Skip to main content

34. VERS

VERSO 34

Szöveg

Texto

man-manā bhava mad-bhakto
mad-yājī māṁ namaskuru
mām evaiṣyasi yuktvaivam
ātmānaṁ mat-parāyaṇaḥ
man-manā bhava mad-bhakto
mad-yājī māṁ namaskuru
mām evaiṣyasi yuktvaivam
ātmānaṁ mat-parāyaṇaḥ

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

mat-manāḥ – gondolj mindig Rám; bhava – legyél; mat – Enyém; bhaktaḥbhakta; mat – Engem; yājī – imádóként; mām – Nekem; namas-kuru – ajánld hódolatodat; mām – Hozzám; eva – teljesen; eṣyasi – el fogsz jönni; yuktvā – elmélyülve; evam – így; ātmānam – lelkedet; mat-parāyaṇaḥ – Nekem átadva.

mat-manāḥ — sempre pensando em Mim; bhava — torne-se; mat — Meu; bhaktaḥ — devoto; mat — Meu; yājī — adorador; mām — a Mim; namaskuru — ofereça reverências; mām — a Mim; eva — completamente; eṣyasi — você virá; yuktvā — estando absorta; evam — assim; ātmānam — sua alma; mat-parāyaṇaḥ — devotada a Mim.

Fordítás

Tradução

Gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem! Ha teljesen elmerülsz Bennem, biztosan eljutsz Hozzám.

Ocupe sua mente em pensar sempre em Mim, torne-se Meu devoto, ofereça-Me reverências e Me adore. Estando absorto por completo em Mim, com certeza você virá a Mim.

Magyarázat

Comentário

Ez a vers világosan kijelenti, hogy egyedül a Kṛṣṇa-tudat által lehet kiszabadulni a fertőzött anyagi világ csapdájából. A felelőtlen magyarázók néha eltorzítják e vers egyértelmű mondanivalóját, miszerint minden odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának kell felajánlani. Sajnálatos módon valami másra terelik az olvasó figyelmét, arra, ami egyáltalán nem megvalósítható. Nem tudják, hogy nincsen különbség Kṛṣṇa elméje és maga Kṛṣṇa között. Kṛṣṇa nem egy közönséges ember, hanem az Abszolút Igazság. Teste, elméje és Ő maga mind egy és abszolút. Anubhāṣya című művében Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī a Caitanya-caritāmṛtát (Ādi-līlā 5.41–48) magyarázva a Kūrma-purāṇából idéz: deha-dehi-vibhedo 'yaṁ neśvare vidyate kvacit. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Úr teste és Ő maga között nincs különbség. A magyarázók azonban nem ismerik ezt a Kṛṣṇáról szóló tudományt, így elrejtik Kṛṣṇát, és személyét különválasztják a testétől és az elméjétől. Ez csak azt mutatja, hogy teljesen járatlanok Kṛṣṇa tudományában, néhányan közülük mégis pénzhez jutnak az emberek félrevezetésével.

Neste verso, indica-se claramente que a consciência de Kṛṣṇa é o único meio de alguém se libertar das garras deste mundo material contaminado. Às vezes, comentadores inescrupulosos distorcem o sentido do que se afirma de maneira explícita aqui: que todo o serviço devocional deve ser oferecido à Suprema Personalidade de Deus, Kṛṣṇa. Infelizmente, comentadores inescrupulosos desviam a mente do leitor para aquilo que não é absolutamente exequível. Esses comentadores não sabem que não existe diferença entre a mente de Kṛṣṇa e Kṛṣṇa. Kṛṣṇa não é um ser humano comum; Ele é a Verdade Absoluta. Seu corpo, Sua mente e Ele mesmo são, de fato, a mesma coisa. Afirma-se no Kūrma Purāṇa, e Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī cita em seus comentários Anubhāṣya sobre o Caitanya-caritāmṛta (Quinto Capítulo, Ādi-līlā, versos 41-48) que deha-dehi-vibhedo ’yaṁ neśvare vidyate kvacit. Isto significa que não há diferença entre o próprio Senhor Supremo, Kṛṣṇa, e Seu corpo. Mas como não conhecem esta ciência de Kṛṣṇa, os comentadores ocultam Kṛṣṇa e fazem distinção entre Sua personalidade, Sua mente ou Seu corpo. Embora isto demonstre ignorância da ciência de Kṛṣṇa, certos homens lucram com o desencaminhar das pessoas.

Vannak olyan emberek is, akik démonikusak. Ők is Kṛṣṇára gondolnak, de irigyek Rá. Ilyen volt például Kaṁsa király, Kṛṣṇa nagybátyja, aki szintén örökké Kṛṣṇára gondolt, de ellenségének tekintette Őt. Állandóan attól rettegett, mikor jön el Kṛṣṇa, hogy megölje őt. Az ilyen meditáció nem segít rajtunk. Az embernek odaadó szeretettel kell gondolnia Kṛṣṇára – ez a bhakti –, és szakadatlanul tanulmányoznia kell a Kṛṣṇáról szóló tudományt. Mi is ez a kedvező folyamat, melyet követnünk kell? Egy hiteles lelki tanítómestertől kell tanulnunk. Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és ahogyan jó néhányszor elmondtuk már, az Ő teste nem anyagi, hanem örökkévaló, tudással és boldogsággal teli. Így kell tehát Kṛṣṇáról beszélnünk, s ez segít majd abban, hogy bhaktákká váljunk. Ha másképp akarjuk megismerni Őt, a rossz forrásra hallgatva, törekvésünk nem járhat sikerrel.

Existem alguns que são demoníacos; eles também pensam em Kṛṣṇa, mas com inveja, assim como o rei Kaṁsa, o tio de Kṛṣṇa. Ele também vivia pensando em Kṛṣṇa, mas pensava em Kṛṣṇa como seu inimigo. Estava sempre em ansiedade, imaginando quando Kṛṣṇa viria matá-lo. Esta espécie de pensamento não nos ajudará. Devemos pensar em Kṛṣṇa com amor devocional. Isto é bhakti. Deve-se cultivar continuamente o conhecimento acerca de Kṛṣṇa. O que é este cultivo favorável? Ele consiste em se aprender com um mestre autêntico. Kṛṣṇa é a Suprema Personalidade de Deus, e explicamos diversas vezes que Seu corpo não é material, mas é conhecimento eterno e bem-aventurado. Este tipo de conversa sobre Kṛṣṇa ajudará a pessoa a tornar-se um devoto. Aceitar outra compreensão acerca de Kṛṣṇa, recorrendo à fonte errada, acabará sendo inútil.

Elménket irányítsuk Kṛṣṇa örökkévaló, elsődleges formájára, s azzal a szívből jövő meggyőződéssel, hogy Kṛṣṇa a Legfelsőbb, imádjuk Őt. Indiában ezer és ezer templomban imádják Kṛṣṇát, s végeznek Neki odaadó szolgálatot. E gyakorlat során hódolatunkat kell ajánlanunk Kṛṣṇának. Meg kell hajtanunk a fejünket a mūrti előtt, s elménkkel, testünkkel, tetteinkkel, azaz mindenünkkel Őt kell szolgálnunk. Ez segít majd abban, hogy teljesen, megingathatatlanul Kṛṣṇába merüljünk, s eljussunk Kṛṣṇalokára. Nem szabad hagynunk, hogy a lelkiismeretlen magyarázók tévútra vezessenek bennünket. Végeznünk kell az odaadó szolgálat kilenc folyamatát, amely azzal kezdődik, hogy hallunk Kṛṣṇáról és beszélünk Róla. A tiszta odaadó szolgálat a legtökéletesebb szint az emberi társadalomban.

Devemos, portanto, ocupar nossa mente na forma eterna, na forma primordial de Kṛṣṇa; tendo no coração a convicção de que Kṛṣṇa é o Supremo, devemos prestar adoração. Há centenas de milhares de templos na Índia onde se adora Kṛṣṇa e onde se pratica o serviço devocional. Quem se entrega a esta prática deve oferecer reverências a Kṛṣṇa. Deve curvar a cabeça diante da Deidade e deve ocupar sua mente, seu corpo, suas atividades — tudo. Com isto, o devoto não se desviará de sua absorção em Kṛṣṇa. Isto o ajudará a transferir-se a Kṛṣṇaloka. A pessoa não deve se deixar desviar pelos comentadores inescrupulosos. Ela deve ocupar-se nos nove diferentes processos do serviço devocional, começando com ouvir e cantar sobre Kṛṣṇa. O serviço devocional puro é a conquista máxima da sociedade humana.

A Bhagavad-gītā hetedik és nyolcadik fejezete az Úr tiszta odaadó szolgálatáról beszélt, ami mentes a spekulatív tudástól, a misztikus yogától és a gyümölcsöző cselekedetektől. Akik még nem tisztultak meg teljesen, azok vonzódhatnak az Úr különféle aspektusaihoz, például a személytelen brahmajyotihoz és a helyhez kötött Paramātmāhoz, ám a tiszta bhakták közvetlenül a Legfelsőbb Úr szolgálatába fognak.

O Sétimo e o Oitavo Capítulos do Bhagavad-gītā explicaram o serviço devocional puro ao Senhor que é livre de conhecimento especulativo, yoga mística e atividades fruitivas. Aqueles que não estão puramente santificados podem se sentir atraídos a diferentes aspectos do Senhor, tais como o brahmajyoti impessoal e o Paramātmā localizado, mas o devoto puro adota o serviço direto ao Senhor Supremo.

Egy Kṛṣṇát leíró gyönyörű vers egyértelműen kimondja, hogy aki a félisteneket imádja, az végtelenül ostoba, és sohasem kaphatja meg Kṛṣṇától a legnagyobb jutalmat. Kezdetben, fejlődése elején a bhakta néha visszaesik, s nem tudja tartani a kívánt szintet, de még akkor is magasabb rendűnek kell tekinteni őt a többi filozófusnál és yogīnál. Arról, aki mindig Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, tudnunk kell, hogy tökéletes szent. Fokozatosan elhagyja azokat a világi tetteket, melyeket véletlenül elkövet, s kétségtelenül hamarosan teljes tökéletességet ér el. Valójában a tiszta bhaktákkal nem fordulhat elő, hogy visszaesnek, mert a Legfelsőbb Istenség személyesen gondoskodik róluk. Az okos embernek ezért azonnal el kell kezdenie a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, hogy boldogan élhessen ebben az anyagi világban, s így végül megkapja majd Kṛṣṇától a legnagyobb jutalmat.

Há um belo poema sobre Kṛṣṇa em que se afirma claramente que qualquer pessoa que esteja ocupada na adoração aos semideuses não é inteligente e não pode em tempo algum conseguir a recompensa suprema: Kṛṣṇa. No começo, talvez o devoto às vezes saia da linha, mas mesmo assim deve ser considerado superior a todos os outros filósofos e yogīs. Quem sempre se ocupa em consciência de Kṛṣṇa deve ser considerado um santo perfeito. Suas atividades não-devocionais ocasionais diminuirão, e ele sem dúvida logo estará situado em completa perfeição. Na verdade, o devoto puro não tem nenhuma oportunidade de cair, porque a Divindade Suprema cuida pessoalmente de Seus devotos puros. Portanto, quem é inteligente deve adotar o processo direto da consciência de Kṛṣṇa e viver feliz neste mundo material. E chegará o dia em que receberá a recompensa suprema de Kṛṣṇa.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā kilencedik fejezetéhez, melynek címe: „A legbizalmasabb tudás”.

Neste ponto encerram-se os significados Bhaktivedanta do Nono Capítulo do Śrīmad Bhagavad-gītā que trata do Conhecimento Mais Confidencial.