5. VERS

TEXT 5

Szöveg

Texte

apareyam itas tv anyāṁ
prakṛtiṁ viddhi me parām
jīva-bhūtāṁ mahā-bāho
yayedaṁ dhāryate jagat

Szó szerinti jelentés

Synonyms

aparā – alsóbbrendű; iyam – ez; itaḥ – e mögött; tu – de; anyām – egy másik; prakṛtim – energia; viddhi – próbáld megérteni; me – Enyém; parām – felsőbbrendűt; jīva-bhūtām – az élőlényeket tartalmazót; mahā-bāho – ó, erős karú; yayā – aki által; idam – ez; dhāryate – használt vagy kihasznált; jagat – az anyagi világ.

aparā: inférieure; iyam: cette; itaḥ: à part celle-là; tu: mais; anyām: une autre; prakṛtim: énergie; viddhi: essaie seulement de comprendre; me: Ma; parām: supérieure; jīva-bhūtām: comprenant les êtres vivants; mahā-bāho: ô toi aux bras puissants; yayā: par qui; idam: cet; dhāryate: est utilisé ou exploité; jagat: univers matériel.

Fordítás

Translation

Ó, erős karú Arjuna, ezeken kívül van egy másik, felsőbbrendű energiám is: az élőlények, akik kihasználják az anyagi, alsóbbrendű természet forrásait.

Ô Arjuna aux bras puissants, outre cette énergie inférieure, il est une énergie supérieure qui M’appartient également. Elle comprend les êtres vivants qui exploitent les ressources de la nature matérielle.

Magyarázat

Purport

Ebből a versből egyértelműen kiderül, hogy az élőlény a Legfelsőbb Úr felsőbb természetéhez (energiájához) tartozik. Az alsóbbrendű energia az anyag, ami a különféle elemekben, név szerint a földben, a vízben, a tűzben, a levegőben, az éterben, az elmében, az értelemben és a hamis egóban nyilvánul meg. Az anyagi természet mindkét formája – a durvafizikai, amihez többek között a föld tartozik, valamint a finomfizikai, amihez például az elme tartozik – az alsóbbrendű energia terméke. Az élőlények, akik különféle célokból ezeket az alacsonyabb rendű energiákat használják, a Legfelsőbb Úr felsőbbrendű energiáját képezik. Az egész anyagi világ működése ennek az energiának köszönhető. A kozmikus megnyilvánulás mindaddig nem képes működni, amíg a felsőbbrendű energia, vagyis az élőlény erre nem készteti. Az energiákat mindig az energiaforrás tartja a kezében. Az élőlényeket is az Úr irányítja, s így nincs független létük. Hatalmuk sohasem lehet egyenlő az Ő hatalmával – ezt csak az ostobák gondolják. A Śrīmad-Bhāgavatam (10.87.30) a következőképpen ír az Úr és az élőlények közötti különbségről:

Ce verset montre clairement que les êtres vivants appartiennent à l’énergie supérieure du Seigneur Suprême. Son énergie inférieure, comme nous l’avons vu dans le verset précédent, est constituée des éléments matériels bruts, soit la terre, l’eau, le feu, l’air et l’éther, et des éléments subtils, soit le mental, l’intelligence et le faux ego. Le monde matériel ne fonctionne que grâce aux êtres vivants qui en exploitent les ressources. La manifestation cosmique n’a en elle-même aucun pouvoir indépendant. Seule l’énergie supérieure, l’être vivant, peut la mettre en mouvement. Les énergies sont toujours contrôlées par la source énergétique, aussi les êtres distincts se trouvent-ils toujours subordonnés au Seigneur. Jamais ils ne sauraient exister indépendamment de Lui, ni égaler Sa puissance, comme le prétendent les personnes manquant d’intelligence. Le Śrīmad-Bhāgavatam (10.87.30) explique fort bien ce qui différencie l’être vivant du Seigneur:

aparimitā dhruvās tanu-bhṛto yadi sarva-gatās
tarhi na śāsyateti niyamo dhruva netarathā
ajani ca yan-mayaṁ tad avimucya niyantṛ bhavet
samam anujānatāṁ yad amataṁ mata-duṣṭatayā

„Ó, Legfelsőbb Örökkévaló! Ha a testet öltött élőlények Hozzád hasonlóan örökkévalóak és mindent áthatóak lennének, akkor nem állnának a Te irányításod alatt. De ha elfogadjuk, hogy az élőlények a Te parányi energiáid, azt is azonnal el kell fogadnunk, hogy legfelsőbb irányításodnak kényszerülnek engedelmeskedni. Az igazi felszabadulás ezért azt jelenti, hogy az élőlények meghódolnak irányításod előtt, s ez boldoggá teszi őket. Csak ebben az örök helyzetükben lehetnek irányítók. Akik tehát korlátolt tudásuk következtében a monizmus eszméjét hirdetik, miszerint Isten és az élőlények minden tekintetben egyek, azok valójában egy hibás és szennyezett nézetet követnek.”

« Ô Suprême Éternel ! Si les êtres incarnés étaient éternels et omniprésents comme Toi, Ils ne Te seraient pas assujettis. S’ils sont, au contraire, d’infimes énergies issues de Toi, ils Te seront toujours subordonnés. C’est pourquoi ils n’atteindront la libération parfaite qu’en acceptant Ta tutelle, et c’est dans cet abandon qu’ils trouveront le bonheur. Recouvrant leur condition intrinsèque, ils pourront à leur tour exercer leur pouvoir de domination. Les hommes au jugement limité qui prônent le monisme, l’égalité absolue entre Dieu et les êtres vivants, s’égarent dans une théorie fausse et pernicieuse. »

A Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa az egyedüli irányító, és minden élőlény az Ő irányítása alatt áll. Ezek az élőlények alkotják az Ő felsőbbrendű energiáját, mert létük minősége megegyezik a Legfelsőbbével. A hatalom mértékében azonban sohasem egyenlőek Vele. A durva- és a finomfizikai alsóbbrendű energia (az anyag) kihasználása közben a felsőbbrendű energia (az élőlény) megfeledkezik valódi lelki elméjéről és értelméről. Ez a feledékenység annak az eredménye, hogy az anyag hatással van az élőlényekre. Amikor az élőlény megszabadul az illuzórikus anyagi energia befolyásától, akkor eléri a mukti, vagyis a felszabadulás síkját. Az anyagi illúzió hatása alatt az élőlény hamis egója ekképpen gondolkodik: „Anyag vagyok, az anyagi javak pedig az én tulajdonomban állnak.” Valódi helyzetét akkor ismerheti föl, ha megszabadul minden materialista gondolattól, beleértve azt a felfogást is, hogy Istennel minden tekintetben eggyé válhat. Levonhatjuk tehát azt a végkövetkeztetést, hogy a Gītā megerősíti: az élőlény csupán Kṛṣṇa számtalan energiáinak egyike, s amikor ez az energia megtisztul az anyagi szennyeződéstől, teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá válik, azaz felszabadul.

Kṛṣṇa, le Seigneur Suprême, est donc le seul maître absolu, et tous les êtres Lui sont subordonnés. Ceux-ci relèvent de Son énergie supérieure du fait que leur nature, en qualité, participe de la Sienne, mais ils ne possèdent jamais, en quantité, les mêmes pouvoirs que Lui. En manipulant les énergies matérielles, grossières et subtiles, l’être distinct tombe sous l’influence de la matière et oublie son mental et son intelligence spirituels, seuls vrais. Ainsi illusionné, le faux ego pense: « Je suis matière, les biens matériels m’appartiennent ». Mais quand l’être vivant parvient à s’affranchir de l’illusion matérielle, il atteint la mukti, la libération. Il réalise sa condition inhérente lorsqu’il se libère de ces conceptions matérielles, et notamment de la perspective d’une fusion totale avec Dieu.

On peut donc conclure à partir des enseignements de la Bhagavad-gītā que l’être vivant ne constitue que l’une des multiples énergies du Seigneur, et que, lorsqu’il s’affranchit du conditionnement matériel, il devient libéré, pleinement conscient de Kṛṣṇa.