17. VERS
TEXT 17
Szöveg
Texte
tan-niṣṭhās tat-parāyaṇāḥ
gacchanty apunar-āvṛttiṁ
jñāna-nirdhūta-kalmaṣāḥ
tan-niṣṭhās tat-parāyaṇāḥ
gacchanty apunar-āvṛttiṁ
jñāna-nirdhūta-kalmaṣāḥ
Szó szerinti jelentés
Synonyms
tat-buddhayaḥ – akiknek értelme mindig a Legfelsőbbe merül; tat-ātmānaḥ – akiknek elméje mindig a Legfelsőbbe merül; tat-niṣṭhāḥ – akik egyedül a Legfelsőbben hisznek; tat-parāyaṇāḥ – akik teljes menedékre leltek Nála; gacchanti – mennek; apunaḥ-āvṛttim – felszabaduláshoz; jñāna – tudás által; nirdhūta – a megtisztultak; kalmaṣāḥ – kétségektől.
tat-buddhayaḥ: ceux dont l’intelligence est toujours fixée sur l’Absolu; tat-ātmānaḥ: ceux dont le mental est toujours fixé sur l’Absolu; tat-niṣṭhāḥ: ceux dont la foi n’est vouée qu’au Suprême; tat-parāyaṇāḥ: qui se réfugient complètement en Lui; gacchanti: vont; apunaḥ-āvṛttim: à la libération; jñāna: par la connaissance; nirdhūta: purifiés; kalmaṣāḥ: les concepts erronés.
Fordítás
Translation
Ha az ember értelme, elméje és hite szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, s menedéket is Benne talált, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitől, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.
Celui dont l’intelligence, le mental et la foi reposent en l’Absolu, son seul refuge, se libère, par la connaissance, de tout concept erroné. Il se dirige tout droit vers la libération.
Magyarázat
Purport
A Legfelsőbb Transzcendentális Igazság az Úr Kṛṣṇa. Az egész Bhagavad-gītā középpontjában az a kijelentés áll, miszerint Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ezt tanítja a védikus irodalom valamennyi könyve. A para-tattva a Legfelsőbb Valóságot jelenti, akit a Legfelsőbb ismerői mint Brahmant, mint Paramātmāt és mint Bhagavānt értenek meg. Bhagavān, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Abszolút végső aspektusa. Nincsen semmi, ami Nála magasabb rendű lenne. Az Úr azt mondja: mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya. A személytelen Brahmant is Kṛṣṇa tartja fenn: brahmaṇo hi pratiṣṭhāham. A Legfelsőbb Valóság tehát minden szempontból Kṛṣṇa. Akinek elméje, értelme és hite állandóan Kṛṣṇába merül, aki egyedül Nála keresett oltalmat – más szóval aki teljesen Kṛṣṇa-tudatú –, az már bizonyosan megszabadult valamennyi kétségétől, s a transzcendenssel kapcsolatban mindenről tökéletes tudással rendelkezik. A Kṛṣṇa-tudatú ember teljes mértékben képes megérteni, hogy Kṛṣṇában kettősség (egyidejű azonosság és egyediség) van, s e transzcendentális tudással felfegyverkezve rendületlenül haladhat előre a felszabadulás útján.
La Bhagavad-gītā tout entière comme, du reste, l’ensemble de la littérature védique, contribue à établir l’identité transcendantale de la Vérité Absolue, Dieu, Kṛṣṇa. Le mot para-tattva désigne la Réalité Suprême, que ceux qui connaissent l’Absolu perçoivent sous la forme du Brahman, du Paramātmā ou de Bhagavān (la Personne Suprême). L’aspect Bhagavān est l’ultime manifestation de l’Absolu. Il n’est rien au-delà, dit le Seigneur: mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañ-jaya. Même le Brahman impersonnel repose en Lui: brahmaṇo hi pratiṣṭhāham. Quel que soit l’angle sous lequel on se place, Kṛṣṇa demeure la Réalité Suprême.
L’être pleinement conscient de Kṛṣṇa, ou en d’autres mots, celui dont les pensées, l’intelligence et la foi demeurent fixées sur Sa Personne, prenant ainsi totalement refuge en Lui, est délivré de tout concept erroné et possède une connaissance parfaite de la transcendance. Il comprend la dualité divine (unicité et individualité simultanées). Fort de cette connaissance transcendantale, il progresse de façon certaine sur le sentier de la libération.