Skip to main content

15. VERS

TEXT 15

Szöveg

Texto

mām upetya punar janma
duḥkhālayam aśāśvatam
nāpnuvanti mahātmānaḥ
saṁsiddhiṁ paramāṁ gatāḥ
mām upetya punar janma
duḥkhālayam aśāśvatam
nāpnuvanti mahātmānaḥ
saṁsiddhiṁ paramāṁ gatāḥ

Szó szerinti jelentés

Palabra por palabra

mām – Engem; upetya – elérve; punaḥ – ismét; janma – a születés; duḥkha-ālayam – és szenvedések helyére; aśāśvatam – ideiglenesre; na – sohasem; āpnuvanti – eljönnek; mahā-ātmānaḥ – a nagy lelkek; saṁsiddhim – a tökéletességet; paramām – a végsőt; gatāḥ – akik elérték.

mām — a Mí; upetya — llegando; punaḥ — de nuevo; janma — nacimiento; duḥkha-ālayam — lugar de sufrimientos; aśāśvatam — temporal; na — nunca; āpnuvanti — logran; mahā-ātmānaḥ — las grandes almas; saṁsiddhim — perfección; paramām — máxima; gatāḥ — habiendo logrado.

Fordítás

Traducción

Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó yogīk soha többé nem térnek vissza ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfőbb tökéletességet.

Después de llegar a Mí, las grandes almas, que son yogīs en estado de devoción, jamás regresan a este mundo temporal, el cual está lleno de sufrimientos, ya que han logrado la máxima perfección.

Magyarázat

Significado

Ez az ideiglenes anyagi világ a születés, az öregség, a betegség és a halál okozta szenvedések birodalma, így hát érthető, hogy aki egyszer elérte a legfőbb tökéletességet, s eljutott a legfelsőbb bolygóra, Kṛṣṇalokára, Goloka-Vṛndāvanára, az nem akar többé visszatérni ide. A legfelsőbb lelki bolygóról azt írják a Védák, hogy avyakta, akṣara és paramā gati, ami azt jelenti, hogy meghaladja anyagi látásunkat és felfoghatatlan, ám mégis a legfelsőbb cél, ahová a mahātmāk (nagy lelkek) igyekeznek. A mahātmāk a megvilágosodást elért bhaktáktól kapják meg a transzcendentális üzenetet, s így fokozatosan a Kṛṣṇa-tudatú odaadó szolgálathoz látnak, s annyira elmélyednek e transzcendentális szolgálatban, hogy nemcsak az anyagi, de a lelki bolygókra sem akarnak többé eljutni. Egyedül Kṛṣṇát akarják, s egyedül Kṛṣṇa társaságára vágynak. Ez az élet legmagasabb rendű tökéletessége. A vers a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa híveiről beszél, akik személyként fogadják el Őt. Ezek a Kṛṣṇa-tudatos bhakták az élet legfőbb tökéletességét érik el, ezért ők a legmagasabb szinten álló lelkek.

Como este temporal mundo material está lleno de los sufrimientos del nacimiento, la vejez, las enfermedades y la muerte, aquel que logra la máxima perfección y llega al planeta supremo, Kṛṣṇaloka, Goloka Vṛndāvana, naturalmente no desea regresar. Al planeta supremo se lo describe en la literatura védica como avyakta, akṣara y paramā-gati; en otras palabras, ese planeta se encuentra fuera del alcance de nuestra visión material y es inexplicable, pero es la máxima meta, el destino de los mahātmās (las grandes almas). Los mahātmās reciben mensajes trascendentales de labios de los devotos iluminados, y de ese modo se desarrolla en ellos gradualmente el servicio devocional con conciencia de Kṛṣṇa; y ellos quedan tan absortos en el servicio trascendental, que dejan de desear elevarse a ninguno de los planetas materiales, y ni siquiera quieren ser trasladados a ningún planeta espiritual. Ellos solo quieren a Kṛṣṇa y la compañía de Kṛṣṇa, y nada más. Esa es la máxima perfección de la vida. Este verso menciona específicamente a los devotos personalistas del Señor Supremo, Kṛṣṇa. Estos devotos en estado de conciencia de Kṛṣṇa logran la máxima perfección de la vida. En otras palabras, ellos son las almas supremas.