Skip to main content

22. VERS

TEXT 22

Szöveg

Verš

puruṣaḥ sa paraḥ pārtha
bhaktyā labhyas tv ananyayā
yasyāntaḥ-sthāni bhūtāni
yena sarvam idaṁ tatam
puruṣaḥ sa paraḥ pārtha
bhaktyā labhyas tv ananyayā
yasyāntaḥ-sthāni bhūtāni
yena sarvam idaṁ tatam

Szó szerinti jelentés

Synonyma

puruṣaḥ – a Legfelsőbb Személyiség; saḥ – Ő; paraḥ – a Legfelsőbb, akinél senki sem hatalmasabb; pārtha – ó, Pṛthā fia; bhaktyā – odaadó szolgálat által; labhyaḥ – elérhető; tu – de; ananyayā – vegyítetlen, kizárólagos; yasya – akinek; antaḥ-sthāni – belül; bhūtāni – ebben az egész anyagi megnyilvánulásban; yena – aki által; sarvam – minden; idam – amit láthatunk; tatam – áthatott.

puruṣaḥ — Nejvyšší Osobnost; saḥ — On; paraḥ — Nejvyšší, jehož nikdo nepřevyšuje; pārtha — ó synu Pṛthy; bhaktyā — oddanou službou; labhyaḥ — dosažitelný; tu — ale; ananyayā — čistou, bez odchýlení; yasya — Jeho; antaḥ-sthāni — uvnitř; bhūtāni — celý tento hmotný projev; yena — jímž; sarvam — vše; idam — co vidíme; tatam — je prostoupeno.

Fordítás

Překlad

A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét tiszta odaadással lehet elérni. Noha lelki hajlékán tartózkodik, áthat mindent, és Őbenne van minden.

Nejvyšší Pán, Osobnost Božství, jenž převyšuje všechny, je dosažitelný čistou oddaností. Třebaže je ve svém sídle, prostupuje vším a vše spočívá v Něm, synu Pṛthy.

Magyarázat

Význam

Ez a vers félreérthetetlenül kijelenti, hogy a legvégső cél Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy hajléka, ahonnan nem kell többé visszatérnünk. A Brahma-saṁhitā e legfelső hajlékot ānanda-cinmaya-rasának nevezi, olyan helynek, ahol minden lelki gyönyörrel teljes. Minden változatosságot a lelki boldogság jellemez ott, és semmi sem anyagi. Az a változatosság a Legfelsőbb Istenség lelki kiterjedése, mert minden megnyilvánulás lelki energiából áll, ahogy azt a hetedik fejezet elmagyarázta. Ami ezt az anyagi világot illeti, annak ellenére, hogy az Úr mindig legfelsőbb hajlékán marad, anyagi energiája által mindent áthat. Lelki és anyagi energiái révén tehát mindenhol, az anyagi és a lelki univerzumokban is jelen van. A yasyāntaḥ-sthāni kifejezés azt jelenti, hogy lelki vagy anyagi energiájával Ő tart fenn mindent. Az Úr e két energiája révén mindent áthat.

Zde je jasně řečeno, že nejvyšším cílem a místem, odkud se již nikdo nevrací, je sídlo Kṛṣṇy, Nejvyšší Osoby. Brahma-saṁhitā líčí toto svrchované sídlo slovy ānanda-cinmaya-rasa — jako místo, kde vše oplývá duchovní blažeností. Veškerou rozmanitost, která se tam projevuje, charakterizuje duchovní blaženost; nic tam není hmotné. Tato rozmanitost je duchovní expanzí samotného Nejvyššího Pána, neboť—jak bylo vysvětleno v sedmé kapitole — vše je tam projevem duchovní energie. Co se týče hmotného světa, je skutečností, že Pán nikdy neopouští své svrchované sídlo, a přesto zde zároveň vše prostupuje hmotnou energií. Svou duchovní a hmotnou energií je tedy přítomen všude—v hmotných vesmírech i v duchovním světě. Yasyāntaḥ-sthāni znamená, že vše je udržováno v Něm; buď v Jeho duchovní, nebo hmotné energii. Prostřednictvím těchto dvou energií je Pán všeprostupující.

Ez a vers a bhaktyā szóval egyértelműen arra utal, hogy csakis a bhakti, az odaadó szolgálat által juthat el az ember Kṛṣṇa legfelsőbb hajlékára vagy a megszámlálhatatlan sokaságú Vaikuṇṭha-bolygók egyikére. Egyetlen más módszer sem segíthet a legfelsőbb hajlék elérésében. A Védák (Gopāla-tāpanī-upaniṣad 1.21) szintén írnak a legfelsőbb hajlékról és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Eko vaśī sarva-gaḥ kṛṣṇaḥ. Azon a helyen egyetlen Istenség Legfelsőbb Személyisége van, akit Kṛṣṇának hívnak. Ő a legfelsőbb, kegyes Istenség, s noha egyként van ott jelen, millió és millió teljes értékű formába terjeszti ki magát. A Védák az Urat egy fához hasonlítják, ami egy helyben áll, mégis számtalan gyümölcs, virág és levél terem rajta. A Vaikuṇṭha-bolygókon uralkodó teljes értékű kiterjedései négykarúak, s mindegyiket másképpen nevezik: Puruṣottama, Trivikrama, Keśava, Mādhava, Aniruddha, Hṛṣīkeśa, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna, Śrīdhara, Vāsudeva, Dāmodara, Janārdana, Nārāyaṇa, Vāmana, Padmanābha és így tovább.

Dostat se do Kṛṣṇova svrchovaného sídla či na nesčetné vaikunthské planety je možné jedině díky bhakti, oddané službě, což je zde jasně naznačeno slovem bhaktyā. Žádný jiný proces nepomůže živé bytosti onoho cíle dosáhnout. Vedy (Gopāla-tāpanī Upaniṣad 3.2) rovněž popisují svrchované sídlo a Nejvyšší Osobnost Božství. Eko vaśī sarva-gaḥ kṛṣṇaḥ — v tomto sídle je jeden jediný Nejvyšší Pán, Osobnost Božství, jehož jméno je Kṛṣṇa. Je nejmilostivějším Božstvem, a přestože je jeden, expanduje se do miliónů úplných expanzí. Vedy Ho přirovnávají ke stromu, jenž stojí tiše a bez hnutí, a přesto dává mnoho různých plodů a květů a mění listí. Úplné expanze Pána, vládnoucí na vaikunthských planetách, jsou čtyřruké a známé pod různými jmény — Puruṣottama, Trivikrama, Keśava, Mādhava, Aniruddha, Hṛṣīkeśa, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna, Śrīdhara, Vāsudeva, Dāmodara, Janārdana, Nārāyaṇa, Vāmana, Padmanābha a tak dále.

A Brahma-saṁhitā (5.37) szintén megerősíti, hogy bár az Úr mindig legfelsőbb lakhelyén, Goloka-Vṛndāvanán tartózkodik, mégis mindent áthat, hogy minden rendben működjön (goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ). Ahogy a Védák (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.8) kijelentik, parāsya śaktir vividhaiva śrūyate / svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca: energiái olyannyira kiterjedtek, hogy hibátlanul, a legnagyobb rendben irányítanak mindent a kozmikus megnyilvánulásban, noha a Legfelsőbb Úr végtelenül távol van.

Brahma-saṁhitā (5.37) rovněž dokládá, že i když je Pán stále ve svém svrchovaném sídle Goloce Vṛndāvaně, prostupuje vším, aby vše probíhalo tak, jak má (goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ). Ve Vedách (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8) stojí: parāsya śaktir vividhaiva śrūyate / svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca — Jeho energie se tak rozpínají, že bezchybně a systematicky řídí vše ve vesmírném projevu, přestože samotný Nejvyšší Pán je nesmírně daleko.