22. VERS
VERŠ 22
Szöveg
Verš
tasyārādhanam īhate
labhate ca tataḥ kāmān
mayaiva vihitān hi tān
tasyārādhanam īhate
labhate ca tataḥ kāmān
mayaiva vihitān hi tān
Szó szerinti jelentés
Synonyma
saḥ – ő; tayā – azzal; śraddhayā – a lelkesedéssel; yuktaḥ – megáldott; tasya – annak a félistennek; ārādhanam – az imádata iránt; īhate – vágyik; labhate – eléri; ca – és; tataḥ – azáltal; kāmān – vágyait; mayā – Általam; eva – egyedül; vihitān – teljesítetteket; hi – bizony; tān – azokat.
saḥ — on; tayā — touto; śraddhayā — vierou; yuktaḥ — vybavený; tasya — daného poloboha; ārādhanam — uctievať; īhate — hľadá; labhate — získa; ca — a; tataḥ — od toho; kāmān — túžby; mayā — Mnou; eva — tak; vihitān — stanovené; hi — zaiste; tān — tieto.
Fordítás
Překlad
Ilyen hittel megáldva egy bizonyos félisten imádatára törekszik, s vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat megadja.
Vybavený touto vierou uctieva určitého poloboha a on mu potom splní jeho túžby. V skutočnosti som to však Ja, kto ich poskytuje.
Magyarázat
Význam
A Legfelsőbb Úr engedélye nélkül a félistenek nem tudják megjutalmazni imádójukat. Az élőlény elfelejtheti, hogy minden a Legfelsőbb Úr tulajdona, ám a félistenek sohasem. A félistenek imádata és a kívánt eredmények elérése tehát nem a félistenektől, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendelésétől függ. A kevésbé értelmes élőlények ezt nem tudják, ezért némi nyereség reményében ostoba módon a félistenekhez fordulnak. A tiszta bhakta azonban csakis a Legfelsőbb Úrhoz imádkozik, ha szüksége van valamire, de valójában nem is jellemző rá, hogy anyagi javakat kérjen az Úrtól. Az élőlények általában azért fordulnak a félistenekhez, mert őrült módjára vágynak kéjes vágyaik kielégülésére. Ez történik, amikor az élőlény valami jogtalan dolgot kíván, amit az Úr nem teljesít. A Caitanya-caritāmṛta írja, hogy ha az ember a Legfelsőbb Urat imádja, ám ezzel egyidejűleg anyagi élvezetre vágyik, akkor vágyai ellentmondásba kerülnek. A Legfelsőbb Úr odaadó szolgálata és a félistenek imádata nem állhat ugyanazon a szinten, mert egy félisten imádata anyagi, míg a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálata teljesen lelki természetű.
Polobohovia nemôžu dať svojím uctievačom požehnanie bez súhlasu Najvyššieho Pána a na rozdiel od človeka nezabúdajú, že všetko je majetkom Najvyššieho Pána. Keď človek uctieva polobohov a jeho želanie sa splní, nie je to zásluhou polobohov, ale milosťou Najvyššej Božskej Osobnosti. Hlúpi ľudia, ktorí nevedia o Pánovej zvrchovanosti, sa naivne obracajú k polobohom, aby im splnili ich túžby. Naopak čistý oddaný ponecháva uspokojenie svojich potrieb celkom na Pánovi, a nikdy ho neprosí o nič hmotné. Prosba o niečo hmotné nie je známkou čistého oddaného. Živé bytosti sa väčšinou obracajú na polobohov, lebo sa dychtivo snažia uspokojiť svoju žiadostivosť. Stáva sa to v prípadoch, keď si živá bytosť želala niečo nevhodné a Najvyšší Pán jej túžbu nesplnil. V Caitanya-caritāmṛte sa hovorí, že ten, kto uctieva Najvyššieho Pána, a zároveň túži po hmotnom pôžitku, má navzájom si odporujúce priania. Oddaná služba a uctievanie polobohov nemôžu byť na rovnakej úrovni, lebo uctievanie polobohov je hmotná činnosť, zatiaľ čo oddaná služba Najvyššiemu je celkom duchovná.
Az Istenhez visszatérni kívánó élőlény számára az anyagi vágyak akadályokat jelentenek. Az Úr tiszta bhaktája éppen ezért nem kapja meg azt az anyagi áldást, amelyet azok a csekély értelmű élőlények kívánnak, akik a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálata helyett az anyagi világ félisteneinek imádatát választják.
Pre toho, kto si želá vrátiť sa k Bohu, sú hmotné túžby prekážkou. Śrī Kṛṣṇa preto neobdarúva čistého oddaného hmotnými výhodami, po ktorých túžia menej inteligentní ľudia, ktorí radšej uctievajú polobohov hmotného vesmíru, než aby sa zapojili do oddanej služby Najvyššiemu Pánovi.