Skip to main content

제27절

27. VERS

원문

Szöveg

웃짜이히스라바삼 아스바남 uccaiḥśravasam aśvānāṁ
빋디 맘 암리똗바밤 viddhi mām amṛtodbhavam
아이라바땀 가젠드라남 airāvataṁ gajendrāṇāṁ
나라남 짜 나라디빰 narāṇāṁ ca narādhipam
uccaiḥśravasam aśvānāṁ
viddhi mām amṛtodbhavam
airāvataṁ gajendrāṇāṁ
narāṇāṁ ca narādhipam

동의어

Szó szerinti jelentés

웃짜이히스라바삼: 웃짜이히스라바, 아스바남: 말(馬) 중에서, 빋디: 알다, 맘: 나를, 암리따-욷바밤: 대양을 저어서 만들어낸, 아이라바땀: 아이라바따, 가자-인드라남: 으뜸가는 코끼리, 나라남: 사람 중에서, 짜: 그리고, 나라-아디빰: 왕.

uccaiḥśravasam – Uccaiḥśravānak; aśvānām – a lovak közül; viddhi – ismerj; mām – Engem; amṛta-udbhavam – az óceán köpüléséből keletkezett; airāvatam – Airāvatának; gaja-indrāṇām – a királyi elefántok közül; narāṇām – az emberek közül; ca – és; nara-adhipam – a királynak.

번역

Fordítás

나는 말 중 감로수를 만들기 위해 대양을 젓는 동안 생겨난 우짜이히스라바이다. 위엄있는 코끼리 중 나는 아이라바따이며 사람들 가운데 나는 군주이다.

Tudd meg, hogy a lovak közül a nektáróceán köpüléséből született Uccaiḥśravā vagyok. A királyi elefántok közül Airāvata, az emberek közül a király vagyok.

주석

Magyarázat

데바들과 악마들이 한때 대양을 젓는 데 모두 가담했다. 여기에서 감로수와 독이 생겨났는데, 시바가 그 독을 마셨다. 감로수에서 많은 생명체가 생겨났고, 그 중 우짜이스라바(Uccaiḥśravā)라는 이름의 말이 있다. 그 감로수에서 생겨난 다른 동물은 아이라바따(Airāvata)라는 코끼리이다. 이 두 동물은 감로수에서 생겨났기 때문에 특별히 중요하며 끄리쉬나를 나타낸다.

A bhakta-félistenek és a démonok (asurák) egyszer mindannyian a tengert köpülték, amiből így nektár és méreg keletkezett. A mérget az Úr Śiva megitta, a nektárból pedig számtalan lény született, köztük az Uccaiḥśravā nevű ló, valamint Airāvata, az elefánt. E két állat a nektárból született, ezért nagyon fontos élőlények, akik Kṛṣṇát képviselik.

사람들 가운데 왕은 끄리쉬나를 대표하는데 그 이유는 끄리쉬나는 우주를 유지하고, 신성한 자질 덕분에 임명된 왕은 자기 왕국을 유지하기 때문이다. 마하라자 유디쉬띠라와 마하라자 빠릭싯, 그리고 주 라마와 같은 왕들은 항상 백성들의 복지를 생각하는 매우 정의로운 왕들이다. 베다 문헌에서 왕은 절대신의 대표자로 간주한다. 그러나 현시대에는 종교가 부패함에 따라, 군주가 썩고 결국 폐지되었다. 하지만 과거에 정의로운 왕 밑에서 사람들은 더 행복했다는 것을 알아야 한다.

Az emberek közül a király képviseli Kṛṣṇát, mert ahogyan Kṛṣṇa az univerzum fenntartója, úgy a király – akit isteni tulajdonságai alapján ültettek a trónra – a birodalomé. Az olyan uralkodók, mint például Yudhiṣṭhira Mahārāja, Parīkṣit Mahārāja és az Úr Rāma mind nagyon igazságos királyok voltak, s mindig alattvalóik jólétét tartották a legfontosabbnak. A védikus irodalom tehát a királyt Isten képviselőjének tekinti. Korszakunkban azonban a vallás elveinek hanyatlásával a monarchiák is felbomlottak, napjainkra pedig már végleg el is tűntek. Tudnunk kell azonban, hogy a múltban az emberek az igazságos királyok uralkodása alatt sokkal boldogabbak voltak.