Skip to main content

25. VERS

VERŠ 25

Szöveg

Verš

śanaiḥ śanair uparamed
buddhyā dhṛti-gṛhītayā
ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā
na kiñcid api cintayet
śanaiḥ śanair uparamed
buddhyā dhṛti-gṛhītayā
ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā
na kiñcid api cintayet

Szó szerinti jelentés

Synonyma

śanaiḥ – fokozatosan; śanaiḥ – lépésről lépésre; uparamet – vissza kell tartania; buddhyā – az értelem által; dhṛti-gṛhītayā – meggyőződéssel; ātma-saṁstham – a transzcendensben megállapodottá; manaḥ – az elmét; kṛtvā – téve; na – ne; kiñcit – bármi másra; api – se; cintayet – gondoljon.

śanaiḥ — postupne; śanaiḥ — krok za krokom; uparamet — mal by pevne uchopiť; buddhyā — inteligenciou; dhṛti-gṛhītayā — s pevným presvedčením; ātma-saṁstham — spočinúť v transcendencii; manaḥ — myseľ; kṛtvā — konajúc; na — nie; kiñcit — nič iné; api — nech; cintayet — myslieť na.

Fordítás

Překlad

Az ember teljes meggyőződéssel, értelme segítségével fokozatosan, lépésről lépésre szilárduljon meg a transzban, s így elméjét rögzítse egyedül az önvalóra. Semmi másra ne gondoljon.

Mal by postupne, krok za krokom, spočinúť v tranze pomocou inteligencie a s plným presvedčením. Takto môže upriamiť myseľ na vlastné „ja“ a nemyslieť na nič iné.

Magyarázat

Význam

Helyes meggyőződése és értelme segítségével az embernek fokozatosan el kell érnie a pratyāhārának nevezett szintet, ahol minden érzéktevékenység megszűnik. Az elmének, melyet az ember a meggyőződés, a meditáció és az érzéktevékenységek beszüntetése segítségével megzabolázott, meg kell állapodnia a transzban, azaz a samādhiban. Ezen a szinten nem kell már többé tartania attól, hogy újra visszatér az anyagi életfelfogás kötelékeibe. Más szóval tehát annak ellenére, hogy az ember mindaddig, míg anyagi teste van, kapcsolatban áll az anyaggal, nem szabad érzékkielégítésre gondolnia. A Legfelsőbb Én örömén kívül semmilyen boldogságra ne gondoljon. A Kṛṣṇa-tudat közvetlen gyakorlásával bárki könnyen eljuthat erre a szintre.

Pomocou správneho presvedčenia a inteligencie môže človek skoncovať so zmyslovými činnosťami. To sa nazýva pratyāhāra. Keď yogīn zastaví všetky činnosti zmyslov a ovláda svoju myseľ, môže potom v meditácii spočinúť v samādhi alebo vnútornom vytržení. Na tejto úrovni mu už nehrozí nebezpečenstvo, že by opäť poklesol do materialistického spôsobu života. Inými slovami, nemali by sme myslieť na zmyslové pôžitky, aj keď sme kvôli našim hmotným telám nútení byť v styku s hmotou. Jediný pôžitok, o ktorom môžeme rozjímať, je, ako potešiť Śrī Kṛṣṇu. Tento stav môžeme ľahko dosiahnuť priamou oddanou službou s mysľou uprenou na Kṛṣṇu.