22. VERS
ТЕКСТ 22
Szöveg
Текст
bhaktyā labhyas tv ananyayā
yasyāntaḥ-sthāni bhūtāni
yena sarvam idaṁ tatam
бхактя̄ лабхяс тв ананяя̄
яся̄нтах̣-стха̄ни бхӯта̄ни
йена сарвам идам̇ татам
Szó szerinti jelentés
Дума по дума
puruṣaḥ – a Legfelsőbb Személyiség; saḥ – Ő; paraḥ – a Legfelsőbb, akinél senki sem hatalmasabb; pārtha – ó, Pṛthā fia; bhaktyā – odaadó szolgálat által; labhyaḥ – elérhető; tu – de; ananyayā – vegyítetlen, kizárólagos; yasya – akinek; antaḥ-sthāni – belül; bhūtāni – ebben az egész anyagi megnyilvánulásban; yena – aki által; sarvam – minden; idam – amit láthatunk; tatam – áthatott.
пуруш̣ах̣ – Върховната Личност; сах̣ – Той; парах̣ – най-великият; па̄ртха – о, сине на Пр̣тха̄; бхактя̄ – с преданост; лабхях̣ – може да бъде достигнат; ту – но; ананяя̄ – чисто, неотклонно; яся – на когото; антах̣-стха̄ни – вътре; бхӯта̄ни – цялото материално проявление; йена – от когото; сарвам – всичко; идам – което можем да видим; татам – е проникнато.
Fordítás
Превод
A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét tiszta odaadással lehet elérni. Noha lelki hajlékán tartózkodik, áthat mindent, és Őbenne van minden.
Бог, Върховната Личност, най-великият, може да се достигне с чиста преданост. Въпреки че е в обителта си, Той е всепроникващ и всичко се намира в него.
Magyarázat
Пояснение
Ez a vers félreérthetetlenül kijelenti, hogy a legvégső cél Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy hajléka, ahonnan nem kell többé visszatérnünk. A Brahma-saṁhitā e legfelső hajlékot ānanda-cinmaya-rasának nevezi, olyan helynek, ahol minden lelki gyönyörrel teljes. Minden változatosságot a lelki boldogság jellemez ott, és semmi sem anyagi. Az a változatosság a Legfelsőbb Istenség lelki kiterjedése, mert minden megnyilvánulás lelki energiából áll, ahogy azt a hetedik fejezet elmagyarázta. Ami ezt az anyagi világot illeti, annak ellenére, hogy az Úr mindig legfelsőbb hajlékán marad, anyagi energiája által mindent áthat. Lelki és anyagi energiái révén tehát mindenhol, az anyagi és a lelki univerzumokban is jelen van. A yasyāntaḥ-sthāni kifejezés azt jelenti, hogy lelki vagy anyagi energiájával Ő tart fenn mindent. Az Úr e két energiája révén mindent áthat.
Категорично беше казано, че върховното местоназначение, от което няма връщане, е обителта на Бог Кр̣ш̣н̣а. В Брахма сам̇хита̄ тя е описана като а̄нанда-чинмая-раса – място, изпълнено с духовно блаженство. Цялото разнообразие, проявено там, притежава качеството духовно блаженство – нищо в тази обител не е материално. Това разнообразие е духовно разширение на самия Върховен Бог, проявено изцяло от духовната му енергия, както бе обяснено в седма глава. Що се отнася до този материален свят, въпреки че Бог е постоянно във върховната си обител, Той е всепроникващ чрез материалната си енергия. Така, с помощта на материалната и духовната си енергии, Той присъства навсякъде – и в материалните, и в духовните вселени. Яся̄нтах̣-стха̄ни означава, че всичко се вмества в него – или в духовната, или в материалната му енергия. Бог е всепроникващ чрез тези две енергии.
Ez a vers a bhaktyā szóval egyértelműen arra utal, hogy csakis a bhakti, az odaadó szolgálat által juthat el az ember Kṛṣṇa legfelsőbb hajlékára vagy a megszámlálhatatlan sokaságú Vaikuṇṭha-bolygók egyikére. Egyetlen más módszer sem segíthet a legfelsőbb hajlék elérésében. A Védák (Gopāla-tāpanī-upaniṣad 1.21) szintén írnak a legfelsőbb hajlékról és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Eko vaśī sarva-gaḥ kṛṣṇaḥ. Azon a helyen egyetlen Istenség Legfelsőbb Személyisége van, akit Kṛṣṇának hívnak. Ő a legfelsőbb, kegyes Istenség, s noha egyként van ott jelen, millió és millió teljes értékű formába terjeszti ki magát. A Védák az Urat egy fához hasonlítják, ami egy helyben áll, mégis számtalan gyümölcs, virág és levél terem rajta. A Vaikuṇṭha-bolygókon uralkodó teljes értékű kiterjedései négykarúak, s mindegyiket másképpen nevezik: Puruṣottama, Trivikrama, Keśava, Mādhava, Aniruddha, Hṛṣīkeśa, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna, Śrīdhara, Vāsudeva, Dāmodara, Janārdana, Nārāyaṇa, Vāmana, Padmanābha és így tovább.
Думата бхактя̄ тук ясно посочва, че да се влезе във върховната обител на Кр̣ш̣н̣а или в безбройните Ваикун̣т̣ха планети, е възможно единствено чрез бхакти, предано служене. Никакъв друг метод не води към тази върховна обител. Ведите (Гопа̄ла-та̄панӣ Упаниш̣ад, 1.21) също описват върховната обител и Върховната Божествена Личност. Еко вашӣ сарва-гах̣ кр̣ш̣н̣ах̣. В тази обител има само един Върховен Бог, чието име е Кр̣ш̣н̣а. Той е Върховният милостив Господ и макар един, дава началото на милиони свои разширения. Ведите сравняват Бога с дърво – то е неподвижно, но цъфти с великолепни цветове, ражда плодове и сменя листата си. Пълните разширения, експанзиите на Бога, които управляват Ваикун̣т̣ха планетите, са с четири ръце и са познати под различни имена – Пуруш̣оттама, Тривикрама, Кешава, Ма̄дхава, Анируддха, Хр̣ш̣ӣкеша, Сан̇карш̣ан̣а, Прадюмна, Шрӣдхара, Ва̄судева, Да̄модара, Джана̄рдана, На̄ра̄ян̣а, Ва̄мана, Падмана̄бха и др.
A Brahma-saṁhitā (5.37) szintén megerősíti, hogy bár az Úr mindig legfelsőbb lakhelyén, Goloka-Vṛndāvanán tartózkodik, mégis mindent áthat, hogy minden rendben működjön (goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ). Ahogy a Védák (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.8) kijelentik, parāsya śaktir vividhaiva śrūyate / svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca: energiái olyannyira kiterjedtek, hogy hibátlanul, a legnagyobb rendben irányítanak mindent a kozmikus megnyilvánulásban, noha a Legfelsőbb Úr végtelenül távol van.
Брахма сам̇хита̄ (5.37) също потвърждава – макар Бог винаги да се намира във върховната си обител, Голока Вр̣нда̄вана, Той е всепроникващ, така че всичко е устроено и се развива добре (голока ева нивасатй акхила̄тма-бхӯтах̣). Както се казва на друго място във Ведите (Швета̄шватара Упаниш̣ад, 6.8): пара̄ся шактир вивидхаива шрӯяте / сва̄бха̄викӣ гя̄на-бала-крия̄ ча – неговите енергии са така всеобхватни, че систематично и по съвършен начин ръководят всичко в космичното проявление, въпреки че Върховният е много, много далеч.