16. VERS
TEXT 16
Szöveg
Text
punar āvartino ’rjuna
mām upetya tu kaunteya
punar janma na vidyate
punar āvartino ’rjuna
mām upetya tu kaunteya
punar janma na vidyate
Szó szerinti jelentés
Synonyms
ā-brahma-bhuvanāt – a Brahmaloka bolygóig bezárólag; lokāḥ – a bolygórendszerekben; punaḥ – újra; āvartinaḥ – visszatérés van; arjuna – ó, Arjuna; mām – Engem; upetya – elérve; tu – de; kaunteya – ó, Kuntī fia; punaḥ janma – újraszületés; na – sohasem; vidyate – történik.
Fordítás
Translation
Az anyagi világ a legfelső bolygótól a legalsóig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban, ó, Kuntī fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!
Alle Planeten in der materiellen Welt – vom höchsten bis hinab zum niedrigsten – sind Orte des Leids, an denen sich Geburt und Tod wiederholen. Wer aber in Mein Reich gelangt, o Sohn Kuntīs, wird niemals wieder geboren.
Magyarázat
Purport
Mielőtt eljutna Kṛṣṇa transzcendentális hajlékára, ahonnan sohasem kell visszatérnie, minden yogīnak (legyen bár karma-, jñāna- vagy haṭha-yogī stb.) el kell érnie az odaadás tökéletességét a bhakti-yogában, azaz a Kṛṣṇa-tudatban. Akik a legfelsőbb anyagi bolygókra, a félistenek bolygóira kerülnek, azoknak újra vissza kell térniük a születés és halál ismétlődő körforgásába. Ahogyan a Földön élő emberek a felsőbb bolygókra jutnak, úgy az ott élők, Brahmaloka, Candraloka és Indraloka lakói visszakerülnek a Földre. A Chāndogya-upaniṣad által ajánlott pañcāgni-vidyā áldozatot végző ember elérheti a Brahmalokát, ám ha ott nem gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot, vissza kell térnie a Földre. Akik azonban a felsőbb bolygókon tovább fejlődnek a Kṛṣṇa-tudatban, azok egyre fejlettebb égitestekre kerülnek, majd az univerzum megsemmisülésekor az örökkévaló lelki világba jutnak. Baladeva Vidyābhūṣaṇa a Bhagavad-gītāhoz írt magyarázatában idézi a következő verset:
ERLÄUTERUNG: Alle Arten von yogīs – karma-yogīs, jñāna-yogīs, haṭha-yogīs usw. – müssen irgendwann einmal zur Stufe der vollkommenen Hingabe im bhakti-yoga oder Kṛṣṇa-Bewußtsein kommen, bevor sie in das transzendentale Reich Kṛṣṇas gelangen können, von wo sie niemals wieder zurückzukehren brauchen. Selbst diejenigen, die die höchsten materiellen Planeten, die Planeten der Halbgötter, erreichen, bleiben Gefangene im Kreislauf von Geburt und Tod. So wie die Menschen von der Erde zu höheren Planeten erhoben werden, so fallen die Bewohner der höheren Planeten, wie Brahmaloka, Candraloka, Indraloka usw., auf die Erde herab. Wenn man das Opfer namens pañcāgni-vidyā ausführt, das in der Chāndogya Upaniṣad empfohlen wird, kann man auf Brahmaloka erhoben werden, doch wenn man auf Brahmaloka kein Kṛṣṇa-Bewußtsein entwickelt, muß man wieder zur Erde zurückkehren. Diejenigen, die auf den höheren Planeten im Kṛṣṇa-Bewußtsein Fortschritt machen, gelangen allmählich zu immer höheren Planeten und werden zur Zeit der universalen Vernichtung zum ewigen spirituellen Königreich erhoben. Baladeva Vidyābhūṣaṇa zitiert in seinem Kommentar zur Bhagavad-gītā den folgenden Vers:
samprāpte pratisañcare
parasyānte kṛtātmānaḥ
praviśanti paraṁ padam
samprāpte pratisañcare
parasyānte kṛtātmānaḥ
praviśanti paraṁ padam
„Az anyagi univerzum megsemmisülésekor Brahmā és hívei, akik a Kṛṣṇa-tudatba merülnek, valamennyien a lelki világba kerülnek, a vágyaiknak megfelelő lelki bolygóra.”
„Wenn das materielle Universum vernichtet wird, werden Brahmā und seine Geweihten, die ständig ins Kṛṣṇa-Bewußtsein vertieft sind, in die spirituelle Welt erhoben und erreichen dort, ihren Wünschen entsprechend, bestimmte spirituelle Planeten.“