Skip to main content

9. VERS

TEXT 9

Szöveg

Tekstas

janma karma ca me divyam
evaṁ yo vetti tattvataḥ
tyaktvā dehaṁ punar janma
naiti mām eti so ’rjuna
janma karma ca me divyam
evaṁ yo vetti tattvataḥ
tyaktvā dehaṁ punar janma
naiti mām eti so ’rjuna

Szó szerinti jelentés

Synonyms

janma – születés; karma – tett; ca – is; me – Enyém; divyam – transzcendentális; evam – így; yaḥ – aki; vetti – ismeri; tattvataḥ – igazi valójában; tyaktvā – elhagyván; deham – ezt a testet; punaḥ – ismét; janma – születést; na – sohasem; eti – elér; mām – Engem; eti – elér; saḥ – ő; arjuna – ó, Arjuna.

janma — gimimą; karma — veiklą; ca — taip pat; me — Mano; divyam — transcendentinę; evam — kaip šią; yaḥ — kiekvienas, kuris; vetti — žino; tattvataḥ — iš tiesų; tyaktvā — palikęs nuošaly; deham — šį kūną; punaḥ — vėl; janma — į gimimą; na — niekad; eti — eina; mām — pas Mane; eti — ateina; saḥ — jis; arjuna — o Arjuna.

Fordítás

Translation

Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.

Kas suvokia transcendentinę Mano atėjimo ir žygių esmę, tas palikęs kūną daugiau negimsta materialiame pasaulyje, bet eina į amžinąją Mano buveinę, o Arjuna.

Magyarázat

Purport

A hatodik vers már megmagyarázta, hogyan száll alá az Úr transzcendentális hajlékából. Aki képes megérteni az Istenség Személyisége megjelenéséről szóló igazságot, az már megszabadult az anyagi kötelékektől, s ezért jelenlegi anyagi teste elhagyása után azonnal visszatér Isten országába. Az anyagi kötelékek alóli felszabadulás egyáltalán nem könnyű dolog az élőlény számára. Az imperszonalisták és a yogīk csak sok-sok megpróbáltatás és sok-sok élet után szabadulnak fel, ám ez a felszabadulás – beolvadás az Úr személytelen brahmajyotijába – csupán részleges, s magában rejti a veszélyt, hogy ismét visszatérnek ebbe az anyagi világba. De a bhakta csupán azáltal, hogy megérti az Úr testének és tetteinek transzcendentális természetét, jelen teste elhagyása után eljut az Ő hajlékára, és számára nem áll fenn többé a veszély, hogy vissza kell jönnie az anyagi világba. A Brahma-saṁhitā (5.33) leírja, hogy az Úrnak számtalan formája és inkarnációja van: advaitam acyutam anādim ananta-rūpam. Megannyi transzcendentális formával rendelkezik, ám mindegyik egy és ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ennek a ténynek a meggyőződésünkké kell válnia, annak ellenére, hogy a világi professzorok és empirikus filozófusok számára felfoghatatlan. A Védák kijelentik (Puruṣa-bodhinī-upaniṣad):

KOMENTARAS: Viešpaties nužengimas iš Savo transcendentinės buveinės jau buvo aprašytas 6-ame posme. Tas, kuris žino tiesą apie Dievo Asmens nužengimą, jau išsivadavęs iš materijos nelaisvės – palikęs materialų kūną jis grįžta į Dievo karalystę. Bet ištrūkti iš materijos vergijos gyvajai esybei nėra lengva. Impersonalistai ir yogai išsivaduoja tik patyrę daug vargo, po daugelio gimimų. Bet ir tas išsivadavimas įsiliejant į beasmenę Viešpaties brahmajyoti – tik dalinis, neapsaugantis nuo pavojaus grįžti į materialų pasaulį. O štai bhaktas vien todėl, kad suvokia transcendentinę Viešpaties kūno bei žygių prigimtį, palikęs kūną eina į Viešpaties buveinę, nerizikuodamas grįžti į materialų pasaulį. „Brahma-saṁhitoje“ (5.33) yra pasakyta, kad Viešpats turi daugybę pavidalų bei inkarnacijų: advaitam acyutam anādim ananta-rūpam. Nors Viešpats ir egzistuoja daugybe transcendentinių pavidalų, visi jie – vienas ir tas pats Aukščiausiasis Dievo Asmuo. Reikia įsisąmoninti šią tiesą ir ja patikėti, nepaisant to, kad jos nesugeba suprasti pasauliečiai eruditai bei filosofai empirikai. Vedose („Puruṣa-budhinī Upaniṣadoje“) sakoma:

eko devo nitya-līlānurakto
bhakta-vyāpī hṛdy antar-ātmā
eko devo nitya-līlānurakto
bhakta-vyāpī hṛdy antar-ātmā

„Az egyetlen Istenség Legfelsőbb Személyisége számtalan transzcendentális formáján keresztül örökké kapcsolatban áll tiszta bhaktáival.” Ezt a védikus kijelentést az Úr személyesen is megerősíti a Gītā e versében. Aki elfogadja ezt az igazságot a Védák és az Istenség Legfelsőbb Személyisége hiteles szavai alapján, s aki nem vesztegeti idejét filozófiai spekulációkra, az eléri a felszabadulás legtökéletesebb fokát. Ha valaki csupán hitből elfogadja ezt az igazságot, kétségtelenül felszabadulhat. A tat tvam asi védikus kijelentés valójában erre az esetre vonatkozik. Ha valaki megérti, hogy az Úr Kṛṣṇa a Legfelsőbb, vagy így szól Hozzá: „Te vagy maga a Legfelsőbb Brahman, az Istenség Személyisége”, az azon nyomban, minden kétséget kizáróan felszabadul, s biztos, hogy ezáltal az Úr transzcendentális társaságába kerül. Más szóval tehát az Úr hűséges bhaktája eléri a tökéletességet. Ezt az alábbi védikus kijelentés támasztja alá (Śvetāśvatara-upaniṣad. 3.8):

„Vienas ir tas pats Aukščiausiasis Dievo Asmuo amžinai egzistuoja daugybe transcendentinių pavidalų, kad galėtų palaikyti ryšius su besąlygiškai pasiaukojusiais Jam bhaktais.“ Šį Vedų požiūrį Pats Viešpats patvirtina aukščiau minėtu Gītos posmu. Kas pasikliaudamas Vedų bei Aukščiausiojo Dievo Asmens autoritetu pripažįsta šią tiesą ir nešvaisto laiko filosofiniams samprotavimams, tas pasiekia aukščiausią išsivadavimo pakopą. Pakanka patikėti šia tiesa ir, be jokių abejonių, pasieksi išsivadavimą. Šiuo atveju tiktų Vedų aforizmas tat tvam asi. Kas suvokia Viešpatį Kṛṣṇą esant Aukščiausiuoju ar kreipiasi į Jį žodžiais: „Tu būtent ir esi Aukščiausiasis Brahmanas, Aukščiausiasis Dievo Asmuo“, iš karto išsivaduoja; taigi jam garantuota galimybė transcendentiškai bendrauti su Viešpačiu. Kitaip sakant, ištikimas Viešpačiui bhaktas tampa tobulas, ir tai patvirtinama šiuo Vedų posmu:

tam eva viditvāti mṛtyum eti
nānyaḥ panthā vidyate ’yanāya
tam eva viditvāti mṛtyum eti
nānyaḥ panthā vidyate ’yanāya

„Az ember eljuthat a születéstől és haláltól való megszabadulás tökéletes szintjére csupán azáltal, hogy ismeri az Urat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Nincs más út, ami ehhez a tökéletességhez vezetne.” Az, hogy más lehetőség nincsen, azt jelenti, hogy aki nem érti meg, hogy az Úr Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész biztosan a tudatlanság kötőerejében van, és ennek következtében nem éri el a felszabadulást csupán azzal, hogy – úgymond – a mézesüveg külsejét nyalogatja, azaz a Bhagavad-gītāt a materialista tudás alapján értelmezi. Előfordulhat, hogy az efféle empirikus filozófusok nagyon fontos pozíciót töltenek be az anyagi világban, ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy alkalmasak a felszabadulásra. Az ilyen felfuvalkodott világi értelmiségieknek várniuk kell az Úr bhaktája indokolatlan kegyére. Hittel és tudással kell tehát művelnünk a Kṛṣṇa-tudatot, hogy ily módon elérjük a tökéletességet.

„Kad pasiektum tobulą išsivadavimą iš gimimo ir mirties, pakanka suvokti Viešpatį, Aukščiausiąjį Dievo Asmenį. Kito kelio į šį tobulumą nėra.“ („Śvetāśvatara Upaniṣada“ 3.8) Teigimas, kad nėra alternatyvos išsivadavimui, reiškia, kad žmogų, kuris nesuvokia Kṛṣṇos, kaip Aukščiausiojo Dievo Asmens, iš tikro įtakoja neišmanymo guṇa – jis neišsigelbės interpretuodamas „Bhagavad-gītą“ pagal pasaulietines mokslo normas, arba, vaizdžiai tariant, iš išorės laižydamas medaus stiklainį. Materialiame pasaulyje tokie filosofai empirikai gal ir labai įtakingi, tačiau tai nereiškia, kad jie verti išsivaduoti. Vienintelė viltis pasipūtusiems pasauliečiams eruditams – tai nepriežastinė Viešpaties bhakto malonė. Taigi tikėjimu ir žinojimu reikia ugdyt Kṛṣṇos sąmonę ir taip tapti tobulais.