44. VERS

VERŠ 44

Szöveg

Verš

pūrvābhyāsena tenaiva
hriyate hy avaśo ’pi saḥ
jijñāsur api yogasya
śabda-brahmātivartate

Szó szerinti jelentés

Synonyma

pūrva – előző; abhyāsena – gyakorlata által; tena – azáltal; eva – bizony; hriyate – vonzódik; hi – biztosan; avaśaḥ – természetes módon; api – is; saḥ – ő; jijñāsuḥ – kíváncsi; api – még; yogasya – a yogáról; śabda-brahma – a szentírások rituális elvei; ativartate – felett áll.

pūrva — niekdajším; abhyāsena — cvičením; tena — to (božské vedomie); eva — určite; hriyate — ho priťahuje; hi — iste; avaśaḥ — automaticky; api — aj; saḥ — on; jijñāsuḥ — túžiaci poznať; api — dokonca; yogasya — o yoge; śabda-brahma — rituálne zásady písiem; ativartate — transcenduje.

Fordítás

Překlad

Előző élete isteni tudata folytán természetes módon vonzódni kezd a yoga elveihez, anélkül hogy kutatna utánuk. Az ilyen tudásra vágyó transzcendentalista mindig felette áll a szentírások rituális elveinek.

Lebo práve sila božského vedomia z jeho predchádzajúceho života spôsobuje, že ho automaticky priťahujú zásady yogy bez toho, aby ich hľadal. Taký transcendentalista túžiaci poznať yogu je vždy povznesený nad rituálne zásady písiem.

Magyarázat

Význam

Az emelkedett yogīk nem sokat törődnek az írások rítusaival, ám a yoga elveit, melyek a tökéletes Kṛṣṇa-tudathoz, a yoga legtökéletesebb szintjének eléréséhez segíthetik őket, természetes módon vonzónak találják. A Śrīmad-Bhāgavatam (3.33.7) így ír azzal kapcsolatban, hogy a fejlett transzcendentalisták figyelmen kívül hagyják a védikus rítusokat:

Pokročilých yogīnov príliš nepriťahujú rituálne zásady písiem, ale automaticky ich priťahujú princípy yogy, ktoré ich môžu povzniesť k úplnému vedomiu Kṛṣṇu, k najvyššej dokonalosti yogy. V Śrīmad-Bhāgavatame (3.33.7) sa o pokročilých transcendentalistoch, ktorých nezaujímajú vedske rituály, píše:

aho bata śva-paco ’to garīyān
yaj-jihvāgre vartate nāma tubhyam
tepus tapas te juhuvuḥ sasnur āryā
brahmānūcur nāma gṛṇanti ye te

„Ó, Uram! Akik szent nevedet éneklik, rendkívül magas szinten állnak a lelki életben, még akkor is, ha kutyaevők családjában születtek. Nem férhet hozzá kétség, hogy elvégeztek már minden vezeklést és áldozatot, megfürödtek valamennyi szent helyen, s áttanulmányozták az összes szentírást.”

„Ó, môj Pane! Ľudia, ktorí spievajú Tvoje sväté mená, sú duchovne veľmi pokročilí, aj keby pochádzali z rodín pojedačov psov. Títo ľudia už nepochybne vykonali všetky druhy obetí a sebaodriekania, vykonali očistné kúpele na všetkých svätých miestach a preštudovali všetky písma.“

Híres példa erre Haridāsa Ṭhākura esete, akit az Úr Caitanya egyik legfontosabb tanítványaként fogadott el. Haridāsa Ṭhākurát, noha muszlim családban született, az Úr Caitanya a nāmācārya helyzetébe emelte, amiatt, hogy szigorúan betartotta fogadalmát, s mindennap háromszázezerszer mondta ki az Úr szent nevét: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Örökké az Úr szent nevét énekelte, s ez bizonyítja, hogy előző életében már elvégezte a Védák által előírt összes rítust, amit śabda-brahmának hívnak. Amíg tehát az ember nem tisztul meg, addig nem képes sem a Kṛṣṇa-tudat elveit követni, sem pedig az Úr szent nevét, a Hare Kṛṣṇa mantrát énekelni.

Týmto sa preslávil Haridās Ṭhākur, jeden z najväčších žiakov Śrī Caitanyu Mahāprabhua. Napriek tomu, že sa narodil v mohamedánskej rodine, Śrī Caitanya mu dal titul nāmācārya, lebo prísne dodržiaval svätý sľub, že bude denne tristotisíckrát opakovať Pánovo sväté meno: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Môžeme teda ľahko pochopiť, že v minulom živote musel prejsť všetkými vedskymi rituálmi (śabda-brahma), lebo mohol bez prestania opakovať Pánove sväté mená. Ak človek nie je očistený, nemôže dodržiavať zásady duchovného života a nemôže ani spievať sväté Božie mená, Hare Kṛṣṇa.