukščiausiasis Dievo Asmuo yra visatos pradžia, visa ko palaikytojas ir visos energijos pabaiga.
A három puruṣa-avatāráról a Śrīmad-Bhāgavatam ír, illetve a Sātvata-tantrában is találunk róluk leírást. Viṣṇos tu trīṇi rūpāṇi puruṣākhyāny atho viduḥ: az Istenség Legfelsőbb Személyisége az anyagi megnyilvánulásban három arculatban – Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuként, Garbhodakaśāyī Viṣṇuként és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuként – nyilvánul meg. Mahā-viṣṇuról, vagyis Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuról a Brahma-saṁhitā (5.47) így ír: yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-nidrām – a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa, minden ok oka Mahā-viṣṇuként fekszik a kozmikus óceánon. Ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége az univerzum kezdete, megnyilvánulásainak fenntartója, valamint minden energia vége.