27. VERS

TEXT 27

Szöveg

Texto

sarvāṇīndriya-karmāṇi
prāṇa-karmāṇi cāpare
ātma-saṁyama-yogāgnau
juhvati jñāna-dīpite

Szó szerinti jelentés

Palabra por palabra

sarvāṇi – minden; indriya – érzéknek; karmāṇi – a tevékenységét; prāṇa-karmāṇi – az életlevegő működését; ca – is; apare – mások; ātma-saṁyama – az elmén uralkodva; yoga – az összekapcsoló folyamat; agnau – tüzében; juhvati – felajánlják; jñāna-dīpite – az önmegvalósításra vágyakozva.

sarvāṇi — de todos; indriya — los sentidos; karmāṇi — funciones; prāṇa-karmāṇi — funciones del aire vital; ca — también; apare — otros; ātma-saṁyama — del control de la mente; yoga — el proceso de vinculación; agnau — en el fuego de; juhvati — ofrecen; jñāna-dīpite — debido al anhelo de autorrealizarse.

Fordítás

Traducción

Akik az elme és az érzékek szabályozása által kívánják elérni az önmegvalósítást, azok az érzékek és az életlevegő működését ajánlják áldozatként a fegyelmezett elme tüzébe.

Otros, que están interesados en lograr la autorrealización a través del control de la mente y los sentidos, ofrecen a manera de oblaciones las funciones de todos los sentidos y del aire vital, en el fuego de la mente controlada.

Magyarázat

Significado

Ez a vers a Patañjali alapította yoga-rendszerre utal. Patañjali Yoga-sūtrája pratyag-ātmānak és parāg-ātmānak nevezi a lelket. Ha a lélek ragaszkodik az érzéki élvezethez, parāg-ātmānak nevezik, ha azonban lemond az érzéki élvezetről, pratyag-ātmā a neve. A lélek alá van vetve a testen belüli tízféle levegő működésének, s ez a légzés folyamatán keresztül érzékelhető. A Patañjali-féle yoga-rendszer a testlevegő működésének gyakorlati szabályozását tanítja. Ennek célja, hogy a belső levegő működése végső soron elősegítse a lélek megtisztulását az anyagi ragaszkodástól. E yoga-rendszer szerint a végső cél a pratyag-ātmā. Ez a pratyag-ātmā tartózkodik minden anyagi cselekedettől. Az érzékek és az érzéktárgyak kölcsönhatásban állnak egymással: a fül a hanggal a hallás érdekében, a szem a formával a látás érdekében, az orr az illattal a szaglás érdekében, a nyelv az ízzel az ízlelés érdekében, a kéz a tapintással a tapintásérzékelés érdekében. Ily módon mindegyik érzék az önvalón kívüli cselekedetekbe merül. Ezeket hívják a prāṇa-vāyu tevékenységeinek. Az apāṇa-vāyu lefelé megy, a vyāna-vāyu az összehúzódást és a tágulást segíti elő, a samāna-vāyu az egyensúlyt szabályozza, az udāna-vāyu pedig felfelé megy. A megvilágosodott tudatú ember mindezeket az önmegvalósítás érdekében használja.

Aquí se menciona el sistema de yoga concebido por Patañjali. En el Yoga-sūtra de Patañjali, al alma se le da los nombres de pratyag-ātmā y parāg-ātmā. Mientras el alma se mantiene apegada al disfrute de los sentidos, recibe el nombre de parag-ātmā, pero en cuanto la misma alma se desapega de dicho disfrute, se la llama pratyag-ātmā. El alma está supeditada a las funciones de diez clases de aire que actúan dentro del cuerpo, y ello se percibe a través del sistema respiratorio. El sistema de yoga Patañjali le enseña a uno a controlar de una forma técnica las funciones del aire del cuerpo, con objeto de que, finalmente, todas las funciones del aire interno favorezcan el proceso de purificar al alma del apego material. Según este sistema de yoga, pratyag-ātmā es el fin último. A este pratyag-ātmā se lo retira de las actividades con la materia. Los sentidos interaccionan con los objetos de los sentidos —tal como el oído, para oír; los ojos, para ver; la nariz, para oler; la lengua, para probar; la mano, para tocar—, y todos están, de ese modo, dedicados a actividades externas al ser. Todo ello se conoce como las funciones del prāṇa-vāyu. El apāna-vāyu va hacia abajo, el vyāna-vāyu actúa para encoger y expandir, el samāna-vāyu ajusta el equilibrio, el udāna-vāyu va hacia arriba; y cuando uno se ilumina, los ocupa a todos en la búsqueda de la autorrealización.