16. VERS

TEXT 16

Szöveg

Verš

kiṁ karma kim akarmeti
kavayo ’py atra mohitāḥ
tat te karma pravakṣyāmi
yaj jñātvā mokṣyase ’śubhāt

Szó szerinti jelentés

Synonyma

kim – mi; karma – a tett; kim – mi; akarma – a tétlenség; iti – így; kavayaḥ – az intelligensek; api – is; atra – ezzel kapcsolatban; mohitāḥ – összezavarodnak; tat – azt; te – neked; karma – a munkát; pravakṣyāmi – meg fogom magyarázni; yat – amit; jñātvā – ismervén; mokṣyase – meg fogsz szabadulni; aśubhāt – a balszerencsétől.

kim — co je; karma — čin; kim — co je; akarma — nečin; iti — tak; kavayaḥ — inteligentní; api — též; atra — v této záležitosti; mohitāḥ — zmateni; tat — to; te — tobě; karma — práce; pravakṣyāmi — vysvětlím; yat — což; jñātvā — znající; mokṣyase — osvobozen; aśubhāt — od nepřízně.

Fordítás

Překlad

Még az okosak is zavarba jönnek, amikor megpróbálják meghatározni, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most elmagyarázom neked, mi a cselekvés, hogy ennek ismeretében megszabadulhass minden kellemetlenségtől.

Dokonce i inteligentní osoby jsou zmateny, když mají rozhodnout, co je čin a co nečin. Nyní ti vysvětlím, co je čin; a s tímto poznáním budeš osvobozen od všeho neštěstí.

Magyarázat

Význam

A Kṛṣṇa-tudatú tetteket a múltban élt igaz bhakták példáját követve kell végrehajtanunk – ezt ajánlja a tizenötödik vers. Hogy miért nem szabad függetlenül cselekednünk, azt a következő sorok magyarázzák meg.

Čin provázený vědomím Kṛṣṇy musí být uskutečněn ve shodě s příklady dřívějších pravých oddaných. To je doporučeno v patnáctém verši. Proč taková činnost nemá být nezávislá, bude vyloženo dále.

Ahogyan azt a fejezet elején elmondtuk, ha valaki Kṛṣṇa-tudatban akar cselekedni, egy felhatalmazott vezető útmutatását kell követnie, aki tagja a tanítványi láncolatnak. A Kṛṣṇa-tudat útjáról először a napisten hallott, aki később fiát, Manut oktatta erről, Manu pedig később fiának, Ikṣvākunak mondta el ugyanezt. Láthatjuk tehát, hogy a Kṛṣṇa-tudat nagyon régóta jelen van a Földön. Mindenkinek a tanítványi láncolat korábbi, hiteles tagjainak nyomdokait kell követnie, másképp még a legértelmesebb ember is zavarba jöhet a helyes Kṛṣṇa-tudatos tetteket illetően. Ezért határozta el az Úr, hogy Arjunát személyesen fogja oktatni róla. Az Úr tehát maga tanítja Arjunát, ezért az, aki Arjunát követi, semmiképpen nem tévedhet meg.

Aby člověk jednal na úrovni vědomí Kṛṣṇy, musí se nechat vést zplnomocněnými osobami patřícími k učednické posloupnosti, jak stojí na začátku této kapitoly. Systém jednání s vědomím Kṛṣṇy byl nejprve vyložen bohu Slunce, bůh Slunce ho předal svému synovi Manuovi, Manu ho předal svému synovi Ikṣvākuovi a od těchto pradávných dob je známý na planetě Zemi. Je tedy třeba jít ve stopách dřívějších autorit v učednické posloupnosti — jinak budou i ti nejinteligentnější lidé zmateni v otázce standardního jednání spojeného s vědomím Kṛṣṇy. Z toho důvodu se Pán rozhodl, že poučí Arjunu o vědomí Kṛṣṇy přímo. A jelikož Arjuna obdržel pokyny přímo od Pána, ten, kdo kráčí v jeho stopách, určitě není zmaten.

Az írások szerint a tökéletlen tapasztalati tudás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy ez alapján ki lehessen jelölni a vallás útjait – egyedül az Úr mondhatja ki annak alapelveit. Dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam (Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.19). Senkinek sem szabad a tökéletlen spekulálás segítségével vallásos elveket kitalálnia. A kiváló, hiteles tekintélyek – Brahmā, Śiva, Nārada, Manu, a Kumārák, Kapila, Prahlāda, Bhīṣma, Śukadeva Gosvāmī, Yamarāja, Janaka és Bali Mahārāja – nyomdokait kell követnünk. Spekulálással nem lehet kiokoskodni, mi a vallás és mi az önmegvalósítás. Ezért bhaktái iránti indokolatlan kegyéből az Úr személyesen magyarázza el Arjunának, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Egyedül a Kṛṣṇa-tudatban végrehajtott tettek szabadíthatják ki az embert az anyagi lét kötelékei közül.

Je řečeno, že správnou podobu náboženství nelze zjistit pouhým experimentálním, nedokonalým poznáním. Náboženské zásady může stanovit jedině samotný Pán: dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam (Bhāg. 6.3.19). Nikdo nemůže vytvořit nějakou náboženskou zásadu pomocí spekulace, jež je vždy nedokonalá. Je nutné kráčet ve stopách velkých autorit, jako jsou Brahmā, Śiva, Nārada, Manu, Kumārové, Kapila, Prahlāda, Bhīṣma, Śukadeva Gosvāmī, Yamarāja, Janaka či Bali Mahārāja. Myšlenkovou spekulací nelze zjistit, co je náboženství nebo seberealizace. Z bezpříčinné milosti ke svým oddaným tedy Pán přímo vysvětluje Arjunovi, co je čin a co je nečin. Jedině čin provázený vědomím Kṛṣṇy může vysvobodit živou bytost ze zapletení, kterým se vyznačuje hmotný život.