23. VERS

TEXT 23

Szöveg

Texto

śaknotīhaiva yaḥ soḍhuṁ
prāk śarīra-vimokṣaṇāt
kāma-krodhodbhavaṁ vegaṁ
sa yuktaḥ sa sukhī naraḥ

Szó szerinti jelentés

Palabra por palabra

śaknoti – képes; iha eva – a jelenlegi testben; yaḥ – aki; soḍhum – eltűrni; prāk – mielőtt; śarīra – a testet; vimokṣaṇāt – elhagyná; kāma – vágyból; krodha – és dühből; udbhavam – keletkező; vegam – ösztönzést; saḥ – ő; yuktaḥ – transzban; saḥ – ő; sukhī – boldog; naraḥ – emberi lény.

śaknoti — es capaz; iha eva — en el cuerpo actual; yaḥ — aquel que; soḍhum — de tolerar; prāk — antes; śarīra — el cuerpo; vimokṣaṇāt — abandonando; kāma — deseo; krodha — e ira; udbhavam — que se engendra de; vegam — impulsos; saḥ — él; yuktaḥ — en trance; saḥ — él; sukhī — feliz; naraḥ — ser humano.

Fordítás

Traducción

Ha valaki még jelen teste elhagyása előtt eljut oda, hogy képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s felül tud kerekedni a vágy és a harag hatalmán, az a megfelelő helyzetben van, s boldog ebben a világban.

Si antes de abandonar este cuerpo actual uno es capaz de tolerar los impulsos de los sentidos materiales y contener la fuerza del deseo y la ira, uno se halla bien situado y es feliz en este mundo.

Magyarázat

Significado

Ha valaki rendületlenül szeretne haladni az önmegvalósítás útján, meg kell próbálnia uralkodni az anyagi érzékek ösztönzésén – a beszéd, a düh, az elme, a gyomor, a nemi szervek és a nyelv késztetésén. Aki képes felülkerekedni e különféle érzékek és az elme ösztönzésén, azt gosvāmīnak vagy svāmīnak nevezik. A gosvāmīk rendkívül szigorú szabályokat követnek, s nem vesznek tudomást az érzékek ösztönzéséről. A kielégítetlen anyagi vágyak dühöt szülnek, mely izgatottá teszi az elmét, a mellkast és a szemet. Ezért az embernek gyakorolnia kell a felettük való uralmat, még mielőtt elhagyná ezt az anyagi testet. Aki képes erre, arról tudnunk kell, hogy megértette valódi énjét, s boldogan él az önmegvalósítás állapotában. A transzcendentalistának kötelessége, hogy kitartóan törekedjen a vágyak és a düh megfékezésére.

Si uno quiere progresar de un modo continuo en el sendero de la autorrealización, debe tratar de controlar las fuerzas de los sentidos materiales. Existen las fuerzas del habla, las fuerzas de la ira, las fuerzas de la mente, las fuerzas del estómago, las fuerzas del órgano genital y las fuerzas de la lengua. Aquel que es capaz de controlar las fuerzas de todos esos diferentes sentidos y que es capaz de controlar la mente, recibe el nombre de gosvāmī o svāmī. Esos gosvāmīs llevan una vida estrictamente controlada y renuncian por completo a las fuerzas de los sentidos. Cuando los deseos materiales no se sacian, provocan la ira, y, a raíz de ello, la mente, los ojos y el pecho se agitan. Por consiguiente, uno debe practicar el controlarlos antes de abandonar este cuerpo material. Se considera que aquel que puede hacerlo está autorrealizado y es, pues, feliz en el estado de la autorrealización. El trascendentalista tiene el deber de tratar enérgicamente de controlar el deseo y la ira.