Skip to main content

25. VERS

VERSOS 25

Szöveg

Texto

śanaiḥ śanair uparamed
buddhyā dhṛti-gṛhītayā
ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā
na kiñcid api cintayet
śanaiḥ śanair uparamed
buddhyā dhṛti-gṛhītayā
ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā
na kiñcid api cintayet

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

śanaiḥ – fokozatosan; śanaiḥ – lépésről lépésre; uparamet – vissza kell tartania; buddhyā – az értelem által; dhṛti-gṛhītayā – meggyőződéssel; ātma-saṁstham – a transzcendensben megállapodottá; manaḥ – az elmét; kṛtvā – téve; na – ne; kiñcit – bármi másra; api – se; cintayet – gondoljon.

śanaiḥ — gradualmente; śanair — passo a passo; uparamet — deve-se conter; buddhyā — pela inteligência; dhṛti-gṛhītayā — levado pela convicção; ātma-saṁstham — colocado em transcendência; manaḥ — mente; kṛtvā — fazendo; na — não; kiñcit — nenhuma outra coisa; api — mesmo; cintayet — deve pensar em.

Fordítás

Tradução

Az ember teljes meggyőződéssel, értelme segítségével fokozatosan, lépésről lépésre szilárduljon meg a transzban, s így elméjét rögzítse egyedül az önvalóra. Semmi másra ne gondoljon.

Aos poucos, passo a passo, o yogī deve se situar em transe por meio da inteligência alimentada pela convicção plena, e assim a mente deve fixar-se no Eu apenas e não deve pensar em mais nada.

Magyarázat

Comentário

Helyes meggyőződése és értelme segítségével az embernek fokozatosan el kell érnie a pratyāhārának nevezett szintet, ahol minden érzéktevékenység megszűnik. Az elmének, melyet az ember a meggyőződés, a meditáció és az érzéktevékenységek beszüntetése segítségével megzabolázott, meg kell állapodnia a transzban, azaz a samādhiban. Ezen a szinten nem kell már többé tartania attól, hogy újra visszatér az anyagi életfelfogás kötelékeibe. Más szóval tehát annak ellenére, hogy az ember mindaddig, míg anyagi teste van, kapcsolatban áll az anyaggal, nem szabad érzékkielégítésre gondolnia. A Legfelsőbb Én örömén kívül semmilyen boldogságra ne gondoljon. A Kṛṣṇa-tudat közvetlen gyakorlásával bárki könnyen eljuthat erre a szintre.

Por meio de convicção e inteligência apropriadas, deve-se aos poucos cessar as atividades dos sentidos. Isto se chama pratyāhāra. A mente, sendo controlada pela convicção, meditação e cessação dos sentidos, deve situar-se em transe, ou samādhi. Nessa altura, o yogī já não corre nenhum risco de ocupar-se na concepção de vida material. Em outras palavras, embora se envolva com a matéria enquanto tiver um corpo material, ele não deve pensar em gozo dos sentidos. Não se deve pensar em nenhum prazer diferente do prazer do Eu Supremo. Alcança-se facilmente este estado pela prática direta da consciência de Kṛṣṇa.