21. VERS
TEXT 21
Szöveg
Texte
kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti
evaṁ trayī-dharmam anuprapannā
gatāgataṁ kāma-kāmā labhante
kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti
evaṁ trayī-dharmam anuprapannā
gatāgataṁ kāma-kāmā labhante
Szó szerinti jelentés
Synonyms
te – ők; tam – azt; bhuktvā – élvezve; svarga-lokam – a mennyet; viśālam – hatalmasat; kṣīṇe – kimerítvén; puṇye – jámbor tetteik eredményét; martya-lokam – a halandók földjére; viśanti – visszaesnek; evam – ily módon; trayī – a három Védának; dharmam – törvényeit; anuprapannāḥ – követve; gata-āgatam – születést és halált; kāma-kāmāḥ – érzékkielégítésre vágyva; labhante – elérik.
te: ils; tam: cela; bhuktvā: jouissant de; svarga-lokam: planète édénique; viśālam: vaste; kṣīṇe: étant épuisés; puṇye: les fruits de leurs actes pieux; martya-lokam: sur la terre des mortels; viśanti: tombent; evam: ainsi; trayī: des trois Védas; dharmam: les doctrines; anuprapannāḥ: suivant; gata-āgatam: la mort et la naissance; kāma-kāmāḥ: souhaitant le plaisir des sens; labhante: obtiennent.
Fordítás
Translation
A mennyei érzéki örömök korlátlan élvezete után, amikor jámbor tetteik eredményei elfogynak, ismét visszatérnek a halandók bolygójára. Így akik a Védák törvényeit követve keresik az érzékkielégítést, azokra csak ismétlődő születés és halál vár.
Quand ils ont joui de ces plaisirs paradisiaques et épuisé les fruits de leurs actes pieux, ils reviennent sur la terre, où vivent les mortels. Ainsi, ceux qui suivent les principes des trois Védas pour trouver le plaisir des sens n’obtiennent que la répétition des morts et des renaissances.
Magyarázat
Purport
A felsőbb bolygókra eljutó ember hosszabb életet élvez, s ott a körülmények is sokkal kedvezőbbek az érzékkielégítésre. Mindezek ellenére az ember nem maradhat ott örökre. Korábbi jámbor tettei gyümölcseinek elfogyasztása után ismét visszakerül a Földre. Aki nem tesz szert tökéletes tudásra, melyre a Vedānta-sūtra utal (janmādy asya yataḥ), azaz nem érti meg Kṛṣṇát, minden ok okát, az sikertelenül törekszik az élet végső céljának elérésére, s így abba a körfolyamatba kényszerül, amely óriáskerékként hol a felsőbb, hol ismét az alsóbb bolygókra juttatja el. Ennek az a magyarázata, hogy az ember ahelyett, hogy a lelki világba jutna, ahonnan a visszatérés veszélye nem fenyegeti többé, a születés és halál körforgásában vándorol az alsóbb és felsőbb bolygókon. Jobban tesszük, ha a lelki világot választjuk, ahol örökkévaló, tudással és boldogsággal teljes létet élvezhetünk, s ahonnan soha nem kell már visszatérnünk ebbe a szenvedésekkel teli anyagi létbe.
Un être qui accède aux systèmes planétaires supérieurs obtient une durée d’existence plus longue et des facilités plus grandes pour jouir du plaisir des sens, mais il ne peut y demeurer éternellement. Une fois épuisés les fruits de sa piété, il est renvoyé sur terre. L’homme qui n’a pas atteint la perfection du savoir, telle que le décrit le Vedānta-sūtra (janmādy asya yataḥ), ou qui, en d’autres mots, n’est pas parvenu à connaître Kṛṣṇa, la cause de toutes les causes, échoue dans sa tentative d’atteindre le but ultime de l’existence. Il se prend ainsi au piège du continuel va-et-vient entre les planètes supérieures et inférieures, tantôt montant, tantôt descendant, comme sur une grande roue. Plutôt que de gagner le monde spirituel, d’où l’on ne retombe pas, il demeure prisonnier du cycle des morts et des renaissances dans les systèmes planétaires supérieurs et inférieurs. Il est donc préférable d’avoir accès au monde spirituel et d’y jouir d’une existence éternelle dans la connaissance et la félicité absolues, sans avoir jamais à revenir pour retrouver les conditions misérables de l’existence matérielle.