14. VERS

VERŠ 14

Szöveg

Verš

satataṁ kīrtayanto māṁ
yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ
namasyantaś ca māṁ bhaktyā
nitya-yuktā upāsate

Szó szerinti jelentés

Synonyma

satatam – mindig; kīrtayantaḥ – énekelve; mām – Rólam; yatantaḥ – teljes igyekezettel; ca – is; dṛḍha-vratāḥ – elszántsággal; namasyantaḥ – hódolatot ajánlva; ca – és; mām – Nekem; bhaktyā – odaadással; nitya-yuktāḥ – örökké végezve; upāsate – imádatot.

satatam — neustále; kīrtayantaḥ — velebia; mām — Mňa; yatantaḥ — snažia sa; ca — tiež; dṛḍha-vratāḥ — odhodlane; namasyantaḥ — klaňajú sa; ca — a; mām — Mňa; bhaktyā — s oddanosťou; nitya-yuktāḥ — vždy zamestnaní; upāsate — uctievaním.

Fordítás

Překlad

Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségemet zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelenül odaadóan imádnak Engem.

Tieto veľké duše Ma neustále velebia, s veľkou odhodlanosťou sa snažia, vzdávajú Mi svoje poklony a bez ustania Ma oddane uctievajú.

Magyarázat

Význam

A mahātmā címmel nem lehet egy közönséges embert felruházni. Ez a vers leírja a nagy lélek jellemzőit: egy mahātmā mindig a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége dicsőségét zengi. Semmi mást nem tesz, mint állandóan az Urat dicsőíti, tehát nem imperszonalista. Ha dicsőítésről van szó, a Legfelsőbb Urat kell dicsőítenünk, valamint szent nevét, örökkévaló formáját, transzcendentális tulajdonságait és rendkívüli kedvteléseit. Ezeket kell dicsőíteni, s a mahātmā ezért ragaszkodik az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.

Mahātma sa nedá vyrobiť tak, že sa tento titul pridelí obyčajnému človeku. Jeho vlastnosti sú opísané v tomto verši. Mahātma sa vždy oddáva ospevovaniu slávy Śrī Kṛṣṇu, Najvyššej Božskej Osobnosti. Jedinou jeho činnosťou je velebenie Najvyššieho Pána. Inými slovami mahātma nie je impersonalista. Znamená to, že musíme ospevovať Pánovo sväté meno, Jeho večnú podobu, Jeho transcendentálne vlastnosti a Jeho neobvyklé zábavy. Mahātma uctieva všetky tieto veci, a preto je pripútaný k Najvyššej Božskej Osobnosti.

A Bhagavad-gītā nem nevezi mahātmānak a Legfelsőbb Úr személytelen arculatához, a brahmajyotihoz vonzódó embert. Róla egészen mást ír a következő vers. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint egy mahātmā mindig az odaadó szolgálat különféle tevékenységeibe merül, s nem egy félistenről vagy emberről, hanem Viṣṇuról hall és énekel. Ezt jelenti az odaadás: śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ és smaraṇam, emlékezni Őrá. Az ilyen mahātmā rendíthetetlen elhatározásában, hogy végül elnyerje a Legfelsőbb Úr társaságát az öt transzcendentális rasa valamelyikében. Ennek érdekében tetteit, gondolatait, testét és szavait, azaz mindenét a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa szolgálatába állítja. Ezt hívják tökéletes Kṛṣṇa-tudatnak.

Človek, uctievajúci neosobný rys Najvyššieho Pána — brahmajyoti, nie je v Bhagavad-gīte opísaný ako mahātma. Popis mahātmu sa od neho v nasledujúcom verši líši. Mahātma je neustále zamestnaný v činnostiach oddanej služby, o ktorých sa hovorí v Śrīmad-Bhāgavatame: v načúvaní, velebení a rozjímaní o Viṣṇuovi, a nie o polobohu alebo o človeku. To sa nazýva oddanosť: śravanaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ a smaraṇam, spomínanie na Neho. Taký mahātma sa odhodlane snaží dosiahnuť spoločnosť Najvyššieho Pána v ktoromkoľvek z piatich transcendentálnych vzťahov (rasa). Aby tento úspech dosiahol, zamestnáva všetko — hlas, telo i myseľ — v službe Śrī Kṛṣṇovi, Najvyššiemu Pánovi. To sa nazýva plné vedomie Kṛṣṇu.

Az odaadó szolgálatban vannak bizonyos tettek, melyeket feltétlenül végre kell hajtani. Ide sorolható a böjtölés bizonyos napokon, például a telő és a fogyó hold tizenegyedik napján, ekādasīn, vagy az Úr megjelenési napján. Ezeket a szabályokat és előírásokat a nagy ācāryák ajánlják azok számára, akik valóban szeretnék elnyerni az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaságát a transzcendentális világban. A mahātmāk, a nagy lelkek szigorúan betartják e szabályokat és előírásokat, s ezért kétségtelenül elérik a kívánt eredményt.

V oddanej službe sú isté predpísané činnosti, ako napr. držanie pôstu jedenásty deň po splne a nove (Ekādaśī) a počas osláv Pánovho zjavenia. Veľkí ācāryovia ponúkajú tieto pravidlá a zásady všetkým, ktorí sa chcú vskutku uchádzať o spoločnosť Najvyššej Božskej Osobnosti v transcendentálnom svete. Mahātmovia, veľké duše, sú pevní vo svojich predsavzatiach dodržiavať tieto pravidlá a zásady, a preto nepochybne dosiahnu vytúžený cieľ.

Mint ahogyan e fejezet második verse írta, az odaadó szolgálat nemcsak könnyű, de örömteli is. Az embernek nem szükséges szigorú vezeklést és önmegtartóztatást vállalnia. A hozzáértő lelki tanítómester vezetése alatt az odaadó szolgálatot ebben az életében bármilyen helyzetben gyakorolhatja: házasemberként, sannyāsīként vagy brahmacārīként egyaránt. Életkörülményeitől függetlenül bárhol, a világ bármelyik részén odaadással szolgálhatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ezáltal igazi mahātmāvá, nagy lélekké válhat.

Vykonávanie oddanej služby je podľa druhého verša tejto kapitoly nie len jednoduché, ale aj radostné. Nemusíme podstupovať prísnu askézu a pokánie. Pod vedením kvalifikovaného duchovného učiteľa môžeme žiť v akýchkoľvek životných podmienkach a oddane slúžiť Kṛṣṇovi ako brahmacārī, hospodár či sannyāsī. Hocikde na svete môžeme oddane slúžiť Najvyššej Božskej Osobnosti a stať sa skutočnými mahātmami — veľkými dušami.