8. VERS
TEXT 8
Szöveg
Tekst
visṛjāmi punaḥ punaḥ
bhūta-grāmam imaṁ kṛtsnam
avaśaṁ prakṛter vaśāt
visṛjāmi punaḥ punaḥ
bhūta-grāmam imaṁ kṛtsnam
avaśaṁ prakṛter vaśāt
Szó szerinti jelentés
Synonyms
prakṛtim – az anyagi természetbe; svām – saját magaméba; avaṣṭabhya – behatolva; visṛjāmi – teremtek; punaḥ punaḥ – újra meg újra; bhūta-grāmam – minden kozmikus megnyilvánulást; imam – ezeket; kṛtsnam – teljesen; avaśam – automatikusan; prakṛteḥ – a természet ereje által; vaśāt – kényszerítve.
prakṛtim — materielle natur; svām — Min egen personlige; avaṣṭabhya — efter at være trådt ind i; visṛjāmi — Jeg skaber; punaḥ punaḥ — igen og igen; bhūta-grāmam — alle de kosmiske manifestationer; imam — disse; kṛtsnam — som helhed; avaśam — automatisk; prakṛteḥ — af naturens kraft; vaśāt — under forpligtelse.
Fordítás
Translation
A teljes kozmikus megnyilvánulás Nekem van alárendelve. Akaratomból újra meg újra megnyilvánul, s végül akaratomból semmisül meg.
Hele den kosmiske orden står under Mig. Ved Min vilje bliver den automatisk manifesteret igen og igen, og ifølge Min vilje bliver den til sidst tilintetgjort.
Magyarázat
Purport
Ez az anyagi világ az Istenség Legfelsőbb Személyisége alsóbbrendű energiájának megnyilvánulása. Ezt már korábban is többször elmagyaráztuk. A teremtés idején az anyagi energia mint mahat-tattva kiárad, s ebbe a mahat-tattvába hatol be az Úr első puruṣa inkarnációjában, Mahā-viṣṇuként. Az Okozati-óceánra hever, és megszámlálhatatlan univerzumot lélegez ki. Aztán Garbhodakaśāyī Viṣṇuként az Úr újra behatol minden egyes univerzumba – így teremt meg minden univerzumot. Ezek után Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuként nyilvánul meg, s behatol mindenbe, még a legkisebb atomba is. Ezt magyarázza meg ez a vers. Az Úr mindenbe behatol.
FORKLARING: Denne materielle verden er udfoldelsen af Guddommens Højeste Personligheds lavere energi, hvilket allerede er blevet forklaret adskillige gange. Ved skabelsen slippes den materielle energi løs som mahat-tattva, som Herren i Sin første puruṣa-inkarnation, Mahā- viṣṇu, træder ind i. Han ligger i Årsagshavet, hvor Han udånder utallige universer og herefter træder ind i hvert af dem som Garbhodakaśāyī Viṣṇu. På den måde bliver hvert univers skabt. Han manifesterer Sig videre som Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, og denne Viṣṇu træder ind i alting, selv i det mikroskopiske atom. Det faktum bliver forklaret her. Han træder ind i alt.
Az anyagi természet megtermékenyül, s élőlények népesítik be, akik korábbi tetteiknek megfelelően különböző körülmények közé kerülnek. Így veszi kezdetét az anyagi világ működése. A különféle fajokhoz tartozó élőlények tettei a teremtés pillanatától kezdődnek, s nem fokozatosan alakulnak ki. Az élőlények különböző fajai az univerzummal egy időben jönnek létre. Az emberek, a vadállatok, a madarak stb. egyidejűleg teremtődnek meg, mert az élőlényeknek az előző megsemmisüléskor létező vágyai újra megnyilvánulnak. Ebben a versben az avaśam szó egyértelműen arra utal, hogy az élőlényeknek nincs közük ehhez a folyamathoz. Ők csupán azt a létállapotot nyerik vissza, amely az előző teremtésben jellemezte őket, s minden egyedül az Úr akarata által történik. Ilyen Isten Legfelsőbb Személyiségének felfoghatatlan hatalma. A különféle létformák megteremtése után az Úrnak nincsen tovább kapcsolata azokkal. A teremtés azért következik be, hogy lehetőséget biztosítson a különféle élőlényeknek hajlamaik kielégítésére, s ebbe az Úr nem avatkozik bele.
Hvad de levende væsener angår, befrugtes den materielle natur med dem, og de antager forskellige positioner som resultat af deres tidligere handlinger. Således begynder denne materielle verdens aktiviteter igen. De forskellige arter af levende væsener begynder deres aktiviteter fra selve skabelsesøjeblikket af. Det er ikke sådan, at alt har udviklet sig. De forskellige arter bliver skabt samtidigt med universet. Mennesker, dyr, insekter og fugle – alting – bliver skabt samtidigt, for uanset hvilke ønsker, de levende væsener havde ved sidste tilintetgørelse, bliver de igen manifesterede ved den næste skabelse. Her angives det tydeligt med ordet avaśam, at de levende væsener intet har at gøre med denne proces. Den eksistenstilstand, de befandt sig i under sidste skabelse i deres sidste liv, bliver ganske enkelt manifesteret igen, og alt dette sker alene i kraft af Herrens vilje. Dette er Guddommens Højeste Personligheds ufattelige kraft. Og efter at have skabt de forskellige livsformer har Han intet med dem at gøre. Skabelsen finder sted for at tilgodese de forskellige levende væseners tilbøjeligheder, og derfor er Herren ikke involveret i den.