PIRMAS SKYRIUS
ELSŐ FEJEZET
Kurukṣetros mūšio lauke
Hadiszemle a kurukṣetrai csatamezőn
- TEXT 2:
- Sañjaya tare: O valdove, apžvelgęs kariuomenę, kurios dalinius išdėstė Pāṇḍu sūnūs, karalius Duryodhana prisiartino prie savo mokytojo ir prabilo į jį tokiais žodžiais.
- 2. VERS:
- Sañjaya így szólt: Ó, uralkodó! Duryodhana király megtekintette a Pāṇḍu fiai által hadrendbe állított sereget, majd tanárához lépett, s a következő szavakat intézte hozzá:
- TEXT 4:
- Šioje kariuomenėje daug didvyriškų lankininkų, mūšyje lygių Bhīmai ir Arjunai, tai didieji karžygiai Yuyudhāna, Virāṭa bei Drupada.
- 4. VERS:
- Hadseregükben számos hősi íjász sorakozott fel, akik küzdelemben egyenlőek Bhīmával és Arjunával: Yuyudhāna, Virāṭa, Drupada és mások, valamennyien rettentő harcosok.
- TEXT 9:
- Ten daug ir kitų didvyrių, pasiryžusių paguldyti už mane galvas. Visi jie puikiai apsiginklavę įvairiausiais ginklais ir gerai išmano karo mokslą.
- 9. VERS:
- Sok más hős is velük van, akik készek az életüket áldozni az én ügyemért. Mindannyian a legkülönfélébb fegyvereket viselik, s jártasak a hadtudományban.
- TEXT 12:
- Tada narsusis Kuru dinastijos senolis Bhīṣma griausmingai papūtė savo kriauklę, kuri suriaumojo it liūtas ir labai nudžiugino Duryodhaną.
- 12. VERS:
- Ekkor Bhīṣma, a Kuru-dinasztia hatalmas és vitéz ősatyja, a harcosok nagyatyja hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlánbőgésre emlékeztető hang megörvendeztette Duryodhanát.
- TEXT 15:
- Viešpats Kṛṣṇa pūtė Savo kriauklę Pāñcajanyą, Arjuna pūtė savąją Devadattą, o Bhīma, titaniškais žygiais pagarsėjęs besotis, pūtė savo didžiąją Pauṇḍrą.
- 15. VERS:
- Az Úr Kṛṣṇa a Pāñcajanyát, Arjuna a Devadattát, a farkasétvágyú, hőstetteit hatalmas erővel véghezvivő Bhīma pedig rettentő kagylókürtjét, a Pauṇḍrát szólaltatta meg.
- TEXTS 16-18:
- Karalius Yudhiṣṭhira, Kuntī sūnus, papūtė savąją kriauklę Anantavijayą, Nakula ir Sahadeva – Sughoṣą ir Maṇipuṣpaką. Didysis lankininkas Kāśio karalius, grėsmingas karys Śikhandis, Dhṛṣṭadyumna, Virāṭa bei nenugalimasis Sātyakis, taip pat Drupada, Draupadī sūnūs ir kiti didvyriai, tokie kaip puikiai apsiginklavęs Subhadros sūnus – visi, o valdove, ėmė pūsti savo kriaukles.
- 16 – 18. VERS:
- Ó, uralkodó! Yudhiṣṭhira király, Kuntī fia az Anantavijayát, Nakula és Sahadeva pedig a Sughoṣát és a Maṇipuṣpakát szólaltatta meg. A kiváló íjász, Kāśī királya, a nagy harcos, Śikhaṇḍī, valamint Dhṛṣṭadyumna, Virāṭa, a legyőzhetetlen Sātyaki, Drupada, Draupadī fiai, Subhadrā erős karú fia és a többiek is mind megfújták kagylókürtjüket.
- TEXT 20:
- Tada Pāṇḍu sūnus Arjuna, sėdintis kovos vežime, virš kurio plaikstėsi vėliava su Hanumāno atvaizdu, pakėlė lanką ir pasiruošė leisti strėles. O valdove, pažvelgęs į Dhṛtarāṣṭros sūnus kautynių rikiuotėje, Arjuna prabilo į Viešpatį Kṛṣṇą tokiais žodžiais.
- 20. VERS:
- Ekkor Arjuna, Pāṇḍu fia a harci szekéren ülve, melynek Hanumān díszlett a zászlaján, felvette íját, s felkészült, hogy kilője nyilait. Ó, király! Dhṛtarāṣṭra fiainak felsorakozott hada láttán e szavakkal fordult az Úr Kṛṣṇához:
- TEXTS 21-22:
- Arjuna tarė: O Patikimasis, pastatyki mano kovos vežimą tarp dviejų kariaunų, kad regėčiau čia susirinkusius, geidžiančius kautynių – su jais man lemta sukryžiuoti ginklus šiame didingame mūšyje.
- 21 – 22. VERS:
- Arjuna így szólt: Ó, tévedhetetlen, kérlek, hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy összecsapásban!
- TEXT 26:
- Ir išvydo Arjuna abiejose kariuomenėse savo tėvus, senelius, mokytojus, dėdes iš motinos pusės, brolius, sūnus, vaikaičius, draugus, o taip pat savo uošvius bei geranorius žmones.
- 26. VERS:
- Arjuna a két seregben atyáit, nagyatyáit, tanítómestereit, anyai nagybátyjait, fivéreit, fiait, unokáit, barátait, apósait és jóakaróit pillantotta meg.
- TEXT 28:
- Arjuna tarė: Mano brangusis Kṛṣṇa, kai regiu priešais save taip karingai nusiteikusius draugus bei giminaičius, jaučiu virpulį visame kūne ir man džiūsta burna.
- 28. VERS:
- Arjuna így szólt: Kedves Kṛṣṇám! Előttem sorakozó, harci vágyban égő barátaim és rokonaim láttán tagjaim reszketnek, ajkam kiszárad.
- TEXT 30:
- Negaliu daugiau čia pasilikti. Temsta mano sąmonė, galvoje pinasi mintys. O Kṛṣṇa, demono Keśio nugalėtojau, priešais regiu tiktai nelaimes.
- 30. VERS:
- Képtelen vagyok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, s forog velem a világ. Ó, Kṛṣṇa, Keśī démon végzete, nagyon rosszat sejtek!
- TEXT 31:
- Nesuprantu, ką gero gali duoti gentainių žudymas šiame mūšyje. Tokia kaina, mano brangusis Kṛṣṇa, aš netrokštu nei pergalės, nei karalystės, nei laimės.
- 31. VERS:
- Nem látom be, mi jó származik abból, ha megölöm rokonaimat a harcban. Ó, kedves Kṛṣṇám, nem akarom megnyerni e csatát, s nem vágyom sem királyságra, sem boldogságra!
- TEXTS 32-35:
- O Govinda, ko verta karalystė, laimė, o ir pats gyvenimas, jei visi, dėl kurių to vertėtų geisti, išsirikiavo šiame kautynių lauke? O Madhusūdana, kodėl turėčiau linkėti mirties priešais stovintiems mokytojams, tėvams, sūnums, seneliams, dėdėms, uošviams, svainiams bei kitiems giminaičiams, pasiryžusiems aukoti savo gyvybes ir turtus, net jeigu ir pats žūčiau nuo jų rankos? O visų gyvųjų esybių globėjau, negaliu su jais kautis, net jei mainais už tai pelnyčiau tris pasaulius, o ką jau kalbėti apie šią žemę. Kokį džiaugsmą gali suteikti mums Dhṛtarāṣṭros sūnų žudynės?
- 32 – 35. VERS:
- Ó, Govinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk, most itt sorakoznak a csatatéren? Ó, Madhusūdana! Még ha másképp ők pusztítanának is el engem, miért kellene halálukat kívánnom a tanítóknak, atyáknak, fiaknak, nagyatyáknak, anyai nagybátyáknak, apósoknak, unokáknak, sógoroknak és más rokonoknak, akik itt állnak előttem, készen arra, hogy feláldozzák életüket és minden kincsüket? Ó, minden lény fenntartója, én nemhogy ezért a Földért, de még a három világért sem vagyok hajlandó harcolni velük! Miféle boldogság várhat ránk, ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait?
- TEXT 36:
- Susidoroję su tais agresoriais, užsitrauksime nuodėmę. Todėl nedera mums žudyti Dhṛtarāṣṭros sūnų bei savo draugų. Ką gi mes laimėsime, o Kṛṣṇa, sėkmės deivės sutuoktini, argi būsime laimingi nužudę savo giminaičius?
- 36. VERS:
- A bűn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk e támadókat. Nem helyes hát, ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait és barátainkat. Mit nyernénk ezzel, ó, Kṛṣṇa, szerencse istennőjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját rokonaink elpusztítása árán?
- TEXTS 37-38:
- O Janārdana, nors šiems godumo apakintiems žmonėms ir neatrodo, kad šeimos narių žudymas ir vaidai su draugais – nuodėmė, kodėl mes, suvokiantys, kad naikinti šeimą – nusikaltimas, turėtume atlikti tokius nuodėmingus darbus?
- 37 – 38. VERS:
- Ó, Janārdana! Ezek az emberek, akiknek szívét kapzsiság tölti el, nem látnak semmi rosszat abban, hogy kiirtsák saját családjukat, vagy hogy barátaikkal marakodjanak, ám miért követnénk el ilyen bűnt mi, akik tudjuk, hogy a család elpusztítása bűnös tett?
- TEXT 40:
- Kai giminėje viešpatauja bedievystė, o Kṛṣṇa, jos moterys užsiteršia. Sunykus moterystei, o Vṛṣṇi aini, pasaulį išvysta nepageidaujami palikuonys.
- 40. VERS:
- Ó, Kṛṣṇa, ó, Vṛṣṇi leszármazottja! Amikor a családban a vallástalanság kerül túlsúlyba, a család nőtagjai beszennyeződnek, ha pedig a nők rossz útra térnek, az nem várt utódokat eredményez.
- TEXT 41:
- Pagausėjus nepageidaujamų palikuonių, pragaru virsta visos giminės ir jos papročių laužytojų gyvenimas. Tokių pagedusių šeimų protėviai patiria nuopuolį, nes maisto ir vandens aukos jiems daugiau nebeatnašaujamos.
- 41. VERS:
- A nem várt nemzedék szaporodása kétségtelenül pokoli életet teremt a családnak és a családi hagyományok lerombolóinak egyaránt. Az ilyen erkölcstelen családok ősatyái visszaesnek, mert többé nem áldoznak nekik ételt és vizet.
- TEXT 42:
- Žmonių, griaunančių šeimos tradicijas ir tuo skatinančių nepageidaujamų palikuonių gausėjimą, piktadarybės žlugdo visus bendruomenės planus ir darbus, skirtus šeimos gerovei.
- 42. VERS:
- A családi hagyományok elpusztítói – akik így nemkívánt gyermekek világrajöttét idézik elő – gonosz tetteikkel véget vetnek a köz javát és a családi jólétet szolgáló cselekedeteknek.
- TEXT 46:
- Sañjaya tarė: Mūšio lauke Arjuna ištarė šiuos žodžius, nubloškė į šalį lanką su strėlėmis ir sielvartingų minčių prislėgtas susmuko ant pasostės.
- 46. VERS:
- Sañjaya mondta: E szavakkal szólt hát Arjuna a csatatéren, majd íját és nyilát félredobva leült harci szekerén, és szívét elborította a bánat.