35. VERS

TEXT 35

Szöveg

Tekst

śrī-bhagavān uvāca
asaṁśayaṁ mahā-bāho
mano durnigrahaṁ calam
abhyāsena tu kaunteya
vairāgyeṇa ca gṛhyate

Szó szerinti jelentés

Synoniemen

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; asaṁśayam – kétségtelenül; mahā-bāho – ó, erős karú; manaḥ – az elme; durnigraham – nehezen legyőzhető; calam – ingadozó; abhyāsena – gyakorlással; tu – de; kaunteya – ó, Kuntī fia; vairāgyeṇa – közömbösséggel; ca – is; gṛhyate – szabályozható.

śrī-bhagavān uvāca — de Persoonlijkheid Gods zei; asaṁśayam — ongetwijfeld; mahā-bāho — o sterkgearmde; manaḥ — de geest; durnigraham — moeilijk te bedwingen; calam — rusteloos; abhyāsena — door oefening; tu — maar; kaunteya — o zoon van Kuntī; vairāgyeṇa — door onthechting; ca — ook; gṛhyate — kan op die manier beheerst worden.

Fordítás

Vertaling

Az Úr Śrī Kṛṣṇa így szólt: Ó, Kuntī erős karú fia! A nyugtalan elmét legyőzni kétségtelenül nagyon nehéz, de a megfelelő gyakorlás és a ragaszkodásnélküliség célhoz vezet.

Heer Śrī Kṛṣṇa zei: O sterkgearmde zoon van Kuntī, het is ongetwijfeld erg moeilijk om de rusteloze geest te bedwingen, maar het is mogelijk door de juiste oefening en door onthechting.

Magyarázat

Betekenisverklaring

Az Istenség Személyisége elfogadja Arjuna véleményét, miszerint a csökönyös elme szabályozása rendkívül nehéz, de ugyanakkor azt is mondja, hogy a gyakorlás és a ragaszkodástól való mentesség segítségével az ember sikerrel járhat. Mit is jelent ez a gyakorlás? Ebben a korszakban senki sem képes szigorúan betartani a szabályokat és előírásokat, például hogy magányos és szent helyen éljen, elméjét rögzítse a Felsőlélekre, szabályozza az érzékeket és az elmét, éljen cölibátusban és egyedül stb. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlása közben azonban az ember kilenc formában szolgálhatja odaadóan az Urat. Az első és legfontosabb odaadó elfoglaltság a Kṛṣṇáról való hallás. Ez nagyon hatásos transzcendentális folyamat, amely megtisztítja az elmét minden kételkedéstől. Minél többet hall az ember Kṛṣṇáról, annál inkább megvilágosodik, s eltávolodik mindentől, ami eltérítheti Tőle. A vairāgyát könnyen elsajátíthatjuk azáltal, hogy elménket elszigeteljük az olyan tettektől, amelyek nem állnak kapcsolatban az Úr odaadó szolgálatával. Vairāgya annyit jelent, mint megválni az anyagtól és lelki elfoglaltságot adni az elmének. A ragaszkodásmentességhez vezető imperszonalista folyamat sokkal nehezebb, mint az elmét Kṛṣṇa tetteire rögzíteni. Az utóbbi rendkívül célszerű, mert Kṛṣṇáról hallva az ember természetes módon ragaszkodni fog a Legfelsőbb Lélekhez. Ezt a ragaszkodást hívják pareśānubhavának, azaz lelki elégedettségnek. Olyan ez, mint amikor az éhes ember minden lenyelt falat után elégedettséget érez: minél többet eszik, annál elégedettebbnek és erősebbnek érzi magát. Ehhez hasonlóan az odaadó szolgálat végzése következtében transzcendentális elégedettséget érzünk, amikor az elme eltávolodik az anyagi tárgyaktól. Ahhoz hasonlíthatjuk ezt, mint amikor szakszerű kezeléssel és megfelelő étrenddel meggyógyítunk egy betegséget. Az őrült elme számára ezért a legjobb kezelés az Úr Kṛṣṇa transzcendentális tetteinek hallgatása, a szenvedő beteg megfelelő diétája pedig a Kṛṣṇának felajánlott étel. Ez a kezelés nem más, mint a Kṛṣṇa-tudat folyamata.

De moeilijkheid om de koppige geest te bedwingen waarover Arjuna sprak, wordt ook door de Persoonlijkheid Gods onderkend, maar tegelijkertijd geeft Hij de suggestie dat het mogelijk is door oefening en onthechting. Wat houdt die oefening in? In het huidige tijdperk kan niemand de strikte regels en bepalingen naleven die zeggen dat men zich in een heilige plaats moet vestigen, de geest op de Superziel moet richten, de zintuigen en de geest moet beheersen, celibatair en in afzondering moet leven enz. Maar door het beoefenen van Kṛṣṇa-bewustzijn verricht men negen soorten devotionele dienst aan de Heer. De eerste en belangrijkste van deze devotionele bezigheden is horen over Kṛṣṇa. Dit is een zeer krachtige, transcendentale methode om de geest van alle twijfels te zuiveren. Hoe meer men over Kṛṣṇa hoort, des te verlichter en onthechter men wordt van alles wat de geest bij Kṛṣṇa weghaalt. Door de geest vrij te maken van gehechtheid aan activiteiten die niet aan de Heer gewijd zijn, kan iemand heel gemakkelijk vairāgya leren.

Vairāgya betekent onthechting van materie en het verdiepen van de geest in het spirituele. De spirituele onthechting die door de impersonalisten beoefend wordt, is moeilijker dan de geest gehecht maken aan de activiteiten van Kṛṣṇa. Dit laatste is praktisch, omdat men door te horen over Kṛṣṇa vanzelf gehecht raakt aan de Allerhoogste Ziel. Deze gehechtheid wordt pareśānubhava genoemd, spirituele voldoening. Het is te vergelijken met het gevoel van voldoening dat iemand die hongerig is ervaart bij elke hap die hij eet. Hoe meer een hongerig persoon eet, des te meer voldoening en kracht hij voelt. Op dezelfde manier voelt iemand transcendentale voldoening door devotionele dienst te verrichten, terwijl zijn geest onthecht raakt van materiële doelen. Het is te vergelijken met het genezen van een ziekte door een deskundige behandeling en het juiste dieet. Horen over de transcendentale activiteiten van Heer Kṛṣṇa is de deskundige behandeling voor de waanzinnige geest en het eten van voedsel dat aan Kṛṣṇa geofferd is, is voor de lijdende patiënt het juiste dieet. Deze behandeling is het proces van Kṛṣṇa-bewustzijn.