20. VERS

TEXT 20

Szöveg

Tekstas

tyaktvā karma-phalāsaṅgaṁ
nitya-tṛpto nirāśrayaḥ
karmaṇy abhipravṛtto ’pi
naiva kiñcit karoti saḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

tyaktvā – elengedve; karma-phala-āsaṅgam – a gyümölcsöző eredményekhez való ragaszkodást; nitya – mindig; tṛptaḥ – elégedetten; nirāśrayaḥ – menedék nélkül; karmaṇi – a cselekvésben; abhipravṛttaḥ – teljesen tevékenyen; api – ennek ellenére; na – nem; eva – bizony; kiñcit – bármit; karoti – tesz; saḥ – ő.

tyaktvā — atmetęs; karma-phala-āsaṅgam — prisirišimą prie savo veiklos vaisių; nitya — nuolat; tṛptaḥ — patenkintas; nirāśrayaḥ — be jokio prieglobsčio; karmaṇi — veikla; abhipravṛttaḥ — visiškai užsiėmęs; api — nepaisant; na — ne; eva — tikrai; kiñcit — ką nors; karoti — daro; saḥ — jis.

Fordítás

Translation

Megszabadulván minden ragaszkodástól, mely tettei gyümölcseihez fűzi, az ilyen ember örökké elégedett és független, s bár számtalan tettet végez, nem a tettek gyümölcséért cselekszik.

Tas, kuris atsikratė bet kokio prisirišimo prie savo veiklos vaisių, visada patenkintas ir nepriklausomas, jis neatlieka karminės veiklos, nors ir yra pasinėręs į visokiausius darbus.

Magyarázat

Purport

A tettek börtönéből kiszabadulni egyedül a Kṛṣṇa-tudatban lehetséges, amikor mindent Kṛṣṇáért teszünk. A Kṛṣṇa-tudatú ember az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti tiszta szeretetből végzi munkáját, ezért nem vágyik annak eredményére. Még saját létfenntartása miatt sem aggódik, mindent Kṛṣṇára bíz. Nem törődik a gyűjtögetéssel, és azzal sem, hogy megvédelmezze a már tulajdonában lévő dolgokat. Minden tőle telhetőt megtesz kötelessége végzése érdekében, s mindent Kṛṣṇára bíz. Az ilyen ember, aki megvált minden ragaszkodástól, mentes a jó és rossz visszahatásoktól, s ez olyan, mintha nem cselekedne. Ez jellemzi az akarmát, vagyis a gyümölcsöző visszahatások nélküli cselekvést. Minden más tett, ami nem Kṛṣṇa-tudatú, leköti végrehajtóját. Ez a vikarma valódi természete, ahogyan az előzőekben elmondtuk.

KOMENTARAS: Išvengti veiklos pančių galima tiktai veikiant su Kṛṣṇos sąmone, kai viskas daroma Kṛṣṇai. Kṛṣṇą įsisąmoninusio žmogaus poelgius įkvepia tyra meilė Aukščiausiajam Dievo Asmeniui, todėl veiklos rezultatai jo nevilioja. Jam ne itin rūpi net ir savęs išlaikymas, nes visus savo reikalus jis patiki Kṛṣṇai. Kṛṣṇą įsisąmoninęs žmogus nesivaiko naujų daiktų ir nesistengia išsaugoti jam priklausančių. Jis stengiasi kuo geriau vykdyti savo pareigas, o kitką palieka Kṛṣṇos valiai. Toks atsižadėjęs žmogus visad nepriklausomas nuo gėrio, blogio ir jų pasekmių, tartum jokių veiksmų ir neatliktų. Tai akarmos – „veiksmų be atoveikio“ požymis. Todėl visa ne Kṛṣṇai skirta veikla supančioja veikėją; toks ir yra, kaip buvo aiškinta, realus vikarmos poveikis.