Skip to main content

17. VERS

TEXT 17

Szöveg

Text

yuktāhāra-vihārasya
yukta-ceṣṭasya karmasu
yukta-svapnāvabodhasya
yogo bhavati duḥkha-hā
yuktāhāra-vihārasya
yukta-ceṣṭasya karmasu
yukta-svapnāvabodhasya
yogo bhavati duḥkha-hā

Szó szerinti jelentés

Synonyms

yukta – a szabályozott; āhāra – evésűnek; vihārasya – és pihenésűnek; yukta – a szabályozott; ceṣṭasya – létfenntartásúnak; karmasu – a kötelességek végrehajtása közben; yukta – a szabályozott; svapna-avabodhasya – alvásúnak és ébrenlétűnek; yogaḥ – a yoga gyakorlása; bhavati – lesz; duḥkha-hā – fájdalmat enyhítő.

yukta — regulated; āhāra — eating; vihārasya — recreation; yukta — regulated; ceṣṭasya — of one who works for maintenance; karmasu — in discharging duties; yukta — regulated; svapna-avabodhasya — sleep and wakefulness; yogaḥ — practice of yoga; bhavati — becomes; duḥkha- — diminishing pains.

Fordítás

Translation

Akinek evése, alvása, pihenése és munkája szabályozott, az a yoga gyakorlásával minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni.

He who is regulated in his habits of eating, sleeping, recreation and work can mitigate all material pains by practicing the yoga system.

Magyarázat

Purport

A szertelenség az evésben, az alvásban, a védekezésben és a nemi életben – melyek mind a test követelései – gátolhatja a yoga gyakorlásában tett fejlődést. Ami az evést illeti, azt csak akkor lehet szabályozni, ha az ember hozzászokott, hogy csakis prasādát, megszentelt ételt fogyasszon. A Bhagavad-gītā szerint (9.26) az Úr Kṛṣṇának zöldségeket, virágokat, gyümölcsöket, gabonaféléket, tejet stb. ajánlanak fel, s a Kṛṣṇa-tudatú ember így megtanulja, hogy ne fogyasszon olyan ételt, ami nem emberi táplálék, s ami nem tartozik a jóság kategóriájába. Ami az alvását illeti, Kṛṣṇa-tudatos kötelességei végrehajtása közben mindig éber, ezért nagy veszteségnek tekint minden percet, amelyet alvással tölt. Avyartha-kālatvam: a Kṛṣṇa-tudatú ember képtelen elviselni, hogy életéből akár egy percet is az Úr szolgálata nélkül töltsön, s ezért a lehető legkevesebbre csökkenti alvását. Példaképe ebben Śrīla Rūpa Gosvāmī, aki mindig Kṛṣṇa szolgálatába merült, s nem aludt többet napi két óránál, sőt néha még annyit sem. Haridāsa Ṭhākura még prasādát sem fogyasztott, s egy pillanatot sem aludt addig, amíg el nem végezte napi japa-gyakorlatát, amelynek során háromszázezerszer mondta ki az Úr szent nevét. Ami pedig tetteit illeti: aki Kṛṣṇa-tudatú, nem tesz semmi olyat, ami nem áll kapcsolatban Kṛṣṇa érdekével, így munkája mindig szabályozott, s mentes az érzékkielégítéstől. Mivel az ő esetében nincs szó érzékkielégítésről, anyagi értelemben vett pihenéséről sem beszélhetünk. És mivel munkájában, beszédében, alvásában, ébrenlétében és testének minden működésében egyaránt szabályozottan él, számára nem létezik anyagi nyomorúság.

Extravagance in the matter of eating, sleeping, defending and mating – which are demands of the body – can block advancement in the practice of yoga. As far as eating is concerned, it can be regulated only when one is practiced to take and accept prasādam, sanctified food. Lord Kṛṣṇa is offered, according to the Bhagavad-gītā (9.26), vegetables, flowers, fruits, grains, milk, etc. In this way, a person in Kṛṣṇa consciousness becomes automatically trained not to accept food not meant for human consumption, or not in the category of goodness. As far as sleeping is concerned, a Kṛṣṇa conscious person is always alert in the discharge of his duties in Kṛṣṇa consciousness, and therefore any unnecessary time spent sleeping is considered a great loss. Avyartha-kālatvam: a Kṛṣṇa conscious person cannot bear to pass a minute of his life without being engaged in the service of the Lord. Therefore, his sleeping is kept to a minimum. His ideal in this respect is Śrīla Rūpa Gosvāmī, who was always engaged in the service of Kṛṣṇa and who could not sleep more than two hours a day, and sometimes not even that. Ṭhākura Haridāsa would not even accept prasādam nor even sleep for a moment without finishing his daily routine of chanting with his beads three hundred thousand names. As far as work is concerned, a Kṛṣṇa conscious person does not do anything which is not connected with Kṛṣṇa’s interest, and thus his work is always regulated and is untainted by sense gratification. Since there is no question of sense gratification, there is no material leisure for a person in Kṛṣṇa consciousness. And because he is regulated in all his work, speech, sleep, wakefulness and all other bodily activities, there is no material misery for him.