8. VERS
TEXT 8
Szöveg
Text
cetasā nānya-gāminā
paramaṁ puruṣaṁ divyaṁ
yāti pārthānucintayan
cetasā nānya-gāminā
paramaṁ puruṣaṁ divyaṁ
yāti pārthānucintayan
Szó szerinti jelentés
Synonyms
abhyāsa-yoga – gyakorlással; yuktena – meditálva; cetasā – az elme és az értelem segítségével; na anya-gāminā – anélkül, hogy ezek elkalandoznának; paramam – a Legfelsőbbet; puruṣam – az Istenség Személyiségét; divyam – a transzcendentálisat; yāti – eléri; pārtha – ó, Pṛthā fia; anucintayan – állandóan Rá gondolva.
abhyāsa-yoga — durch Meditationsübung; yuktena — beschäftigt sein; cetasā — durch den Geist und die Intelligenz; na anya-gāminā — ohne daß sie abgelenkt werden; paramam — die Höchste; puruṣam — Persönlichkeit Gottes; divyam — transzendental; yāti — man erreicht; pārtha — o Sohn Pṛthās; anucintayan — ständig denkend an.
Fordítás
Translation
Ó, Pārtha! Aki Rajtam mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditál, elméjében mindig Rám emlékezik, s nem tér le az útról, az biztosan elér Engem.
Wer über Mich als die Höchste Persönlichkeit Gottes meditiert, indem er seinen Geist ständig darin übt, sich an Mich zu erinnern, und von diesem Pfad nicht abweicht, o Pārtha, dem ist es sicher, Mich zu erreichen.
Magyarázat
Purport
Ebben a versben az Úr Kṛṣṇa azt hangsúlyozza, milyen fontos, hogy emlékezzünk Rá. Ezt az emlékezőképességet a mahā-mantra, a Hare Kṛṣṇa éneklésével nyerhetjük vissza. A Legfelsőbb Úr nevét énekelve és hallgatva fülünk, nyelvünk és elménk egyaránt tevékeny. Ez a misztikus meditáció nagyon könnyű, és segíti az embert a Legfelsőbb Úr elérésében. A puruṣam élvezőt jelent. Noha az élőlények a Legfelsőbb Úr határenergiájához tartoznak, az anyag megfertőzte őket. Azt hiszik magukról, hogy ők az élvezők, ám nem ők a legfelsőbb élvezők. Ez a vers érthetően kijelenti, hogy a legfelsőbb élvező az Istenség Legfelsőbb Személyisége, különböző megnyilvánulásaiban és teljes értékű kiterjedéseiben, például Nārāyaṇaként, Vāsudevaként stb.
ERLÄUTERUNG: In diesem Vers betont Śrī Kṛṣṇa, wie wichtig es ist, sich an Ihn zu erinnern. Die Erinnerung an Śrī Kṛṣṇa wird durch den Vorgang des Chantens des Hare-Kṛṣṇa-mahā-mantra wiederbelebt. Durch solches Chanten und Hören der Klangschwingung des Höchsten Herrn werden Ohr, Zunge und Geist beschäftigt. Diese mystische Meditation ist sehr einfach auszuüben, und sie hilft einem, den Höchsten Herrn zu erreichen. Puruṣam bedeutet „Genießer“. Obwohl die Lebewesen zur marginalen Energie des Höchsten Herrn gehören, sind sie in dieser Welt materiell verunreinigt. Sie halten sich selbst für Genießer, doch in Wirklichkeit sind sie nicht der höchste Genießer, denn wie im vorliegenden Vers eindeutig gesagt wird, ist die Höchste Persönlichkeit Gottes in Ihren verschiedenen Manifestationen und vollständigen Erweiterungen als Nārāyaṇa, Vāsudeva usw. der höchste Genießer.
A bhakta képes a Hare Kṛṣṇa éneklésével örökké az imádata középpontjában álló Legfelsőbb Úrra vagy valamelyik formájára (Nārāyaṇára, Kṛṣṇára, Rāmára stb.) gondolni. Ez megtisztítja majd, és annak köszönhetően, hogy szüntelenül az Úr neveit énekli, élete végén eljut Isten birodalmába. A yoga nem más, mint meditálás a szívben lakozó Felsőlelken, s az ember éppen így a Hare Kṛṣṇa éneklésével is mindig a Legfelsőbb Úrra irányíthatja elméjét. Az elme csapongó, ezért erőszakkal kell rávenni, hogy Kṛṣṇára gondoljon. Ezzel kapcsolatban gyakran említik a hernyó példáját, ami egyre csak azon meditál, hogy pillangó lesz, ezért kívánsága még abban az életében teljesül. Ha állandóan Kṛṣṇára gondolunk, éppen így biztosra vehetjük, hogy jelenlegi életünk után Kṛṣṇáéhoz hasonló testet kapunk.
Der Gottgeweihte kann ständig an das Ziel der Verehrung, den Höchsten Herrn, in jedem beliebigen Seiner Aspekte – Nārāyaṇa, Kṛṣṇa, Rāma usw. – denken, indem er Hare Kṛṣṇa chantet. Durch diesen Vorgang wird der Gottgeweihte geläutert, und dank seines ständigen Chantens wird er am Ende des Lebens zum Königreich Gottes erhoben werden. So wie man bei der Ausübung von yoga über die Überseele im Innern meditiert, richtet man beim Chanten von Hare Kṛṣṇa seinen Geist immer auf den Höchsten Herrn. Der Geist ist launisch, und deshalb ist es notwendig, ihn zu zwingen, an Kṛṣṇa zu denken. Ein oft angeführtes Beispiel in diesem Zusammenhang ist das der Raupe, denn ebenso, wie die Raupe einfach dadurch, daß sie ständig daran denkt, ein Schmetterling zu werden, noch im selben Leben in einen Schmetterling verwandelt wird, so können auch wir, wenn wir ständig an Kṛṣṇa denken, mit Sicherheit am Ende unseres Lebens die gleichen körperlichen Eigenschaften erlangen wie Kṛṣṇa.