19. VERS

VERŠ 19

Szöveg

Verš

ihaiva tair jitaḥ sargo
yeṣāṁ sāmye sthitaṁ manaḥ
nirdoṣaṁ hi samaṁ brahma
tasmād brahmaṇi te sthitāḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyma

iha – ebben az életben; eva – bizony; taiḥ – általuk; jitaḥ – legyőzött; sargaḥ – születés és halál; yeṣām – akiké; sāmye – nyugalomban; sthitam – ilyen helyzetben van; manaḥ – elme; nirdoṣam – hibátlan; hi – bizony; samam – egyensúlyban; brahma – mint a Legfelsőbb; tasmāt – ezért; brahmaṇi – a Legfelsőbben; te – ők; sthitāḥ – vannak.

iha — v tomto živote; eva — istotne; taiḥ — tí; jitaḥ — prekonali; sargaḥ — narodenie a smrť; yeṣām — ktorých; sāmye — v jednote; sthitam — zotrváva; manaḥ — myseľ; nirdoṣam — zbavení chýb; hi — určite; samam — v jednote; brahma — ako Najvyšší; tasmāt — preto; brahmaṇi — v Najvyššom; te — oni; sthitāḥ — zotrvávajú.

Fordítás

Překlad

Akiknek elméje a rendíthetetlenségben és kiegyensúlyozottságban állapodott meg, azok már legyőzték a születést és a halált. Hibátlanok ők, mint a Brahman, s így már a Brahmanban vannak.

Tí, ktorých myseľ zotrváva v rovnováhe a v harmónii, prekonali už zrodenie a smrť. Sú bezchybní ako Brahman, a preto už zotrvávajú v Brahmane.

Magyarázat

Význam

A fenti vers szerint az önmegvalósítást elértek ismertetőjele az elme kiegyensúlyozottsága. Akik valóban elérték ezt a síkot, azokra úgy kell tekinteni, hogy ők már legyőzték az anyagi lét törvényeit, vagyis a születést és a halált. Amíg az ember a testével azonosítja magát, addig feltételekhez kötött léleknek számít, ám amint önvalója felismerése révén felemelkedik a kiegyensúlyozottság szintjére, azonnal megszabadul a feltételekhez kötött élettől. Más szóval többé nem lesz arra ítélve, hogy megszülessen az anyagi világban – halála után a lelki égbe kerülhet. Az Úr hibátlan, mert mentes a vonzódástól és a gyűlölettől. Ha az élőlény megtisztul ezektől, ő is hibátlan lesz. Alkalmassá válik arra, hogy belépjen a lelki világba, s úgy kell rá tekinteni, hogy már felszabadult. Ismertetőjeleiről a következőkben olvashatunk.

Vyrovnaná myseľ je znamením sebarealizácie. To už bolo povedané vyššie. Tých, čo naozaj dosiahli toto štádium, treba považovať za osoby, ktoré prekonali hmotné podmienky, predovšetkým narodenie a smrť. Kým sa človek stotožňuje s telom, je pokladaný za podmienenú dušu. Len čo sa však povýši realizovaním svojho „ja“ na úroveň vyrovnanosti, vyslobodí sa z podmieneného života. Inými slovami, taký človek sa nemusí opäť narodiť v hmotnom svete, ale po smrti vstúpi do duchovného sveta. Pán nemá žiadnu chybu, pretože je zbavený pripútanosti a nenávisti. Takisto bude aj živá bytosť bez chyby a hodná vstupu do duchovného sveta, len čo sa zbaví lipnutia a nenávisti. Také osoby treba pokladať za oslobodené a ich vlastnosti sú opísané v ďalšom verši.