34. VERS

TEXT 34

Szöveg

Tekst

cañcalaṁ hi manaḥ kṛṣṇa
pramāthi balavad dṛḍham
tasyāhaṁ nigrahaṁ manye
vāyor iva su-duṣkaram

Szó szerinti jelentés

Synonyms

cañcalam – csapongó; hi – bizony; manaḥ – az elme; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; pramāthi – izgatott; bala-vat – erős; dṛḍham – csökönyös; tasya – annak; aham – én; nigraham – legyőzését; manye – gondolom; vāyoḥ – a szélnek; iva – mint; su-duṣkaram – nehéznek.

cañcalam — flakkende; hi — afgjort; manaḥ — sindet; kṛṣṇa — O Kṛṣṇa; pramāthi — ophidsende; bala-vat — stærkt; dṛḍham — genstridigt; tasya — af det; aham — Jeg; nigraham — underkuelsen; manye — forekommer mig; vāyoḥ — (som) af vinden; iva — ligeså; su-duṣkaram — svært.

Fordítás

Translation

Ó, Kṛṣṇa, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erős.

For sindet er hvileløst, uregerligt, genstridigt og meget stærkt, O Kṛṣṇa, og at kue det forekommer mig sværere end at tøjle vinden.

Magyarázat

Purport

Az elme olyannyira erős és csökönyös, hogy néha legyőzi az értelmet, noha valójában az alárendeltje. Kétségtelen, hogy annak az embernek, akinek a mindennapi életben oly sok támadással kell szembenéznie, nagyon nehéz uralkodnia az elméjén. Látszólag viselkedhet egyformán a baráttal és az ellenséggel, erre azonban hosszú távon egyetlen világi ember sem alkalmas, mert ez nehezebb, mint megfékezni a száguldó szelet. A védikus irodalom (Kaṭha-upaniṣad 1.3.3–4) így ír ezzel kapcsolatban:

FORKLARING: Sindet er så stærkt og genstridigt, at det af og til overvinder intelligensen, selv om det egentlig er meningen, at sindet skal være underordnet intelligensen. For et menneske, der lever i den praktiske verden og er oppe mod så mange fjendtlige elementer, er det afgjort meget svært at tøjle sindet. På kunstig vis kan man måske udvise en form for sindsligevægt over for ven såvel som fjende, men yderst set kan det ikke lade sig gøre for noget verdsligt menneske, for dette er sværere end at styre den rasende vind. Ifølge den vediske litteratur (Kaṭha Upaniṣad 1.3.3–4):

ātmānaṁ rathinaṁ viddhi
śarīraṁ ratham eva ca
buddhiṁ tu sārathiṁ viddhi
manaḥ pragraham eva ca

indriyāṇi hayān āhur
viṣayāṁs teṣu gocarān
ātmendriya-mano-yuktaṁ
bhoktety āhur manīṣiṇaḥ

„Az egyéni lélek az anyagi test szekerének utasa, az értelem pedig a hajtó. Az elme a gyeplő, az érzékek pedig a lovak. Ily módon örvend vagy szenved a lélek az elme és az érzékek társaságában – így vélekednek a nagy gondolkodók.” Valójában az értelemnek kellene irányítania az elmét, ám az elme olyannyira erős és csökönyös, hogy gyakran felülkerekedik az ember értelmén, épp úgy, ahogy egy heveny fertőzés is erősebb lehet az orvosság hatásánál. Az ilyen erős elmét a yoga gyakorlásával kellene megfékezni, ám egy Arjunához hasonló világi ember számára az efféle módszer nem megvalósítható. Milyen reményeket fűzhetnénk hát a modern emberhez? A versben említett hasonlat igen találó: az ember nem képes feltartóztatni a süvöltő szelet, s a féktelen elme megállítása még ennél is nehezebb. Az Úr Caitanya javaslata szerint erre a legkönnyebb módszer a „Hare Kṛṣṇa”, a nagy felszabadító mantra ismétlése végtelen alázatossággal. Az előírt folyamat a sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ: az elmét teljesen Kṛṣṇával kell betöltenünk. Csakis így válik lehetővé, hogy semmilyen más tevékenység ne zavarja meg.

“Den individuelle sjæl er passageren i den materielle krops vogn, og intelligensen er kusken. Sindet er tømmerne, og sanserne er hestene. På denne måde enten nyder eller lider selvet i selskab med sindet og sanserne. Således forstås det af de store tænkere.” Det er meningen, at intelligensen skal styre sindet, men sindet er så stærkt og uvilligt, at det ofte overvinder selv ens egen intelligens på samme måde, som en akut infektion kan overvinde medicinens virkning. Det er tanken, at et sådant stærkt sind skal beherskes gennem yoga, men den form for praksis er aldrig realistisk for en verdslig person som Arjuna for slet ikke at tale om det moderne menneske. Analogien, der anvendes her, er rammende: Man kan ikke fange den stormende vind. Og det er endnu sværere at fange det stormfyldte sind. Den nemmeste måde at beherske sindet på er, som Herren Caitanya har anbefalet det, i al ydmyghed at recitere “Hare Kṛṣṇa”, det store udfrielses-mantra. Den foreskrevne metode er sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ (ŚB. 9.4.18): Man skal engagere sit sind fuldstændigt i Kṛṣṇa. Først da vil der ikke være andre ting til at agitere sindet.