7. VERS
TEXT 7
Szöveg
Texte
prakṛtiṁ yānti māmikām
kalpa-kṣaye punas tāni
kalpādau visṛjāmy aham
prakṛtiṁ yānti māmikām
kalpa-kṣaye punas tāni
kalpādau visṛjāmy aham
Szó szerinti jelentés
Synonyms
sarva-bhūtāni – a teremtett élőlények mind; kaunteya – ó, Kuntī fia; prakṛtim – a természetbe; yānti – behatolnak; māmikām – az Enyémbe; kalpa-kṣaye – a korszak végén; punaḥ – újra; tāni – mindazokat; kalpa-ādau – a korszak kezdetén; visṛjāmi – megteremtem; aham – Én.
sarva-bhūtāni: tous les êtres créés; kaunteya: ô fils de Kuntī; prakṛtim: nature; yānti: entrent en; māmikām: Ma; kalpa-kṣaye: à la fin d’un cycle d’âges; punaḥ: encore; tāni: tous ceux-ci; kalpa-ādau: au début du cycle d’âges; visṛjāmi: crée; aham: Je.
Fordítás
Translation
Ó, Kuntī fia, a korszak végével minden anyagi megnyilvánulás visszatér az Én természetembe, de a következő korszak hajnalán újra megteremtem őket energiám által.
À la fin d’un cycle d’âges, ô fils de Kuntī, toutes les manifestations matérielles rentrent en la nature cosmique qui est Mienne, et au début du suivant, en vertu de Ma puissance, Je les recrée toutes.
Magyarázat
Purport
Az anyagi kozmikus megnyilvánulás teremtése, fenntartása és megsemmisülése teljesen az Istenség Személyiségének legfelsőbb akaratától függ. A „korszak végén” kifejezés azt jelenti: Brahmā halálakor. Brahmā száz évig él. Egy napja a mi időszámításunk szerint négymilliárd-háromszázmillió évből áll, s éjszakája is ugyanilyen hosszú. Számára harminc ilyen nap és éjszaka jelent egy hónapot, tizenkét hónap pedig egy évet. Száz év után Brahmā meghal, s ekkor megkezdődik az univerzum megsemmisülése. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Úr kinyilvánított energiáját újra visszavonja magába. Amikor újra szükségessé válik a kozmikus világ teremtése, az is akarata által történik. Bahu syām: „Egy vagyok, mégis sok leszek.” Ez a Védák aforizmája (Chāndogya-upaniṣad 6.2.3). Az Úr kiterjed az anyagi energiába, és így ismét létrejön az egész kozmikus megnyilvánulás.
Création, soutien et destruction du monde matériel sont entièrement subordonnés à la volonté suprême de Dieu. L’expression « à la fin d’un cycle d’âges », dans ce verset, signifie à la mort de Brahmā. La durée de la vie de Brahmā est de cent ans, cent années dont chaque jour équivaut à 4320000000 de nos années terrestres, et autant chaque nuit. Ses mois comptent trente de ces jours et de ces nuits; ses années, douze de ces mois. C’est après cent de ces années, à la mort de Brahmā donc, que survient la dévastation, la destruction de l’univers matériel. Ce qui signifie que l’énergie déployée par le Seigneur Suprême au moment de la création se résorbe en Lui. Lorsque ensuite, il devient nécessaire de manifester à nouveau le cosmos, seule intervient la volonté du Seigneur. Bahu syām – « Je suis un, mais Je Me ferai multiple », énonce l’aphorisme védique extrait de la Chāndogya Upaniṣad (6.2.3). Dieu Se déploie à travers l’énergie matérielle et génère à nouveau la manifestation cosmique.