Skip to main content

26. VERS

TEXT 26

Szöveg

Texte

kāma-krodha-vimuktānāṁ
yatīnāṁ yata-cetasām
abhito brahma-nirvāṇaṁ
vartate viditātmanām
kāma-krodha-vimuktānāṁ
yatīnāṁ yata-cetasām
abhito brahma-nirvāṇaṁ
vartate viditātmanām

Szó szerinti jelentés

Synonyms

kāma – a vágyaktól; krodha – és a dühtől; vimuktānām – felszabadultak számára; yatīnām – a szent emberek számára; yata-cetasām – az elméjükön tökéletesen uralkodók számára; abhitaḥ – hamarosan; brahma-nirvāṇam – a felszabadulás a Legfelsőbben; vartate – ott van; vidita-ātmanām – azok számára, akik önmegvalósításra tettek szert.

kāma: des désirs; krodha: et de la colère; vimuktānām: pour ceux qui sont libérés; yatīnām: pour les saints hommes; yata-cetasām: qui sont parfaitement maîtres de leur mental; abhitaḥ: assurée dans un futur proche; brahma-nirvāṇam: la libération dans le Suprême; vartate: est là; vidita-ātmanām: pour ceux qui ont réalisé le soi.

Fordítás

Translation

Akik mentesek a haragtól és minden anyagi vágytól, akik megvalósították igazi énjüket, önfegyelmezettek, s állandóan a tökéletességre törekszenek, azok kétségtelenül hamarosan felszabadulnak a Legfelsőbben.

La libération dans l’Absolu est très proche pour l’être ayant réalisé son identité spirituelle, et qui, maître de lui, libre de la colère et du désir matériel, s’efforce toujours d’atteindre la perfection.

Magyarázat

Purport

A szünet nélkül a felszabadulásra törekvő szent emberek közül a Kṛṣṇa-tudatú a legjobb. A Bhāgavatam (4.22.39) a következőképpen erősíti meg ezt a tényt:

D’entre tous les sages qui s’efforcent avec constance d’atteindre le salut, le dévot de Kṛṣṇa est le plus élevé, ainsi que le confirme le Śrīmad-Bhāgavatam (4.22.39):

yat-pāda-paṅkaja-palāśa-vilāsa-bhaktyā
karmāśayaṁ grathitam udgrathayanti santaḥ
tadvan na rikta-matayo yatayo ’pi ruddha-
sroto-gaṇās tam araṇaṁ bhaja vāsudevam
yat-pāda-paṅkaja-palāśa-vilāsa-bhaktyā
karmāśayaṁ grathitam udgrathayanti santaḥ
tadvan na rikta-matayo yatayo ’pi ruddha-
sroto-gaṇās tam araṇaṁ bhaja vāsudevam

„Törekedj egyedül arra, hogy odaadó szolgálatban imádd Vāsudevát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Még a nagy bölcsek sem képesek olyan sikeresen uralkodni az érzékek ösztönzésein, mint azok, akik transzcendentális gyönyörben élnek az Úr lótuszlábát szolgálva, kitépve a gyümölcsöző tettek utáni vágyak mélyre nyúló gyökereit.”

« Essayez seulement d’adorer Vāsudeva, le Seigneur Suprême, en Le servant avec amour et dévotion. Les plus grands sages ne parviennent pas à maîtriser leurs sens avec autant de force que ceux qui ont goûté au plaisir transcendantal que l’on éprouve en servant les pieds pareils-au-lotus du Seigneur, déracinant ainsi le désir fortement ancré de jouir des fruits de l’acte. »

A feltételekhez kötött lélekben a munka gyümölcsöző eredményeinek élvezetére irányuló vágy olyannyira mélyen gyökerezik, hogy nagy erőfeszítéseik dacára még a kiváló bölcsek is rendkívül nehezen győzik le. Az Úr bhaktája, aki a Kṛṣṇa-tudatban állandóan az odaadó szolgálatnak él, s tökéletes önmegvalósításra tett szert, nagyon hamar felszabadul a Legfelsőbben, s az önmegvalósításban gyökerező teljes tudása révén mindig transzban marad. Az alábbi vers egy hasonlattal él ezzel kapcsolatban:

Le désir de jouir des fruits de l’acte est si profondément ancré en l’âme conditionnée que les grands sages eux-mêmes, en dépit d’efforts considérables, ont du mal à le déraciner. Le dévot du Seigneur, par contre, parce qu’il sert constamment Kṛṣṇa avec amour et dévotion, parce qu’il est pleinement réalisé, obtient rapidement la libération suprême. Cette connaissance parfaite de la réalisation de soi lui permet de toujours rester en samādhi (extase méditative). Un passage des Écritures illustre bien ce procédé:

darśana-dhyāna-saṁsparśair
matsya-kūrma-vihaṅgamāḥ
svāny apatyāni puṣṇanti
tathāham api padma-ja
darśana-dhyāna-saṁsparśair
matsya-kūrma-vihaṅgamāḥ
svāny apatyāni puṣṇanti
tathāham api padma-ja

„Nézéssel, meditálással és érintéssel csupán a hal, a teknős és a madár neveli fel ivadékait. Hasonlóan gondoskodom én is gyermekeimről, ó, Padmaja!”

« Le poisson, la tortue et l’oiseau font éclore leurs œufs qui en les regardant, qui en méditant sur eux, qui en les touchant. C’est aussi ce que je fais, ô Padmaja. »

A hal úgy neveli fel ivadékait, hogy csupán nézi őket. A teknős ugyanezt meditálással teszi, ugyanis tojásait kint a szárazföldön rejti el, ő maga pedig a vízben meditál rajtuk. A Kṛṣṇa-tudatú ember, noha távol van az Úr hajlékától, eljuthat oda, egyszerűen azáltal, hogy szakadatlanul Rá gondol, azaz a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolja. Ő nem érzi az anyagi lét gyötrelmeit. Ezt az állapotot, amikor az ember szüntelenül a Legfelsőbbe merül, s ezért az anyagi szenvedés távol marad tőle, brahma-nirvāṇának nevezik.

Le poisson fait éclore ses œufs simplement en les regardant, et la tortue, simplement en méditant sur eux. Elle pond ses œufs dans le sable puis retourne à l’océan pour méditer sur sa progéniture. Il en est ainsi du dévot qui est en mesure d’atteindre le royaume du Seigneur – bien qu’il en soit fort éloigné – par sa méditation constante et son action dans la conscience de Kṛṣṇa. Parce que toujours il s’absorbe dans l’Absolu, il n’est plus affecté par les souffrances matérielles. Il connaît l’état que l’on appelle le brahma-nirvāṇa.