Skip to main content

제12절

12. VERS

원문

Szöveg

사르바-드바라니 삼얌야 sarva-dvārāṇi saṁyamya
마노 흐리디 니루댜 짜 mano hṛdi nirudhya ca
무르드냐다야뜨마나 쁘라남 mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
아스티또 요가-다라남 āsthito yoga-dhāraṇām
sarva-dvārāṇi saṁyamya
mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
āsthito yoga-dhāraṇām

동의어

Szó szerinti jelentés

사르바-드바라니: 신체의 모든 문, 삼얌야: 통제하는, 마나하: 마음, 흐리디: 가슴에, 니루댜: 국한하는, 짜: 또한, 무르드니: 머리에, 아다야: 집중하는, 아뜨마나하: 영혼의, 쁘라남: 생명의 기, 아스티따하: 위치한, 요가-다라남: 요가의 경지.

sarva-dvārāṇi – a test minden kapuját; saṁyamya – szabályozva; manaḥ – az elmét; hṛdi – a szívben; nirudhya – bezárva; ca – is; mūrdhni – a fejen; ādhāya – rögzítve; ātmanaḥ – a léleknek; prāṇam – életlevegőjét; āsthitaḥ – elhelyezkedik; yoga-dhāraṇām – a yoga állapotában.

번역

Fordítás

요가의 경지란 모든 감각적 활동에서 초연한 상태이다. 모든 감각의 문을 닫고, 마음을 가슴에 집중하며 생명의 기를 머리 꼭대기에 두는 것이 요가 안에 자기를 확립하는 것이다.

A yoga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységtől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember megszilárdulhat a yogában.

주석

Magyarázat

여기에 제시된 대로 요가를 수행하려면 먼저 모든 감각적 쾌락의 문을 닫아야 한다. 이러한 수행을 쁘라땨하라(pratyāhāra)라고 하는데, 이는 모든 감각의 대상에서 감각을 거두어들임을 뜻한다. 지식을 획득하기 위한 감각 기관들, 즉 눈, 귀, 코, 혀, 그리고 촉각은 완전히 통제되어야 하고 감각 만족에 사용되게 허락해서는 안 된다. 이렇게 하면 마음은 가슴속에 있는 초영혼에 집중하게 되고, 생명의 기는 머리의 정수리에 오르게 된다. 여섯째 장에 이 과정이 자세히 설명되어 있다. 그러나 앞에서 언급했듯이, 이러한 수행은 이 시대에는 실용적이지 못하다. 최고의 과정은 끄리쉬나 의식이다. 봉헌으로 끄리쉬나에 마음을 항상 집중할 수 있다면 동요되지 않는 초월의 경지, 사마디(삼매경)에 머무르는 것은 아주 쉬운 일이다.

A yoga gyakorlásához – ahogyan ez a vers ajánlja – az embernek először el kell zárnia az érzékkielégítés minden ajtaját. Ezt pratyāhārának nevezik, ami azt jelenti, hogy az ember visszavonja az érzékeket az érzéktárgyaktól. A tudásszerző érzékszerveket – a szemet, a fület, az orrot, a nyelvet, a tapintást – teljes uralma alatt kell tartania, és nem szabad érzékkielégítésre használnia azokat. Ily módon elméjét a szívben lévő Felsőlélekre összpontosítja, az életerőt pedig a fej felső részébe emeli. Ezt a folyamatot a hatodik fejezet részletesen leírja. Ahogyan azonban korábban is említettük, ebben a korszakban ez a folyamat a gyakorlatban nem célszerű. A legjobb módszer a Kṛṣṇa-tudat. Ha valaki az elméjét az odaadó szolgálatban állandóan Kṛṣṇára tudja rögzíteni, annak nagyon könnyű zavartalan transzcendentális transzban, azaz samādhiban maradnia.