Az ebben a fejezetben ismertetett yogát sanātana-yogának nevezik, amely az élőlény által végzett örök tetteket jelenti. Ez a yoga kétféle áldozati tevékenységet foglal magában: az egyik az anyagi javak feláldozása, a másik pedig az önvalóról szóló tudás megszerzése. Ez utóbbi tiszta lelki cselekedet. Ha az anyagi javak feláldozása nem kapcsolódik egybe a lelki önmegvalósítással, akkor az ilyen áldozat anyagi lesz, ám ha lelki céllal, azaz odaadó szolgálatban hajtják végre, akkor tökéletessé válik. A lelki tettekhez érve azt találjuk, hogy azok szintén két részre oszthatók: az önvalónak (a lélek eredeti helyzetének) a megértése, valamint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére vonatkozó igazság felismerése. Aki az igazi Bhagavad-gītā útját követi, az nagyon könnyen megértheti a lelki tudás e két fontos kategóriáját. Számára nem nehéz tökéletes tudást szerezni a lélekről, amely az Úr szerves része. Az ilyen tudás hasznos, mert aki ezt megérti, az könnyen megérti az Úr transzcendentális tetteit is. A fejezet elején maga a Legfelsőbb Úr beszélt transzcendentális cselekedeteiről. Aki nem érti meg a Gītā parancsait, az hitetlen, és úgy kell tekinteni rá, hogy visszaélt az Úrtól kapott töredék függetlenségével. Aki ezen utasítások ellenére sem érti meg az Úr igazi természetét – hogy Ő az örökkévaló, gyönyörrel teli és mindentudó Istenség Személyisége –, az kétségtelenül első számú ostoba. A Kṛṣṇa-tudat elveinek fokozatos elfogadásával véget vethetünk a tudatlanságnak. A Kṛṣṇa-tudatot különféle módszerekkel lehet felébreszteni: a félisteneknek végzett különféle áldozatokkal, a Brahmannak végzett áldozattal, a cölibátus áldozatával, a házasság áldozatával, az érzékek fegyelmezésének, a misztikus yoga gyakorlásának, a vezekléseknek, az anyagi javak feláldozásának, a Védák tanulmányozásának és a varṇāśrama-dharma társadalmi intézményében való részvételnek az áldozatával. Valamennyit áldozatnak nevezik, s mindegyikük a szabályozott cselekedeteken alapszik, de valamennyiben az önmegvalósítás a fontos tényező. Aki ezt a célt kutatja, az a Bhagavad-gītā igazi tanulmányozója, míg a Kṛṣṇa felsőbb hatalmában kételkedő visszaesik. Ajánlatos tehát, hogy a Bhagavad-gītāt vagy bármelyik más szentírást egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt, őt szolgálva és neki meghódolva tanulmányozzuk. A hiteles lelki tanítómester az öröktől fogva létező tanítványi láncolat tagja, és egy hajszálnyira sem tér el a Legfelsőbb Úr utasításaitól, amelyeket sok millió évvel ezelőtt a napisten is hallott, akitől a Bhagavad-gītā tanítása eljutott a földi világba. Követnünk kell tehát a Bhagavad-gītāt, magának a Gītānak az utasításai alapján, s kerülnünk kell az olyan önző embereket, akik a saját dicsőségükre vágyva letérítenek másokat az igaz útról. Kétség sem fér hozzá, hogy az Úr a legfelsőbb személy, s tettei transzcendentálisak. Aki ezt megérti, az már a Bhagavad-gītā tanulmányozása kezdetén felszabadul.