44. VERS

TEXT 44

Szöveg

Tekst

pūrvābhyāsena tenaiva
hriyate hy avaśo ’pi saḥ
jijñāsur api yogasya
śabda-brahmātivartate

Szó szerinti jelentés

Synoniemen

pūrva – előző; abhyāsena – gyakorlata által; tena – azáltal; eva – bizony; hriyate – vonzódik; hi – biztosan; avaśaḥ – természetes módon; api – is; saḥ – ő; jijñāsuḥ – kíváncsi; api – még; yogasya – a yogáról; śabda-brahma – a szentírások rituális elvei; ativartate – felett áll.

pūrva — vorige; abhyāsena — door beoefening; tena — door die; eva — zeker; hriyate — wordt aangetrokken; hi — ongetwijfeld; avaśaḥ — vanzelf; api — ook; saḥ — hij; jijñāsuḥ — nieuwsgierig; api — zelfs; yogasya — over yoga; śabda-brahma — ritualistische principes van de geschriften; ativartate — transcendeert.

Fordítás

Vertaling

Előző élete isteni tudata folytán természetes módon vonzódni kezd a yoga elveihez, anélkül hogy kutatna utánuk. Az ilyen tudásra vágyó transzcendentalista mindig felette áll a szentírások rituális elveinek.

Op grond van het goddelijk bewustzijn van zijn vorige leven raakt hij vanzelf aangetrokken tot de principes van yoga, zelfs zonder ernaar op zoek te zijn. Zo’n leergierige transcendentalist staat altijd boven de ritualistische principes van de geschriften.

Magyarázat

Betekenisverklaring

Az emelkedett yogīk nem sokat törődnek az írások rítusaival, ám a yoga elveit, melyek a tökéletes Kṛṣṇa-tudathoz, a yoga legtökéletesebb szintjének eléréséhez segíthetik őket, természetes módon vonzónak találják. A Śrīmad-Bhāgavatam (3.33.7) így ír azzal kapcsolatban, hogy a fejlett transzcendentalisták figyelmen kívül hagyják a védikus rítusokat:

Gevorderde yogī’s voelen zich niet zo aangetrokken tot de rituelen die in de heilige teksten staan, maar raken vanzelf aangetrokken tot de principes van yoga, die hen tot compleet Kṛṣṇa-bewustzijn kunnen verheffen, wat de hoogste perfectie in yoga is. Dat gevorderde transcendentalisten de Vedische rituelen niet in acht nemen, wordt in het Śrīmad-Bhāgavatam (3.33.7) als volgt uitgelegd:

aho bata śva-paco ’to garīyān
yaj-jihvāgre vartate nāma tubhyam
tepus tapas te juhuvuḥ sasnur āryā
brahmānūcur nāma gṛṇanti ye te

„Ó, Uram! Akik szent nevedet éneklik, rendkívül magas szinten állnak a lelki életben, még akkor is, ha kutyaevők családjában születtek. Nem férhet hozzá kétség, hogy elvégeztek már minden vezeklést és áldozatot, megfürödtek valamennyi szent helyen, s áttanulmányozták az összes szentírást.”

‘O mijn Heer! Zij die Uw heilige namen chanten zijn zeer, zeer ver gevorderd in het spirituele leven, zelfs al zijn ze geboren in families van hondeneters. Deze chanters hebben ongetwijfeld al lang allerlei soorten van ascese en offers verricht, een bad genomen in alle heilige plaatsen en hun studie van alle heilige teksten beëindigd.’

Híres példa erre Haridāsa Ṭhākura esete, akit az Úr Caitanya egyik legfontosabb tanítványaként fogadott el. Haridāsa Ṭhākurát, noha muszlim családban született, az Úr Caitanya a nāmācārya helyzetébe emelte, amiatt, hogy szigorúan betartotta fogadalmát, s mindennap háromszázezerszer mondta ki az Úr szent nevét: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Örökké az Úr szent nevét énekelte, s ez bizonyítja, hogy előző életében már elvégezte a Védák által előírt összes rítust, amit śabda-brahmának hívnak. Amíg tehát az ember nem tisztul meg, addig nem képes sem a Kṛṣṇa-tudat elveit követni, sem pedig az Úr szent nevét, a Hare Kṛṣṇa mantrát énekelni.

Het beroemde voorbeeld hiervan is Ṭhākura Haridāsa, die door Heer Caitanya aanvaard werd als een van Zijn belangrijkste discipelen. Hoewel Ṭhākura Haridāsa in een moslimfamilie geboren was, werd hij door Heer Caitanya tot de positie van nāmācārya verheven, omdat hij zich strikt aan zijn principe hield van het dagelijks chanten van driehonderdduizend heilige namen van de Heer: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. En het feit dat hij de heilige naam van de Heer onafgebroken chantte, maakt duidelijk dat hij in zijn vorige leven alle ritualistische methoden van de Veda’s, die bekendstaan als śabda-brahma, doorlopen moet hebben. Dit betekent dus dat zonder gezuiverd te zijn iemand de principes van het Kṛṣṇa-bewustzijn niet kan aanvaarden en evenmin de heilige naam van de Heer, Hare Kṛṣṇa, kan chanten.