12. VERS
VERSO 12
Szöveg
Texto
mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
āsthito yoga-dhāraṇām
mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
āsthito yoga-dhāraṇām
Szó szerinti jelentés
Sinônimos
sarva-dvārāṇi – a test minden kapuját; saṁyamya – szabályozva; manaḥ – az elmét; hṛdi – a szívben; nirudhya – bezárva; ca – is; mūrdhni – a fejen; ādhāya – rögzítve; ātmanaḥ – a léleknek; prāṇam – életlevegőjét; āsthitaḥ – elhelyezkedik; yoga-dhāraṇām – a yoga állapotában.
Fordítás
Tradução
A yoga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységtől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember megszilárdulhat a yogában.
A yoga consiste no desapego de todas as ocupações sensuais. Para estabelecer-se em yoga a pessoa deve fechar todas as portas dos sentidos e fixar a mente no coração e o ar vital no topo da cabeça.
Magyarázat
Comentário
A yoga gyakorlásához – ahogyan ez a vers ajánlja – az embernek először el kell zárnia az érzékkielégítés minden ajtaját. Ezt pratyāhārának nevezik, ami azt jelenti, hogy az ember visszavonja az érzékeket az érzéktárgyaktól. A tudásszerző érzékszerveket – a szemet, a fület, az orrot, a nyelvet, a tapintást – teljes uralma alatt kell tartania, és nem szabad érzékkielégítésre használnia azokat. Ily módon elméjét a szívben lévő Felsőlélekre összpontosítja, az életerőt pedig a fej felső részébe emeli. Ezt a folyamatot a hatodik fejezet részletesen leírja. Ahogyan azonban korábban is említettük, ebben a korszakban ez a folyamat a gyakorlatban nem célszerű. A legjobb módszer a Kṛṣṇa-tudat. Ha valaki az elméjét az odaadó szolgálatban állandóan Kṛṣṇára tudja rögzíteni, annak nagyon könnyű zavartalan transzcendentális transzban, azaz samādhiban maradnia.
Para praticar yoga como se sugere aqui, primeiro é necessário fechar as portas a todo o gozo dos sentidos. Esta prática chama-se pratyāhāra, ou afastar os sentidos dos objetos dos sentidos. Os órgãos dos sentidos com os quais se adquire conhecimento — olhos, ouvidos, nariz, língua e tato — devem estar sob pleno controle e não se deve permitir que se entreguem ao prazer. Assim, a mente fixa-se na Superalma dentro coração, e a força vital é erguida até o topo da cabeça. No Sexto Capítulo, este processo é descrito com pormenores. Mas como se mencionou antes, este método não é prático nesta era. O melhor processo é a consciência de Kṛṣṇa. Se alguém for capaz de sempre fixar a mente em Kṛṣṇa em serviço devocional, é muito fácil permanecer num transe transcendental imperturbável, ou em samādhi.