7. VERS
ТЕКСТ 7
Szöveg
Текст
prakṛtiṁ yānti māmikām
kalpa-kṣaye punas tāni
kalpādau visṛjāmy aham
пракр̣тим̇ я̄нти ма̄мика̄м
калпа-кш̣айе пунас та̄ни
калпа̄дау виср̣джа̄мй ахам
Szó szerinti jelentés
Дума по дума
sarva-bhūtāni – a teremtett élőlények mind; kaunteya – ó, Kuntī fia; prakṛtim – a természetbe; yānti – behatolnak; māmikām – az Enyémbe; kalpa-kṣaye – a korszak végén; punaḥ – újra; tāni – mindazokat; kalpa-ādau – a korszak kezdetén; visṛjāmi – megteremtem; aham – Én.
сарва-бхӯта̄ни – всички сътворени същества; каунтея – о, сине на Кунтӣ; пракр̣тим – природа; я̄нти – влизат; ма̄мика̄м – моята; калпа-кш̣айе – в края на епохата; пунах̣ – отново; та̄ни – всички тези; калпа-а̄дау – в началото на епохата; виср̣джа̄ми – създавам; ахам – Аз.
Fordítás
Превод
Ó, Kuntī fia, a korszak végével minden anyagi megnyilvánulás visszatér az Én természetembe, de a következő korszak hajnalán újra megteremtem őket energiám által.
О, сине на Кунтӣ, в края на епохата всички материални проявления влизат в моята природа, а в началото на следващата епоха Аз ги създавам отново чрез моята енергия.
Magyarázat
Пояснение
Az anyagi kozmikus megnyilvánulás teremtése, fenntartása és megsemmisülése teljesen az Istenség Személyiségének legfelsőbb akaratától függ. A „korszak végén” kifejezés azt jelenti: Brahmā halálakor. Brahmā száz évig él. Egy napja a mi időszámításunk szerint négymilliárd-háromszázmillió évből áll, s éjszakája is ugyanilyen hosszú. Számára harminc ilyen nap és éjszaka jelent egy hónapot, tizenkét hónap pedig egy évet. Száz év után Brahmā meghal, s ekkor megkezdődik az univerzum megsemmisülése. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Úr kinyilvánított energiáját újra visszavonja magába. Amikor újra szükségessé válik a kozmikus világ teremtése, az is akarata által történik. Bahu syām: „Egy vagyok, mégis sok leszek.” Ez a Védák aforizmája (Chāndogya-upaniṣad 6.2.3). Az Úr kiterjed az anyagi energiába, és így ismét létrejön az egész kozmikus megnyilvánulás.
Сътворението, поддържането и унищожението на материалното космично проявление са изцяло зависими от върховната воля на Божествената Личност. „В края на епохата“ означава със смъртта на Брахма̄. Брахма̄ живее сто години, а един негов ден се изчислява на 4 300 000 000 наши земни години. Нощта му има същата продължителност. Месецът му има трийсет такива дни и нощи, а годината – дванайсет месеца. След сто такива години, когато Брахма̄ умира, настъпва опустошение или унищожение; това означава, че енергията, проявена от Върховния Бог, отново се прибира в него. И отново, когато е необходимо да се прояви космичният свят, това става по неговата воля. Баху ся̄м – „Въпреки че съм един, Аз ще стана много“. Това е ведически афоризъм (Чха̄ндогя Упаниш̣ад, 6.2.3). Той се разширява чрез материалната енергия и цялото космично проявление възниква отново.