Skip to main content

34. VERS

TEXT 34

Szöveg

Tekst

man-manā bhava mad-bhakto
mad-yājī māṁ namaskuru
mām evaiṣyasi yuktvaivam
ātmānaṁ mat-parāyaṇaḥ
man-manā bhava mad-bhakto
mad-yājī māṁ namaskuru
mām evaiṣyasi yuktvaivam
ātmānaṁ mat-parāyaṇaḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

mat-manāḥ – gondolj mindig Rám; bhava – legyél; mat – Enyém; bhaktaḥbhakta; mat – Engem; yājī – imádóként; mām – Nekem; namas-kuru – ajánld hódolatodat; mām – Hozzám; eva – teljesen; eṣyasi – el fogsz jönni; yuktvā – elmélyülve; evam – így; ātmānam – lelkedet; mat-parāyaṇaḥ – Nekem átadva.

mat-manāḥ — mõteldes alati Minust; bhava — saa; mat — Minu; bhaktaḥ — pühendunu; mat — Minu; yājī — teenija; mām — Minule; namaskuru — avalda lugupidamist; mām — Minule; eva — täielikult; eṣyasi — sa tuled; yuktvā — olles süvenenud; evam — sel viisil; ātmānam — sinu hing; mat- parāyaṇaḥ — Minule pühendunud.

Fordítás

Translation

Gondolj mindig Rám, légy a bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem! Ha teljesen elmerülsz Bennem, biztosan eljutsz Hozzám.

Mõtle alati Minust, saa Minu pühendunuks, avalda Mulle lugupidamist ning teeni Mind. Olles täielikult süvenenud Minusse, tuled sa kindlasti Minu juurde.

Magyarázat

Purport

Ez a vers világosan kijelenti, hogy egyedül a Kṛṣṇa-tudat által lehet kiszabadulni a fertőzött anyagi világ csapdájából. A felelőtlen magyarázók néha eltorzítják e vers egyértelmű mondanivalóját, miszerint minden odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának kell felajánlani. Sajnálatos módon valami másra terelik az olvasó figyelmét, arra, ami egyáltalán nem megvalósítható. Nem tudják, hogy nincsen különbség Kṛṣṇa elméje és maga Kṛṣṇa között. Kṛṣṇa nem egy közönséges ember, hanem az Abszolút Igazság. Teste, elméje és Ő maga mind egy és abszolút. Anubhāṣya című művében Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī a Caitanya-caritāmṛtát (Ādi-līlā 5.41–48) magyarázva a Kūrma-purāṇából idéz: deha-dehi-vibhedo 'yaṁ neśvare vidyate kvacit. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Úr teste és Ő maga között nincs különbség. A magyarázók azonban nem ismerik ezt a Kṛṣṇáról szóló tudományt, így elrejtik Kṛṣṇát, és személyét különválasztják a testétől és az elméjétől. Ez csak azt mutatja, hogy teljesen járatlanok Kṛṣṇa tudományában, néhányan közülük mégis pénzhez jutnak az emberek félrevezetésével.

Selles värsis öeldakse selgelt, et Kṛṣṇa teadvus on ainus vahend selle saastase materiaalse maailma küüniste vahelt vabanemiseks. Mõned häbitud „Bhagavad-gītā" kommenteerijad moonutavad tihtipeale seda, mida öeldakse selgelt käesolevas värsis: kogu pühendunud teenimine tuleb ohverdada Jumala Kõrgeimale Isiksusele, Kṛṣṇale. Häbitud „Bhagavad-gītā" kommenteerijad pööravad oma lugejaid aga uskuma midagi täiesti võimatut. Sellised kommenteerijad ei tea, et Kṛṣṇa mõistus ja Kṛṣṇa Ise ei erine teineteisest mitte millegi poolest. Kṛṣṇa ei ole tavaline inimene, Kṛṣṇa on Absoluutne Tõde. Tema keha, Tema mõistus ja Tema Ise on üks ja absoluutsed. Nagu öeldud „Kūrma Purāṇas" ja tsiteeritud Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī poolt „Anubhāṣyas", tema kommentaaris „Caitanya- caritāmṛtale" (Ādi-līlā 5.41 – 48): deha-dehi-vibhedo 'yaṁ neśvare vidyate kvacit. See tähendab, et Kṛṣṇa, Kõigekõrgema Jumala puhul ei ole Tema ning Tema keha vahel mingit erinevust. Ent kuna mitteautoriteetsed kommenteerijad ei tea seda teadust Kṛṣṇast, varjavad nad Kṛṣṇat ning eraldavad Tema isiksuse Tema mõistusest ja kehast. Ehkki selline seisukoht on ilmne tunnistus, et kõneleja ei tunne teadust Kṛṣṇast, lõikavad mõned inimesed teiste inimeste sedalaadi eksitamisest kasu.

Vannak olyan emberek is, akik démonikusak. Ők is Kṛṣṇára gondolnak, de irigyek Rá. Ilyen volt például Kaṁsa király, Kṛṣṇa nagybátyja, aki szintén örökké Kṛṣṇára gondolt, de ellenségének tekintette Őt. Állandóan attól rettegett, mikor jön el Kṛṣṇa, hogy megölje őt. Az ilyen meditáció nem segít rajtunk. Az embernek odaadó szeretettel kell gondolnia Kṛṣṇára – ez a bhakti –, és szakadatlanul tanulmányoznia kell a Kṛṣṇáról szóló tudományt. Mi is ez a kedvező folyamat, melyet követnünk kell? Egy hiteles lelki tanítómestertől kell tanulnunk. Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és ahogyan jó néhányszor elmondtuk már, az Ő teste nem anyagi, hanem örökkévaló, tudással és boldogsággal teli. Így kell tehát Kṛṣṇáról beszélnünk, s ez segít majd abban, hogy bhaktákká váljunk. Ha másképp akarjuk megismerni Őt, a rossz forrásra hallgatva, törekvésünk nem járhat sikerrel.

On ka deemonlike kalduvustega inimesi, kes mõtlevad küll Kṛṣṇast, kuid teevad seda Kṛṣṇat kadestades, täpselt nagu Kṛṣṇa onu, kuningas Kaṁsa. Ka Kaṁsa mõtles alati Kṛṣṇast, kuid tema mõtteis oli Kṛṣṇa tema vaenlane. Ta oli alati mures, mõistatades, millal Kṛṣṇa teda tapma tuleb. Sel moel Kṛṣṇast mõtlemisest pole meile mingit kasu. Kṛṣṇast tuleb mõelda pühendumuslikus armastuses. See on bhakti. Inimene peab pidevalt viljelema teadmisi Kṛṣṇast. Ja mis on kõige soodsamaks viisiks viljeleda neid teadmisi? Selleks on õppimine tõelise õpetaja juhenduse all. Kṛṣṇa on Jumala Kõrgeim Isiksus, ning me oleme juba korduvalt selgitanud, et Tema keha pole mitte materiaalne, vaid igavene, täis teadmisi ning õndsust. Selliste Kṛṣṇast rääkivate teadmiste kuulamine aitab inimesel saada pühendunuks. Valest allikast omandatud teadmistega ei õnnestu kellelgi Kṛṣṇat mõista.

Elménket irányítsuk Kṛṣṇa örökkévaló, elsődleges formájára, s azzal a szívből jövő meggyőződéssel, hogy Kṛṣṇa a Legfelsőbb, imádjuk Őt. Indiában ezer és ezer templomban imádják Kṛṣṇát, s végeznek Neki odaadó szolgálatot. E gyakorlat során hódolatunkat kell ajánlanunk Kṛṣṇának. Meg kell hajtanunk a fejünket a mūrti előtt, s elménkkel, testünkkel, tetteinkkel, azaz mindenünkkel Őt kell szolgálnunk. Ez segít majd abban, hogy teljesen, megingathatatlanul Kṛṣṇába merüljünk, s eljussunk Kṛṣṇalokára. Nem szabad hagynunk, hogy a lelkiismeretlen magyarázók tévútra vezessenek bennünket. Végeznünk kell az odaadó szolgálat kilenc folyamatát, amely azzal kezdődik, hogy hallunk Kṛṣṇáról és beszélünk Róla. A tiszta odaadó szolgálat a legtökéletesebb szint az emberi társadalomban.

Seetõttu tuleb suunata oma mõistus Kṛṣṇa igavesele ja algsele kujule, olles oma südames veendunud, et Kṛṣṇa on Kõigekõrgem, ning selle veendumuse kohaselt peaks inimene asuma Teda teenima. Indias on sadu tuhandeid templeid, kus teenitakse pühendunult Kṛṣṇat. Kṛṣṇa pühendunud teenimist praktiseerides kummardab inimene Kṛṣṇa ees. Inimene peab langetama pea jumaluse ees ning rakendama nii oma mõistuse, keha, teod – kõik – Jumala teenimisse. Sedasi saab inimene täielikult ja kõrvalekaldumatult Kṛṣṇasse süveneda ning see aitab tal jõuda Kṛṣṇalokale. Ei tohi lasta end eksitada „Bhagavad-gītā" häbitutest kommenteerijatest. Inimene peab praktiseerima pühendunud teenimise üheksat erinevat meetodit, millest esimesed on Kṛṣṇast kuulamine ja Temale ülistuse laulmine. Jumala puhas pühendunud teenimine on inimühiskonna suurim saavutus.

A Bhagavad-gītā hetedik és nyolcadik fejezete az Úr tiszta odaadó szolgálatáról beszélt, ami mentes a spekulatív tudástól, a misztikus yogától és a gyümölcsöző cselekedetektől. Akik még nem tisztultak meg teljesen, azok vonzódhatnak az Úr különféle aspektusaihoz, például a személytelen brahmajyotihoz és a helyhez kötött Paramātmāhoz, ám a tiszta bhakták közvetlenül a Legfelsőbb Úr szolgálatába fognak.

„Bhagavad-gītā" seitsmendas ja kaheksandas peatükis selgitati, milline on Jumala puhas pühendunud teenimine, mis on vaba spekulatiivsetest teadmistest, müstilisest joogast ja karmalistest tegevusest. Neid, kes ei ole veel täielikult puhastunud, võivad kütkestada Jumala erinevad aspektid nagu impersonaalne brahmajyoti ja igaühe südames asetsev Paramātmā, kuid puhas pühendunu rakendab end otseselt Kõigekõrgema Jumala teenimisse.

Egy Kṛṣṇát leíró gyönyörű vers egyértelműen kimondja, hogy aki a félisteneket imádja, az végtelenül ostoba, és sohasem kaphatja meg Kṛṣṇától a legnagyobb jutalmat. Kezdetben, fejlődése elején a bhakta néha visszaesik, s nem tudja tartani a kívánt szintet, de még akkor is magasabb rendűnek kell tekinteni őt a többi filozófusnál és yogīnál. Arról, aki mindig Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, tudnunk kell, hogy tökéletes szent. Fokozatosan elhagyja azokat a világi tetteket, melyeket véletlenül elkövet, s kétségtelenül hamarosan teljes tökéletességet ér el. Valójában a tiszta bhaktákkal nem fordulhat elő, hogy visszaesnek, mert a Legfelsőbb Istenség személyesen gondoskodik róluk. Az okos embernek ezért azonnal el kell kezdenie a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, hogy boldogan élhessen ebben az anyagi világban, s így végül megkapja majd Kṛṣṇától a legnagyobb jutalmat.

On olemas ilus luuletus Kṛṣṇast, kus öeldakse selgelt, et iga inimene, kes rakendab end pooljumalate teenimisse, on äärmiselt arutu ega saavuta eales ülimat autasu – Kṛṣṇat. Pühendunu võib algul nõutud tasemelt ka langeda, kuid ometigi tuleb teda pidada kõikidest teistest filosoofidest ja joogidest kõrgemal seisvaks. Igaüht, kes on pidevalt hõivatud Kṛṣṇa teadvuse arendamisega, tuleb pidada kõiki pühaku omadusi omavaks inimeseks. Tema juhuslikult sooritatud, pühendunud teenimisega mitte seotud tegevused vähenevad aja jooksul, ning peatselt jõuab ta kahtluseta absoluutse täiuslikkuse tasandile. Puhas pühendunu ei saagi tegelikult langeda, sest Kõigekõrgem Jumal hoolitseb Ise Oma puhaste pühendunute eest. Arukas inimene peaks seega tegelema otseselt Kṛṣṇa teadvuse arendamisega ning elama õnnelikult selles materiaalses maailmas ning lõpuks jõudma ülima autasu – Kṛṣṇani.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā kilencedik fejezetéhez, melynek címe: „A legbizalmasabb tudás”.

Selliselt lõpevad Bhaktivedanta selgitused „Śrīmad Bhagavad-gītā" üheksandale peatükile, mis käsitlesid kõige väärtuslikumaid teadmisi.