12. VERS

TEXT 12

Szöveg

Verš

sarva-dvārāṇi saṁyamya
mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
āsthito yoga-dhāraṇām

Szó szerinti jelentés

Synonyma

sarva-dvārāṇi – a test minden kapuját; saṁyamya – szabályozva; manaḥ – az elmét; hṛdi – a szívben; nirudhya – bezárva; ca – is; mūrdhni – a fejen; ādhāya – rögzítve; ātmanaḥ – a léleknek; prāṇam – életlevegőjét; āsthitaḥ – elhelyezkedik; yoga-dhāraṇām – a yoga állapotában.

sarva-dvārāṇi — všechny brány těla; saṁyamya — ovládající; manaḥ — mysl; hṛdi — v srdci; nirudhya — uzavírající; ca — také; mūrdhni — na hlavu; ādhāya — soustřeďující; ātmanaḥ — duše; prāṇam — vzduch života; āsthitaḥ — setrvávající ve; yoga-dhāraṇām — spočinutí v yoze.

Fordítás

Překlad

A yoga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységtől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember megszilárdulhat a yogában.

Setrvávat v yoze znamená být odpoután od všech činností smyslů. Yogī k tomuto spočinutí v yoze dospěje, když uzavře všechny brány smyslů, soustředí mysl na srdce a pozvedne vzduch života do vrcholu hlavy.

Magyarázat

Význam

A yoga gyakorlásához – ahogyan ez a vers ajánlja – az embernek először el kell zárnia az érzékkielégítés minden ajtaját. Ezt pratyāhārának nevezik, ami azt jelenti, hogy az ember visszavonja az érzékeket az érzéktárgyaktól. A tudásszerző érzékszerveket – a szemet, a fület, az orrot, a nyelvet, a tapintást – teljes uralma alatt kell tartania, és nem szabad érzékkielégítésre használnia azokat. Ily módon elméjét a szívben lévő Felsőlélekre összpontosítja, az életerőt pedig a fej felső részébe emeli. Ezt a folyamatot a hatodik fejezet részletesen leírja. Ahogyan azonban korábban is említettük, ebben a korszakban ez a folyamat a gyakorlatban nem célszerű. A legjobb módszer a Kṛṣṇa-tudat. Ha valaki az elméjét az odaadó szolgálatban állandóan Kṛṣṇára tudja rögzíteni, annak nagyon könnyű zavartalan transzcendentális transzban, azaz samādhiban maradnia.

Aby mohl někdo provádět yogu, jak je zde doporučeno, musí nejdříve uzavřít brány skýtající veškerý smyslový požitek. Toto cvičení se nazývá pratyāhāra, odpoutání smyslů od smyslových objektů. Smyslové orgány určené k získávání poznání — oči, uši, nos, jazyk a pokožka — mají být zcela pod kontrolou a nemá jim být dovoleno užívat si objektů smyslů. Tak se mysl zaměří na Nadduši v srdci a životní síla je pozdvižena do vrcholu hlavy. V šesté kapitole je tento proces popsán podrobně. Jak již ale bylo uvedeno, není v současném věku praktický. Nejlepším procesem je rozvíjení vědomí Kṛṣṇy. Když oddaný dokáže trvale soustředit svou mysl na Kṛṣṇu na úrovni oddané služby, je pro něho snadné setrvávat v ničím nerušeném transcendentálním tranzu, v samādhi.