22. VERS

TEXT 22

Szöveg

Tekstas

sa tayā śraddhayā yuktas
tasyārādhanam īhate
labhate ca tataḥ kāmān
mayaiva vihitān hi tān

Szó szerinti jelentés

Synonyms

saḥ – ő; tayā – azzal; śraddhayā – a lelkesedéssel; yuktaḥ – megáldott; tasya – annak a félistennek; ārādhanam – az imádata iránt; īhate – vágyik; labhate – eléri; ca – és; tataḥ – azáltal; kāmān – vágyait; mayā – Általam; eva – egyedül; vihitān – teljesítetteket; hi – bizony; tān – azokat.

saḥ — jis; tayā — tuo; śraddhayā — įkvėpimu; yuktaḥ — apdovanotas; tasya — to pusdievio; ārādhanam — garbinimo; īhate — siekia; labhate — gauna; ca — ir; tataḥ — iš to; kāmān — savo norus; mayā — Mano; eva — tiktai; vihitān — suteikiami; hi — tikrai; tān — tie.

Fordítás

Translation

Ilyen hittel megáldva egy bizonyos félisten imádatára törekszik, s vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat megadja.

Apdovanotas tokiu tikėjimu, jis stengiasi garbinti tam tikrą pusdievį ir jo norai išsipildo. Nors iš tikrųjų tas malones suteikiu tiktai Aš.

Magyarázat

Purport

A Legfelsőbb Úr engedélye nélkül a félistenek nem tudják megjutalmazni imádójukat. Az élőlény elfelejtheti, hogy minden a Legfelsőbb Úr tulajdona, ám a félistenek sohasem. A félistenek imádata és a kívánt eredmények elérése tehát nem a félistenektől, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendelésétől függ. A kevésbé értelmes élőlények ezt nem tudják, ezért némi nyereség reményében ostoba módon a félistenekhez fordulnak. A tiszta bhakta azonban csakis a Legfelsőbb Úrhoz imádkozik, ha szüksége van valamire, de valójában nem is jellemző rá, hogy anyagi javakat kérjen az Úrtól. Az élőlények általában azért fordulnak a félistenekhez, mert őrült módjára vágynak kéjes vágyaik kielégülésére. Ez történik, amikor az élőlény valami jogtalan dolgot kíván, amit az Úr nem teljesít. A Caitanya-caritāmṛta írja, hogy ha az ember a Legfelsőbb Urat imádja, ám ezzel egyidejűleg anyagi élvezetre vágyik, akkor vágyai ellentmondásba kerülnek. A Legfelsőbb Úr odaadó szolgálata és a félistenek imádata nem állhat ugyanazon a szinten, mert egy félisten imádata anyagi, míg a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálata teljesen lelki természetű.

KOMENTARAS: Be Aukščiausiojo Viešpaties leidimo pusdieviai negali apdalinti malonėmis savo garbintojų. Gyvoji esybė gali pamiršti, kad viskas yra Aukščiausiojo Viešpaties nuosavybė, tačiau pusdieviai to nepamiršta. Taip jau sutvarkyta, kad ir pusdievių garbinimas, ir pageidaujami rezultatai priklauso ne nuo pusdievių, bet nuo Aukščiausiojo Dievo Asmens. Menkos nuovokos gyvoji esybė šito nežino, todėl daro kvailystę ir kreipiasi į pusdievius, prašydama gėrybių. O štai tyras bhaktas, ko nors pristigęs, meldžia Aukščiausiąjį Viešpatį, bet jis niekada neprašo materialių gėrybių. Dažniausiai gyvoji esybė kreipiasi į pusdievius, nes ji beprotiškai trokšta patenkinti savo aistrą. Taip atsitinka, kai gyvoji esybė geidžia ko nors nederamo, ir Patsai Viešpats jos troškimo neišpildo. „Caitanya-cāritamṛtoje“ sakoma, kad žmogaus, garbinančio Aukščiausiąjį Viešpatį ir tuo pačiu svajojančio apie materialius malonumus, norai – prieštaringi. Pasiaukojimo tarnystė Aukščiausiajam Viešpačiui ir pusdievio garbinimas negali būti lygiaverčiai, nes pusdievio garbinimas – materiali veikla, o pasiaukojimo tarnystė Aukščiausiajam Viešpačiui – visiškai dvasinė veikla.

Az Istenhez visszatérni kívánó élőlény számára az anyagi vágyak akadályokat jelentenek. Az Úr tiszta bhaktája éppen ezért nem kapja meg azt az anyagi áldást, amelyet azok a csekély értelmű élőlények kívánnak, akik a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálata helyett az anyagi világ félisteneinek imádatát választják.

Gyvajai esybei, trokštančiai grįžti pas Dievą, materialūs troškimai yra didelė kliūtis. Todėl tyras Viešpaties bhaktas neapdovanojamas tomis materialiomis malonėmis, kurių siekia menkesnio intelekto gyvosios esybės. Štai kodėl siekiantieji materialių malonių garbina materialiame pasaulyje viešpataujančius pusdieviu ir nenori pasiaukojamai tarnauti Aukščiausiajam Viešpačiui.