22. VERS
VERŠ 22
Szöveg
Verš
dvandvātīto vimatsaraḥ
samaḥ siddhāv asiddhau ca
kṛtvāpi na nibadhyate
dvandvātīto vimatsaraḥ
samaḥ siddhāv asiddhau ca
kṛtvāpi na nibadhyate
Szó szerinti jelentés
Synonyma
yadṛcchā – magától; lābha – nyereséggel; santuṣṭaḥ – elégedett; dvandva – kettősségen; atītaḥ – felülemelkedett; vimatsaraḥ – irigységtől mentes; samaḥ – rendíthetetlen; siddhau – sikerben; asiddhau – kudarcban; ca – is; kṛtvā – cselekedve; api – habár; na – sohasem; nibadhyate – kerül befolyás alá.
yadṛcchā — samo od seba; lābha — so ziskom; santuṣṭaḥ — spokojný; dvandva — duality; atītaḥ — prekonal; vimatsaraḥ — zbavený závisti; samaḥ — nemenný; siddhau — pri úspechu; asiddhau — neúspechu; ca — tiež; kṛtvā — koná; api — aj keď; na — nikdy; nibadhyate — pútaný.
Fordítás
Překlad
Aki elégedett a magától kínálkozó nyereséggel, aki megszabadult az ellentétpároktól, aki nem irigy, s aki a sikerben és a kudarcban egyaránt rendíthetetlen, azt bár cselekszik, sohasem kötik le tettei.
Uspokojí sa so všetkým, čo príde samo od seba, je zbavený dualít, nikomu nezávidí a je rovnako pokojný pri úspechu i nezdare. Preto nie je nikdy pútaný, aj keď koná činy.
Magyarázat
Význam
A Kṛṣṇa-tudatú ember még teste fenntartása érdekében sem tesz erőfeszítést, s megelégszik a magától kínálkozó haszonnal. Nem koldul és nem kér kölcsön, hanem becsületesen dolgozik, legjobb tudása szerint. Elégedett azzal, amihez tisztességes munka révén hozzájut, s így függetlenül tartja fenn magát. Nem hagyja, hogy bárki tevékenysége megzavarja saját Kṛṣṇa-tudatú tetteit, ám az Úr szolgálata kedvéért bármit megtehet, az anyagi világ kettősségei nem zavarják meg. Ezek a kettősségek a hőség és hideg, fájdalom és boldogság stb. formájában érzékelhetők. A Kṛṣṇa-tudatú ember fölötte áll a kettősségeknek, mert Kṛṣṇa kedvéért kész bármit megtenni, éppen ezért a sikerben és a kudarcban egyaránt rendíthetetlen. Ezek a jelek akkor mutatkoznak meg, ha valaki teljes mértékben elsajátította a transzcendentális tudást.
Človek vedomý si Kṛṣṇu sa príliš nenamáha s udržovaním tela pri živote. Je spokojný s tým, čo príde samo od seba. Nežobre, ani si nepožičiava, ale poctivo pracuje, ako najlepšie vie, a je spokojný so všetkým, čo získa svojou poctivou prácou. Preto nie je závislý, pokiaľ ide o obživu. Nedovolí, aby mu niekto bránil v jeho službe Kṛṣṇovi. V službe Kṛṣṇovi môže robiť hocičo, a pritom nebyť ovplyvnení dualitami hmotného sveta. Tie môžeme vnímať v podobe tepla a zimy, šťastia a nešťastia... Človek vedomý si Kṛṣṇu, je nad tieto protiklady povznesený, lebo nikdy neváha urobiť čokoľvek, len aby potešil Kṛṣṇu. Preto sa nemení ani pri úspechu, ani pri neúspechu. Tieto vlastnosti sú zreteľné na človeku, ktorý dosiahol úplné transcendentálne poznanie.