Skip to main content

22. VERS

TEXT 22

Szöveg

Verš

sa tayā śraddhayā yuktas
tasyārādhanam īhate
labhate ca tataḥ kāmān
mayaiva vihitān hi tān
sa tayā śraddhayā yuktas
tasyārādhanam īhate
labhate ca tataḥ kāmān
mayaiva vihitān hi tān

Szó szerinti jelentés

Synonyma

saḥ – ő; tayā – azzal; śraddhayā – a lelkesedéssel; yuktaḥ – megáldott; tasya – annak a félistennek; ārādhanam – az imádata iránt; īhate – vágyik; labhate – eléri; ca – és; tataḥ – azáltal; kāmān – vágyait; mayā – Általam; eva – egyedül; vihitān – teljesítetteket; hi – bizony; tān – azokat.

saḥ — on; tayā — s tou; śraddhayā — vírou; yuktaḥ — vybavený; tasya — toho poloboha; ārādhanam — o uctívání; īhate — snaží se; labhate — získá; ca — a; tataḥ — z toho; kāmān — své touhy; mayā — Mnou; eva — pouze; vihitān — zajištěné; hi — jistě; tān — ty.

Fordítás

Překlad

Ilyen hittel megáldva egy bizonyos félisten imádatára törekszik, s vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat megadja.

S takovou vírou se snaží uctívat tohoto poloboha a dosahuje cíle své touhy. Ve skutečnosti jsem to však pouze Já, kdo uděluje tyto dary.

Magyarázat

Význam

A Legfelsőbb Úr engedélye nélkül a félistenek nem tudják megjutalmazni imádójukat. Az élőlény elfelejtheti, hogy minden a Legfelsőbb Úr tulajdona, ám a félistenek sohasem. A félistenek imádata és a kívánt eredmények elérése tehát nem a félistenektől, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendelésétől függ. A kevésbé értelmes élőlények ezt nem tudják, ezért némi nyereség reményében ostoba módon a félistenekhez fordulnak. A tiszta bhakta azonban csakis a Legfelsőbb Úrhoz imádkozik, ha szüksége van valamire, de valójában nem is jellemző rá, hogy anyagi javakat kérjen az Úrtól. Az élőlények általában azért fordulnak a félistenekhez, mert őrült módjára vágynak kéjes vágyaik kielégülésére. Ez történik, amikor az élőlény valami jogtalan dolgot kíván, amit az Úr nem teljesít. A Caitanya-caritāmṛta írja, hogy ha az ember a Legfelsőbb Urat imádja, ám ezzel egyidejűleg anyagi élvezetre vágyik, akkor vágyai ellentmondásba kerülnek. A Legfelsőbb Úr odaadó szolgálata és a félistenek imádata nem állhat ugyanazon a szinten, mert egy félisten imádata anyagi, míg a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálata teljesen lelki természetű.

Polobozi nemohou svým oddaným udílet požehnání bez souhlasu Nejvyššího Pána. Živá bytost může zapomenout, že vše je majetkem Nejvyššího, ale polobozi nezapomínají. Jejich uctívání a dosažení vytoužených výsledků tedy nezařizují oni sami, ale Nejvyšší Osobnost Božství. Méně inteligentní živá bytost to neví, a proto se s touhou po určitém prospěchu pošetile obrací na ně. Čistý oddaný se však v případě, že něco potřebuje, modlí jedině k Nejvyššímu Pánu. Žádat o hmotný prospěch ovšem není známkou čistého oddaného. Živé bytosti se většinou obracejí na polobohy proto, že jsou posedlé chtíčem, který chtějí uspokojit. To se stává tehdy, když touží po něčem nevhodném a Pán jim sám jejich touhu nesplní. V Caitanya-caritāmṛtě stojí, že ten, kdo uctívá Nejvyššího Pána a zároveň touží po hmotném požitku, si ve svých touhách odporuje. Oddaná služba Nejvyššímu Pánu a uctívání polobohů nemohou být na stejné úrovni, protože uctívání polobohů je hmotná činnost, zatímco oddaná služba Nejvyššímu je zcela duchovní.

Az Istenhez visszatérni kívánó élőlény számára az anyagi vágyak akadályokat jelentenek. Az Úr tiszta bhaktája éppen ezért nem kapja meg azt az anyagi áldást, amelyet azok a csekély értelmű élőlények kívánnak, akik a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálata helyett az anyagi világ félisteneinek imádatát választják.

Pro živou bytost, která se chce vrátit k Bohu, jsou hmotné touhy překážkami. Čistý oddaný Pána proto nedostává hmotné dary, po nichž touží méně inteligentní osoby, které z toho důvodu dávají přednost uctívání polobohů hmotného světa před oddanou službou Nejvyšší Osobnosti Božství.