Skip to main content
[hu] Library » A Bhagavad-gita úgy, ahogy van

NYOLCADIK FEJEZET

AŠTUNTAS SKYRIUS

A Legfelsőbb elérése

Aukščiausiojo pasiekimas

1. VERS:
Arjuna így kérdezett: Ó, Uram, ó, Legfelsőbb Személy, mi a Brahman? Mit értsek az önvaló és a gyümölcsöző cselekedetek alatt? Mi ez az anyagi megnyilvánulás, és kik a félistenek? Kérlek, mindezt magyarázd el nekem!
TEXT 1:
Arjuna paklausė: O mano Viešpatie, o Aukščiausiasis Asmuo, kas yra Brahmanas? Kas yra savasis „aš“? Kas yra karminė veikla? Kas yra materiali kūrinija ir kas pusdieviai? Prašau man tai paaiškinti.
2. VERS:
Ó, Madhusūdana, ki az áldozat Ura, és hogyan él a testben? Miként tudhatnak Rólad a halál pillanatában azok, akik odaadó szolgálatot végeztek?
TEXT 2:
Kas yra aukos Viešpats ir kaip Jis gyvena kūne, o Madhusūdana? Kaip su pasiaukojimu tarnaujantys gali pažinti Tave mirties valandą?
3. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brahmannak, örök természetét pedig adhyātmānak, önvalónak hívják. Az élőlények anyagi testének fejlődését szolgáló tetteket karmának, gyümölcsöző cselekedeteknek nevezik.
TEXT 3:
Aukščiausiasis Dievo Asmuo tarė: Nesunaikinama transcendentinė gyvoji esybė vadinama Brahmanu, o amžinoji jos prigimtis – adhyātma, savuoju „aš“. Veiksmas, kuriuo gyvoji esybė lemia savo būsimus materialius kūnus, vadinamas karma, arba karmine veikla.
4. VERS:
Ó, legkiválóbb a megtestesült lények között! Az állandóan változó fizikai természetet adhibhūtának [anyagi megnyilvánulásnak] hívják. Az Úr kozmikus formáját, amely magában foglalja a félistenek mindegyikét, köztük a nap és a hold istenét is, adhidaivának nevezik. Engem, a Legfelsőbb Urat, akit a Felsőlélek képvisel minden megtestesült lény szívében, adhiyajñának [az áldozat Urának] hívnak.
TEXT 4:
O geriausias iš įkūnytų būtybių, materiali gamta, kuri nuolat kinta, vadinama adhibhūta [materiali kūrinija]. Viešpaties visatos pavidalas, apimantis visus pusdievius, tarp jų Saulės ir Mėnulio, vadinamas adhidaiva. O Mane, Aukščiausiąjį Viešpatį, esantį kiekvienos įkūnytos būtybės širdyje kaip Supersielą, vadina adhiyajña [aukos Viešpačiu].
5. VERS:
Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.
TEXT 5:
Kas savo gyvenimo pabaigoje palieka kūną atmindamas vien tik Mane, tas išsyk pereina į Mano gamtą. Tuo galima neabejoti.
6. VERS:
Ó, Kuntī fia! Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.
TEXT 6:
Kokią būseną atsimins paliekantis kūną žmogus, o Kuntī sūnau, į tokią būtinai ir pateks.
7. VERS:
Ezért, Arjuna, gondolj mindig Rám Kṛṣṇa-formámban, s ezzel egy időben hajtsd végre előírt kötelességed, s harcolj! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed Rám függesztve kétségtelenül elérsz majd Engem.
TEXT 7:
Todėl, Arjuna, visada galvok apie Mane, kaip Kṛṣṇą, ir tuo pačiu metu kovok – vykdyk tau nurodytą pareigą. Paskyręs Man savo veiklą ir į Mane sutelkęs protą bei intelektą, tu be abejonės pasieksi Mane.
8. VERS:
Ó, Pārtha! Aki Rajtam mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditál, elméjében mindig Rám emlékezik, s nem tér le az útról, az biztosan elér Engem.
TEXT 8:
Kas medituoja Mane, kaip Aukščiausiąjį Dievo Asmenį, nuolatos sutelkęs protą prisimena Mane ir neišklysta iš šito kelio, tasai, o Pārtha, tikrai Mane pasieks.
9. VERS:
Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legősibb, az irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója mindennek, minden anyagi érzékelés fölött áll, felfoghatatlan, s mindig személy. Ragyogó Ő, mint a nap, és transzcendentális – túl van ezen az anyagi természeten.
TEXT 9:
Apie Aukščiausiąjį Viešpatį reikia mąstyti kaip apie visa žinantį, seniausią, valdovą, mažesnį už mažiausiąjį, visa ko palaikytoją, esantį aukščiau materialių sampratų, nesuvokiamą ir tą, kuris visada yra asmuo. Jis šviesus tarsi saulė ir būdamas transcendentalus yra anapus materialios gamtos.
10. VERS:
Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti, és a yoga erejével teljes odaadással, megingathatatlan elmével a Legfelsőbb Úrra emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.
TEXT 10:
Kas mirties metu sutelkia tarp antakių gyvybės orą ir yogos išgalėmis, nesiblaškančiu protu, visiškai pasiaukojęs prisimena Aukščiausiąjį Viešpatį, tas tikrai ateis pas Aukščiausiąjį Dievo Asmenį.
11. VERS:
A Védákat jól ismerő bölcsek, akik az oṁkārát ismétlik, valamint a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletességre vágyakozók cölibátusban élnek. Most röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által felszabadulhat az ember.
TEXT 11:
Didieji išminčiai, išmanantys Vedas, tariantys oṁkarą ir atsisakę materialių potraukių, įžengia į Brahmaną. Siekiantys šio tobulumo laikosi celibato. O dabar Aš glaustai tau paaiškinsiu procesą, kuris padeda išsivaduoti.
12. VERS:
A yoga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységtől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember megszilárdulhat a yogában.
TEXT 12:
Yogos būsena – tai atsiribojimas nuo juslinės veiklos. Užvėrus visus juslių vartus ir sutelkus protą širdyje, o gyvybės orą – viršugalvyje, panyrama į yogą.
13. VERS:
Ha a yoga e gyakorlatát elsajátító és a hangok tökéletes kombinációját, a szent oṁ szótagot zengő személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, bizonyosan a lelki bolygókra kerül.
TEXT 13:
Jeigu žmogus praktikuoja šią yogą ir taria šventą skiemenį oṁ – tobuliausią raidžių junginį, o atsiskirdamas nuo kūno galvoja apie Aukščiausiąjį Dievo Asmenį, jis tikrai pasieks dvasines planetas.
14. VERS:
Ó, Pṛthā fia, aki szüntelenül csak Rám gondol, az szakadatlan odaadó szolgálata miatt könnyen elérhet Engem.
TEXT 14:
Lengva Mane laimėti tam, kuris visada atmena Mane ir negalvoja apie nieką kitą, nes jis, o Pṛthos sūnau, be paliovos su pasiaukojimu Man tarnauja.
 
15. VERS:
Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó yogīk soha többé nem térnek vissza ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfőbb tökéletességet.
TEXT 15:
Pas Mane atėjusios didžiosios sielos, pasiaukoję Man yogai, niekada nebegrįžta į šį laikiną, kančių perpildytą pasaulį, nes jie pasiekė aukščiausią tobulumą.
16. VERS:
Az anyagi világ a legfelső bolygótól a legalsóig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban, ó, Kuntī fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!
TEXT 16:
Visos materialaus pasaulio planetos – nuo aukščiausios iki pat žemiausios – tai kančių kraštas, kur kartojasi gimimas ir mirtis. Tačiau atėję į Mano buveinę, o Kuntī sūnau, niekada daugiau nebegimsta.
17. VERS:
Ezer földi korszak Brahmā egy napja, másik ezer egy éjszakája.
TEXT 17:
Žmonių skaičiavimais, viena Brahmos diena trunka tūkstantį amžių. Tiek pat tęsiasi ir jo naktis.
18. VERS:
Brahmā napjának hajnalán minden élőlény megnyilvánul a megnyilvánulatlan állapotból, alkonyán pedig ismét a megnyilvánulatlanba merül.
TEXT 18:
Auštant Brahmos dienai, visos gyvosios esybės iš neišreikšto būvio pereina į išreikštąjį, o kai sutemsta naktis, jos vėl nugrimzta į neišreikštą būvį.
19. VERS:
Brahmā nappalával újra és újra létrejönnek az élőlények, amikor pedig éjszakája beköszönt, eltűnnek mind, tehetetlenül.
TEXT 19:
Kaskart iš naujo auštant Brahmos dienai atsiranda visos gyvosios esybės, o nusileidus Brahmos nakčiai, jos, bejėgės, sunaikinamos.
20. VERS:
Ám létezik egy másik, megnyilvánulatlan természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök és transzcendentális. Ez a legfelsőbb világ, ami sohasem semmisül meg, s még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.
TEXT 20:
Bet yra ir kita neišreikšta gamta, ji amžina ir transcendentali šios išreikštos ir neišreikštos materijos atžvilgiu. Ji aukščiausia ir niekad nesunaikinama. Kai viskas šiame pasaulyje sunaikinama, toji dalis išlieka kaip buvus.
21. VERS:
Amiről a vedāntisták azt mondják, megnyilvánulatlan és csalhatatlan, amit legfelsőbb célként ismernek, s ahonnan soha többé nem tér vissza az, aki egyszer eljutott oda – az az Én legfelsőbb hajlékom.
TEXT 21:
Tai, ką vedāntistai apibūdina kaip neišreikštą ir nenykstantį, kas vadinama aukščiausiuoju tikslu, kurį pasiekus niekada negrįžtama atgalios, yra Mano aukščiausioji buveinė.
22. VERS:
A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét tiszta odaadással lehet elérni. Noha lelki hajlékán tartózkodik, áthat mindent, és Őbenne van minden.
TEXT 22:
Aukščiausiąjį Dievo Asmenį, už kurį nieko nėra aukštesnio, galima pasiekti tik per besąlygišką pasiaukojimą. Nors Jis ir neapleidžia Savo buveinės, Jis persmelkia viską ir viskas glūdi Jame.
23. VERS:
Ó, Bhāraták legkiválóbbja, most elmagyarázom neked, melyek azok az időpontok, amikor a yogī úgy hagyhatja el ezt a világot, hogy nem kell többé visszatérnie, s melyek azok, amikor úgy hagyja el, hogy vissza kell jönnie.
TEXT 23:
O geriausias iš Bhāratų, dabar Aš tau paaiškinsiu apie skirtingus laikotarpius, kurių metu iš šito pasaulio išėjęs yogas grįžta atgal arba nebegrįžta.
24. VERS:
A Legfelsőbb Brahmant ismerők úgy érik el e Legfelsőbbet, hogy vagy nappal egy kedvező pillanatban, vagy a tűzisten befolyásának idején, vagy a fényben, vagy a telő hold két hetében, vagy a Nap északi pályájának hat hónapja alatt távoznak el a világból.
TEXT 24:
Pažinusieji Aukščiausiąjį Brahmaną pasiekia Jį išeidami iš pasaulio viešpataujant ugnies dievui, šviesoje, palankiu dienos metu, kai mėnulis pilnėja, arba per tuos šešetą mėnesių, kai saulė krypsta į šiaurę.
25. VERS:
Az a misztikus, aki a füst, az éjszaka, a fogyó hold két hete vagy a Nap déli pályájának hat hónapja alatt hagyja el ezt a világot, eljut a Holdra, de újra vissza kell térnie.
TEXT 25:
Mistikas, išeinantis iš pasaulio migloje, naktį, kai mėnulis dyla, ar per tuos šešis mėnesius, kai saulė krypsta į pietus, pasiekia Mėnulio planetą, tačiau ir vėl grįžta atgal.
26. VERS:
A Védák szerint két úton lehet elhagyni ezt a világot: világosságban és sötétségben. A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben elmenőnek vissza kell térnie.
TEXT 26:
Vedų nuomone iš šio pasaulio išeinama dviem keliais – šviesoje arba tamsoje. Kas iškeliauja šviesoje, tas negrįžta, o išėjęs tamsoje – grįžta.
27. VERS:
Bár a bhakták ismerik e két utat, ó, Arjuna, ezek nem tévesztik meg őket. Légy hát rendíthetetlen az odaadásban!
TEXT 27:
Nors bhaktai ir žino šiuos du kelius, o Arjuna, jie nesiblaško. Todėl visada tebūna tvirtas tavo pasiaukojimas.
28. VERS:
Aki az odaadó szolgálat útját járja, nincs megfosztva azoktól az áldásoktól, melyek a Védák tanulmányozásából, az áldozatok végzéséből, a vezeklésből, az adományozásból vagy a filozófiai és gyümölcsöző cselekedetekből származnak. Pusztán az odaadó szolgálat végzésével megkapja mindezt, s végül eljut a legfelsőbb, örök lakhelyre.
TEXT 28:
Kas stoja į pasiaukojimo tarnystės kelią, nepraranda rezultatų, kurie gaunami studijuojant Vedas, atnašaujant aukas, atliekant askezes, teikiant labdarą ar užsiimant filosofine bei karmine veikla. Vien tiktai su pasiaukojimu tarnaudamas, jis pasiekia viską, ką teikia šie keliai ir galiausiai eina į aukščiausią amžinąją buveinę.